JUHÁSZ GYULA (1883–1937) költő
JUHÁSZ GYULA (1883–1937) költő
Holt álmaink szabad jövőben élnek!
Piros remény;
Milyen volt szőkesége, nem tudom már,
De azt tudom, hogy szőkék a mezők,
Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár
S e szőkeségben újra érzem őt.
De azt tudom, hogy szőkék a mezők,
Ha dús kalásszal jő a sárguló nyár
S e szőkeségben újra érzem őt.
Milyen volt…
És minden dolgok mélyén béke él…
Béke;
Mi lesz, ha egyszer szikrát vet a szalma
És föllángol e táj, e néma, lomha?
Ha megutálva száz here pimaszt már,
Vihart aratva zendül a magyar nyár?
És föllángol e táj, e néma, lomha?
Ha megutálva száz here pimaszt már,
Vihart aratva zendül a magyar nyár?
Magyar nyár 1918.;
Nem a pacsirta fontos, csak a dal,
Mely a nem múló. szent összhangba hal.
Mely a nem múló. szent összhangba hal.
Testamentum;
Jó volna egyszer kipróbálni még
Az Ember jussát, az Ember hitét!
Az Ember jussát, az Ember hitét!
Május óda;
Szentség a munka és erő,
Ez a jövő nagy menedéke,
Embert egekbe emelő…
Ez a jövő nagy menedéke,
Embert egekbe emelő…
Csak az bitang és az hazátlan,
Ki here módra él magában!
Ki here módra él magában!
…a munka ne legyen. robot csak,
De himnusza a dolgozóknak!
De himnusza a dolgozóknak!
Dolgozni föl mind, lankadatlan,
Amíg az élet fénye ég!
Hirdessük: itt nem boldogul más,
Csak aki alkot, aki munkás!
Amíg az élet fénye ég!
Hirdessük: itt nem boldogul más,
Csak aki alkot, aki munkás!
A munkásotthon homlokára;
…Elhervadnak mind a rózsák
Őskertedben, Magyarország.
Őskertedben, Magyarország.
Dózsa feje;
…minden harcok minden elesőjét
Megbékülő szivemhez emelem,
A szenvedő mind egytestvér velem!
Megbékülő szivemhez emelem,
A szenvedő mind egytestvér velem!
Az én magányom;
Lesznek új nép, új föld, új egek,
A jövőnek hadd énekelek.
A jövőnek, mely tatárt, magyart,
Népek nyáját egy akolba hajt.
A jövőnek hadd énekelek.
A jövőnek, mely tatárt, magyart,
Népek nyáját egy akolba hajt.
Egy tatár költőnek;
…A munkát dalolom, ki a szabadság
Útjára visz gyász és romok felett…
Én őt dícsérem csak, az élet anyját,
Kinek nővére Szépség és Szabadság,
S kinek világa most hajnalodik.
Útjára visz gyász és romok felett…
Én őt dícsérem csak, az élet anyját,
Kinek nővére Szépség és Szabadság,
S kinek világa most hajnalodik.
A munka;
Mert jó az Ember, csak a sors gonosz,
Az bujtogat, sebez és ostoroz.
Az bujtogat, sebez és ostoroz.
Ó, Ember!;
Ó fáraók, vigyázzatok, a szolga
Egy nap a gúlát a pokolba hordja,
S megérzi már, hogy ember maga is!
Egy nap a gúlát a pokolba hordja,
S megérzi már, hogy ember maga is!
Az építők;
…Az élet gyász és nem mersz halni mégse!
Marcus Aurelius;
Öreg magyar, örök magyar, ki tudja,
Nem egy hazánk van-e: örök haza?
Nem egy hazánk van-e: örök haza?
Ének Körösi Csomáról;
…míg a Jövő termése vérben ázik,
Még várni kell soká az aratásig!
Még várni kell soká az aratásig!
Forradalmi naptár. Frimaire;
Tudjátok-e, hogy egy új állomás vár,
Hol mást nem látni, mint munkásokat?
Hol mást nem látni, mint munkásokat?
A dolgozókhoz;
Remélem, hogy a munkás megkapja méltó bérét,
És nem lehet henyélni bíborban és selyemben,
S a paloták alatt nem támolyog az éhség,
S ebek harmincadán nem tengődik a Szellem.
