ANDERSEN, HANS CHRISTIAN (1805–1875) dán költő és elbeszélő | Kristó Nagy István: Gondolattár

Full text search

ANDERSEN, HANS CHRISTIAN (1805–1875) dán költő és elbeszélő

Mit ér, ha nagy vagy,
gigászi nagy,
ha birodalmak
császára vagy,
de bús szivedben
örök a fagy?

Képeskönyv kép nélkül. Előhang. – Magyar Helikon, Bp., 1958. 5. Hajdu Henrik;

A hétköznapi életben is vannak tragédiák.

Uo. 16.;

Az igazi eredetiség ritka… A költészet legsúlyosabb átka a középszerűség.

Uo. 47.;

Ne rágódjunk kis hibákon, hanem örüljünk a jónak!

Uo. 48.;

Ahol a szó bágyadt, ott a zene diadalmaskodik.

Uo. 107.;

A virágnak két kedvese van: a levegő meg a fény, de a fény az igazi kedves. Afelé fordul, tárulkozik, s ha a fény búcsút vesz tőle, becsukódik, és elszunnyad a levegő ölelésében.

A Szerencse-tündér sárcipője – Mesék és történetek. Európa, Bp., 1959. 115. Rab Zsuzsa;

Utazni csupa gyönyörűség volna … ha test nélkül utazhatnánk. Ha míg testünk pihen, szabadon csatangolhatna a lelkünk. Akármerre járok, mindig hiányzik valami, s ettől elszorul a szívem; mindig többre vágyom, mint amit abban a percben kaphatok…

I. m. – Uo. 122.;

Vannak helyek, amelyeknek már puszta említése vándorkedvvel tölti el a szívünket.

Baráti szövetség – Uo. 176.;

Aki hattyútojásból kel ki, hattyú marad, ha baromfinép között nevelődik is!

A rút kiskacsa – Uo. 221.;

…úgy látszik, a mai világban csak az viszi valamire, akinek pocakja van. Azt észreveszik.

A versenyugrók – Uo. 288.;

Alapjában gyalázatos a világ, s én nem is kívánnék ember lenni, ha nem azt tartaná mindenki, hogy embernek lenni különös kiváltság.

Az árnyék – Uo. 330.;

…magasból nézve mosolyogni való minden szívfájdalom, bizony sokszor még a magunké is.

Szívbéli fájdalom – Uo. 380.;

…a becsület meg a szorgalom olyan, mint a jó szél, előrehajtja az embert.

Ahol a jólét megtelepszik, onnan nehezen áll tovább.

Minden a helyén legyen – Uo. 383.;

Egyszer fönn, egyszer lenn – ilyen a világ sora… Föl meg le, le meg föl – ezt bizony a legtöbb ember megpróbálja. A végén aztán valamennyien toronyőrök leszünk, s a magasból szemléljük az élet minden dolgát.

Mondd meg, mivel töltöd az időt, s megmondom, ki vagy!

Ole, a toronyőr – Uo. 495.;

…kukorékolni mégiscsak nemesebb dolog, mint unni az életet és letörni!

A kakas meg a szélkakas – Uo. 513.;

…a mesék olyanok, mint némely derék ember: ahogy vénülnek, úgy szépülnek, s bizony ezt jólesik látni!

„Jól van, apjuk!” – Uo. 522.;

…a lidércek a városban vannak, őrizkedjetek tőlük…

A lidércek a városban vannak – Uo. 551.;

Viselje mindenki türelemmel a sorsát, előbb-utóbb felderül neki!

Az ezüst húszas – Uo. 556.;

Nincs a rokonnál dühödtebb ellenség.

A börglumi püspök és atyafisága – Uo. 558.;