MISTRAL, GABRIELA (tk. Lucila Godoy Alcayaga; 1889–1957) chilei költőnő
MISTRAL, GABRIELA (tk. Lucila Godoy Alcayaga; 1889–1957) chilei költőnő
Nagy, durva tenyerébe belesüpped álla
a Gondolkodó töpreng: várja a sír a testet.
Tudja: ha jön a vég, lefoszlik rongyruhája:
gyűlöli a halált, s a szépség előtt reszket.
a Gondolkodó töpreng: várja a sír a testet.
Tudja: ha jön a vég, lefoszlik rongyruhája:
gyűlöli a halált, s a szépség előtt reszket.
A gondolkodó Rodin szobrára – Latin-amerikai költők versei.(Vál.: András László.) Európa, Bp., 1957., 187. Képes Géza;
Perzselt növény a pusztán
nem szenved így, sem a sebtől hörgő oroszlán,
mint ez az ember itt, míg töpreng a halálról.
nem szenved így, sem a sebtől hörgő oroszlán,
mint ez az ember itt, míg töpreng a halálról.
Uo. 188.;
Mint méz, olyan édes a földünk,
mint rózsaszirom, puha, lágy,
rajt víg sereg ropja a táncot,
daloló szavú, hű sokaság.
mint rózsaszirom, puha, lágy,
rajt víg sereg ropja a táncot,
daloló szavú, hű sokaság.
A chilei föld – Uo. 193. Timár György;
Ez a föld holnap teli kamra,
csákányunk mélyire ás,
jó népeit fénybe emeljük…
Ma nincs egyebünk, csak a tánc.
csákányunk mélyire ás,
jó népeit fénybe emeljük…
Ma nincs egyebünk, csak a tánc.
Uo. 194.