És nem lehet henyélni bíborban és selyemben,
S a paloták alatt nem támolyog az éhség,
S ebek harmincadán nem tengődik a Szellem.
Emberi hitvallás;
A kis rongyosokban, a kis mezítlábasokban ott szunnyad elnyomva és várakozva a Megváltó és Szabadító.
Holmi – Vajthó László: Magyar idézetek könyve. Egyetemi Nyomda, Bp., 1942., 9.;
Az én imádságom: Lelkem Istene, őrizd meg bennem mindhalálig a gyermeket, akinek születtem.
I. m. – Uo. 18.;
A koldusok a templom küszöbén figyelmeztetik a híveket, hogy szociális kérdés is van a földön.
I. m. – Uo. 95.;
A kegyelmes urak is lehetnek kegyetlenek.
Minden vád ellen lehet védekezni, csak az önvád ellen nem.
I. m. – Uo. 126.;
Mennyi szépségversenyt rendeznek ebben a csúnya világban! Jóságversenyt még nem rendeztek soha.
Az én szocializmusom nem egyenlőséget akar, hanem igazságot.
A gyermek szeme a jövő tükre. Jaj annak, aki elhomályosítja.
Minden méltóságtól megfoszthatnak, de emberi méltóságomtól nem.
Még mindig nagyon sokan vannak, akiknél az ember az úrnál kezdődik.
I. m. – I. m. 127.;
Légy szerény! – mondja a katángkóró az ibolyának.
I. m. – Uo. 147.;
Mikor a munka nem lesz robot, és a művészet nem lesz fényűzés, akkor jön el az ország, amelyről a legjobbak jövendöltek.
I. m. – Uo. 152.;
A vértanúk vetését a hűbérurak aratták.
I. m. – Uo. 159.;
Pilátus azért mossa a kezét, mert nem tiszta a lelkiismerete.
I. m. – Uo. 160.;
Mindnyájan a boldogság trónörökösei vagyunk ezen a földön. És mindnyájan száműzetésben.
I. m. – Uo. 213.;
A hülye azt mondja a lángésznek: bolond.
I. m. – Uo. 219.;
A szerzők darabokat írnak, a költők egészet.
A tudósok az egész középkoron át hiába keresték az örök élet titkát. A művészek már régen megtalálták.
Sokan azért szeretik és azért írják a fantasztikus regényeket, mivel nincsen fantáziájuk.
Néha azért tapsolnak egyik-másik színjátéknál, hogy egy kis cselekmény is legyen.
Nincs szomorúbb, mint egy rossz komikus.
Regényből is lehet színművet csinálni. Néha a kapanyél is elsül.
A színpadon gyakran a legszebb gondolat is elvész. Hiányzik az akusztikája a nézőtéren.
A színészek százszor inkább tudnak nagyurat játszani, mint költőt. Úgy látszik, a költő nagyobb úr, mint a nagyurak.
I. m. – Uo. 232.;
Szerző: ebben a szóban benne van az egész mai színdarabírás szelleme. Ők szereznek, a régiek költöttek.
A régi naivák a fiatal ártatlanságot ábrázolták, az új naivák a fiatal romlottságot.
Nincsenek többé tragikák, csak idősebb hisztérikák vannak.
A színészet izom- és idegmunka. Aki még a lelkét is beleadja, az már nem is színész. Az már művész, aki a mulandó órákat az örökkévalósághoz igazítja.
Nehéz szatírát nem írni. De szatírát írni még nehezebb.
Tehetségvédelmen sokan azt értik, hogy védekezni kell a tehetségek ellen.
A közönség nem olyan közönséges, mint egyik-másik színházi róka gondolja.
Az egész estét betöltő darabok sokszor űrt hagynak a lelkünkben.
A költő az, aki megállítja a mulandóság napját az égen.
I. m. – Uo. 233.;
Széchenyi csak a legnagyobb, Deák csak bölcs, de ő a mi édesapánk.
Ki volt Csokonai idejében a debreceni kollégium rektora? Nem tudom, de azt tudom, hogy kicsapta Csokonait.
I .m. – Uo. 279.
