PÉTERFY JENŐ (1850–1899) irodalomkritikus, esztéta
PÉTERFY JENŐ (1850–1899) irodalomkritikus, esztéta
Kétszer tanuljuk ösmerni az életet. Először, midőn félreismerjük, azután midőn megismerjük; először a képzelem iskolájában, azután a férfias elme világánál.
B. Eötvös József mint regényíró – Vajthó László: Magyar idézetek könyve. Egyetemi Nyomda, Bp., 1942., 138.;
A pálya végén, midőn a sok dicsőségtől mán majdnem csömört kapott, néhány művész újra megemlékezik „a földről, melyen született”, s változatosság kedvéért örömmel fogadja a hódolatot, mellyel itthon a megtérőt fogadják; a legtöbb azonban bolygó marad, mely anyacsillagától elszakadva, egy új naphoz szegődik.
Joachim József és első hangversenye – Uo. 272.;
A ködön csak néha tör át tündéri fény; azt hinnők, káprázat, mert amint föltűnt, menten letűnik. Villanás, mely után még nyugtalanabbá válunk.
Báró Kemény Zsigmond mint regényíró – Uo.;
Az írás mintegy magasabb rendű harisnyakötéssé válik, csakhogy a serényen mozgó tűk pengése helyett a toll sercegése hallatszik, s az eredmény egy kétkötetes regény öt könyvben, 670 lapon, nem pedig a különösen nyirkos időben megbecsülhetetlen harisnya.
Wohl Stephanie: Aranyfüst –Uo. 273.
