IBSEN, HENRIK (1828–1906) norvég drámaíró | Kristó Nagy István: Gondolattár

Full text search

IBSEN, HENRIK (1828–1906) norvég drámaíró

Légy érc, mely mindig egy marad,
ne tömérdek dirib-darab.

Brand I. felv. – Válogatott drámái, Európa, 1957. I. köt. 20. Hajdu Henrik;

Az élet is müvészet ám!

Uo. 24.;

Humánus! Ó, e lomha szó
manapság már mindenre jó!

I. m. III. felv. – Uo. 81.;

Minden fogalom megett
sok csapda és furfang reked
no, de ezek csak azt kötik,
ki bambán nézi az eget…

I. m. V. felv. – Uo. 133.;

…hited visz, vagy vétked árja,
egyformán lefog a por!

Uo. 181.;

Mindent vagy semmit!

Uo. 183.;

Nem könnyű a sorsnak nézni szemébe,
próbálja az ember elűzni a búját,
s belefojtja a gondolatok szomorúbbját
ez a szeszbe, az hazudásba, mesébe.

Peer Gynt, II. felv. – Uo. 226. Áprily Lajos;

Mondják, hogy az ember nem több: egy pehely,
Simuljon hát, ha az illem követel.

Uo. 237.;

Különös dolog az ember természete;
hozzátapad az konokul nagyon sokáig.
Kaphat sebeket velünk harcolva váltig,
hamar begyógyul, bármilyen a sebe.

Uo. 238.;

Az ember: ember. Az is marad.
A szellem! – vallja, hirdeti szó-erővel.
S csak azt becsüli, amit megfoghat ököllel.

Uo. 240.;

Szétzuzni a nagyszerűt és a szépet,
hogy törten rakd újjá azután?
Hegedűt lehet, harangot soha többet,
hol a fű sarjad, ne taposd le a zöldet.

I. m. IV. felv. – Uo. 256.;

Betűt ne faljunk hatra-vakra,
nézzük a hasznost, válogatva. –

I. m. IV. felv. – Uo. 268.;

Akinek nincs, nem veszt, ha biztat.

Uo. 276.;

Hordozd, mit a sors ad;
az énedet óvjad.

Uo. 283.;

…mi a szép? Szokás.

Uo. 288.;

A szabályszerüben nincs mámor, bódulat.
Van, ami vonz a túlsoványban, a túlkövérben,
aggasztóan fiatalban, szörnyü vénben;
ami közbül van, idétlen.

Uo. 289.;

Legjobb keresztyén módon az élet,
vesd meg csak a páva-gőg modorát,
tiszteld a törvényt és a morált,
légy önmagad és ha elér a véged,
kapsz majd koszorút s halotti beszédet.

Uo. 298.;

Próféta lenni – komisz dolog ez!
Hivatalból járni a rangja ködében;
prófétai szempontból buta lesz,
mihelyt józanság ébred eszében.

Uo. 299.;

Nem baj; ha kutatni balga módra kezdesz,
az eredmény annál érdekesebb lesz.

Uo. 300.;

A világ forog s mi vele, mi vele.

Uo. 306.;

…ha az emberre a sír szeme les,
elkezd puha szivvel osztogatni.

I. m. V. felv. – Uo. 321.;

Halni ötödik felvonás
közepén sose volt szokás.

Uo. 327.;

Be derék szokás: keresztény s emberi:
a sírnál állva visszatekinteni
jóindulattal az elhunyt életére.

Uo. 330.;

Ha a sors nem kedvez, megvan az érdem:
a tanítást szemmel tartva éltem.

Vissza – előre egy-idő az út –
ki is, be is szoritóba fut. –
Az idő pusztit, a patak meg ás.

Uo. 331.;

Aki töpreng, könnyen botlik a lába.

Uo. 337.;

Az a nagy-nagy vétkező
uton-útfélen ma nem is fordul elő;
ahhoz nem elég, hogy iszapban élj;
bűnhöz komolyság kell s nagy erély.

Uo. 343.;

Nem kell hatalom, rang és szerelem sem,
az a fő, hogy önmagamat kövessem.

