JACOBSEN, JENS PETER (1847–1885) dán regényíró, elbeszélő
JACOBSEN, JENS PETER (1847–1885) dán regényíró, elbeszélő
…a füllel érzékelhető hangok végső fokon mind hamisak, míg az, akinek megadatott a zenei hallás ajándéka, láthatatlan hangszert rejteget bensejében…
Niels Lyhne, 3. f. – Új Magyar Könyvkiadó, Bp., 1955. 26. Faludy György;
Aki kételkedik, még nem esik kétségbe.
Uo. 41.;
…a világon nincs olyan akadály. melyet álmaink eltávolíthatnának a valóság útjából…
Uo. 46.;
…mi sem tereli jobban a fiatal emberek figyelmét egy-egy műalkotás felé, mint az a biztos tudat, hogy lelkesedésükben mindenki osztozik, fel egészen a legmagasabb tekintélyekig.
I. m. 5. f. – Uo. 61.;
Sem képzőművészeink, sem költőink nem merik olyannak ábrázolni az embert, amilyen valójában.
I. m. 6. f. – Uo. 73.;
…irigylem a fiatal leánytól, hogy semmi sem hazug benne, szerelme virágkelyhét még nem csúfítják el a képzelgés hamis üveggyöngyei.
I. m. 7. f. – Uo. 91.;
…a férfiak fanatikus imádata merőben zsarnoki imádat…
Tudvalevő, hogy a fiatal emberek, akik egy filozófiai rendszer hatalmába kerülnek, szenvedélyes dogmatikusokká válnak, mert az ifjúság általában hagyományosan vonzódik a kész körülményekhez, az erősen megalapozott dolgokhoz, egyáltalán az abszolútumhoz.
I. m. 8. f. – Uo. 105.;
Gyászában is boldog, aki szeretettje halála után az ürességnek, az elhagyatottságnak és a vágyódásnak szentelheti könnyeit; sokkal kínosabbak és keserűbbek a megbánás könnyei, melyeket azért hullatunk, mert a tovatűnt napok során oly kevés szeretetet ajándékoztunk annak, ki most már halott, és soha jóvá nem tehetjük, amit ellene vétettünk.
Uo. 108.;
Tanulni éppen olyan szép, mint élni.
I. m. 9. f. – Uo. 138.;
Az ellenzék nem várhatja el, hogy valódi elveiért és céljaiért támadják, hanem azért támadják, amit a hatalom urai az ellenzék elveiről és céljairól hinni akarnak. …Senki sem követelheti, hogy a hatalom önmagát gyengítse, és méltányos fegyverekkel győzze le ellenzékét.
Uo. 147.;
…azon a napon, amikor az emberiség felszabadultan ujjonghatja: nincs Isten! … azon a napon, mintegy varázsütésre, új ég és új föld születik … A föld csak akkor lesz igazán a miénk, és mi az övéi, ha az a világ, mely az üdvözülésben és a kárhozatban hisz, szétpattan, mint egy buborék.
Uo. 148.;
…az ateizmus jóval nagyobb követelményeket állít az emberiség elé, mint a kereszténység.
…minden egyes nemzedékben születnek olyan egyéniségek, akik ebben a társadalomban kiharcolják maguknak a tisztességes életet és a tisztességes halált, és idővel ők alkotják majd a szellemi elődöknek azt a sorát, melyre utódaik büszkén hivatkozhatnak, és akiknek példájából bátorságot merítenek.
Uo. 149.;
…ha nagyon sokszor éneklik a boldogság szélvészként zúgó himnuszát, elvész a dallama és a szövege is, s nem marad belőle más, csupán egy útszéli nóta.
I. m. 11. f. – Uo. 180.;
Méltán zokog és érzi magát elhagyatottnak az, aki az egész óriási földön nem mondhat magáénak egyetlen pici zugot sem … amely után honvágya lehet, mikor a honvágy szárnyat akar bontani lelkében.
I. m. 12. f. – Uo. 225.;
…a személyes istenbe vetett hit, az istenbe, aki minden dolgot javunkra fordít, s egy másik életben jutalmaz és büntet – csak menekülés a zordon valóság elől, ájult próbálkozás, hogy kihúzzuk testünkből a reménytelen valóság tüskéjét.
…erőt és önállóságot ad majd az emberi nemnek önmagába vetett hite, ha legkiválóbb egyedei legmagasztosabb teljesítményét akarja elérni, ahelyett hogy mindezt kivetítené önmagából, és mind e nagyszerű tulajdonságokkal az őt ellenőrző istenséget ruházná fel.
I. m. 13. f. – Uo. 240.;
A boldogság általában jobbá teszi az embereket…
Uo. 241.;
Az életet úgy kell elviselni, amilyen valójában, s tűrni, hogy a maga legsajátabb törvényei szerint alakuljon.
I. m. 14. f. – Uo. 250.