Uo. 348.;

…mondják: fuldokló kapkod a szalmaszálhoz,
de ezt is: legközelebb van az ember önmagához…

Azt mondják: hol szorít a cipő,
nem tudja más, csak a viselő.

Uo. 357.;

Fösvény a lélek, a természet fecsérlő.
Születésért élettel fizet az élő.

Uo. 360.;

Meszelt sírok … ezek a mai nagy társadalmak.

A társadalom támaszai, I. felv. – Uo. 369. Németh László;

Folyton csak sportról beszélnek, de – isten látja – ez mind csak játék; az igazi idegedző kalandot, amely férfiasan szemébe néz a veszélynek, azt nem keresi senki.

Uo. 373.;

Szép dolog az, ami nagy és nagyon messze van innen.

Ha egy embernek az a hivatása, hogy erkölcsi támasza legyen a társadalomnak, amelyben él, akkor … nem lehet eléggé óvatos.

Uo. 381.;

Nézz bele akármelyik emberbe, mindenikben találsz legalább egy sötét pontot, amelyet takargatnia kell.

I. m. III. felv. – Uo. 424.;

…nem maga a társadalom kényszerít-e rá, hogy görbe utakon járjunk?

Uo. 427.;

Az igazság és szabadság lehelete: a társadalomnak az a támasza.

I. m. IV. felv. – Uo. 462.;

Egy férfi számára nincs semmi olyan leírhatatlanul édes és megnyugtató, mint tudni, hogy megbocsátott a feleségének … Hisz az asszony ezzel szinte kétszeres értelemben a tulajdona lett…

Nóra, III. felv. – Uo. II. köt. 74. Német László;

– …De nincs senki, aki a becsületét áldozná fel azért, akit szeret. – Asszonyok százezrei tették meg.

Uo. 80.;

Országszerte kísértetek járnak. Többen vannak, mint a tenger homokja. S mi valamennyien fényiszonyban szenvedünk.

Csak egyetlen csomó szétbogozására készültem; de az első szál kioldásakor az egész fölfeslett. Így tudtam meg, hogy gyári munka volt.

Kísértetek, II. felv. – Uo. 115. Hajdu Henrik;

Életöröm – és munkakedv … a kettő voltaképp: egy.

Uo. 129.;

…ne használja ezt az idegen szót: ideál. Hisz magunknak is van rá szavunk: hazugság.

Az átlagember boldogtalanná válik, ha öncsalásából kizökkentjük.

A vadkacsa, V. felv. – Uo. 226. Hajdu Henrik;

Egy családban mindig van egy és más fonákság. Főként ilyen időkben, mint amilyeneket mi élünk.

Rosmersholm, I. felv. – Uo. 245. Németh László;

…a boldogság elsősorban a bűntelenség csöndes, örvendező, biztos érzése.

I. m. III. felv. – Uo. 293.;

…az ügy, amely bűnben fogant, nem győzhet soha.

Azt az ügyet, amely tartós győzelmet akar aratni, vidám, ártatlan embernek kell képviselnie.

Uo. 295.;

Az emberek nem hagyják kívülről megnemesíteni magukat.

I. m. IV. f. – Uo. 314.;

Ó, az élet, abban magában van a megújhodás. Csak kapaszkodjék bele az ember.

Uo. 315.;

Nincs ítélőbíró fölöttünk. S így magunknak kell ítélnünk magunk fölött.

Uo. 320.;

…hogy fölépíthessem a mások otthonait, le kellett mondanom – örökre le kellett mondanom a magam otthonáról.

Solness építőmester, II. felv. – Uo. 364. Hajdu Henrik;

…mindenért kárpótlással tartozom. Mindenért fizetnem kell. Nem pénzzel. Hanem boldogsággal. S nem csak a magam boldogságával. A másokéval is.

Uo. 365.;

Az irás… – hogy tollal
ülj törvényt tenmagadon.

Vers – Skandináv költők antológiája. (Vál. és szerk.: Bernáth István.) Kozmosz, Bp., 1967. 219. Bernáth István.

Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi