RIMBAUD, ARTHUR (1854–1891) francia költő
RIMBAUD, ARTHUR (1854–1891) francia költő
Kitaláltam a magánhangzók színét! – Éj A, hab É,
rőt I, kék O, zöld Ü.
rőt I, kék O, zöld Ü.
Delíriumok. A szó alkímiája – Századvég és avantgarde. A modern európai líra néhány stílusirányzata. (Vál. és szerk.: Lakits Pál.) Szépirodalmi, Bp., 1965., 53. Rónay György;
Csöndeket, éjszakákat írtam meg, lejegyeztem a kifejezhetetlent. Szédületeket rögzítettem.
Uo.
Jönne, jönne immár
a kor, mit a szív vár.
a kor, mit a szív vár.
I m. Dal a legmagasabb toronyról – Uo. 55.
Ha nagyon erősek vagyunk – ki hátrál? ha nagyon vígak – ki lesz nevetséges? Ha nagyon gonoszak vagyunk, mit tehetnek velünk?
Míg a közvagyon elfolyik a testvériség ünnepein, fönn a fellegekben egy rózsaszínű lángharang kolompol.
A színvázlatok. Mondatok –Arthur Rimbaud összes költői művei. Európa. Bp., 1965. 206. Rónay György;
Újsütetű és korántsem elégedetlen polgára vagyok egy világvárosnak, melyet modernnek vélnek, mert a házak belső kiképzésében és külső alakjában, éppúgy, mint a város rendezésében, minden eddig ismert ízlést mellőztek.
I. m. Város – Uo. 208. Somlyó György;
A költői ócskaságoknak nagy szerepük volt az én szó-alkímiámban.
Egy évad a pokolban. Delíriumok, II. – Uo. 249. Rónay György;
Az emberi munka! ez az a robbanás, amely időről időre beleragyog örvényeimbe.
I.m. Villám – Uo. 256. Somlyó György;
Modernnek kell lenni mindenestül.
I. m. Búcsú – Uo. 258.
Arról van szó, hogy az összes érzékek összezavarásával eljussunk az ismeretlenhez.
Nem helyes azt mondani: én gondolom. Úgy kellene mondani: engem gondolnak.
ÉN – az mindig valaki más.
Levél Georges Izambard-nak, 1871. május – Uo. 264.;
Annak az embernek, aki költő akar lenni, első tanulmánya önmaga teljes megismerése: megkeresni, kikémlelni, próbára tenni, megtanulni a saját lelkét.
Levél Paul Demenynek, 1871. május 15. – Uo. 266.;
A Költészet többé nem a Cselekvés ütemére fog járni; hanem előtte.
Ha megtörik a nő végtelen szolgasága, ha magának élhet majd és maga által, ha az – eddig oly gyalázatos – férfi visszaadja szabadságát, a nő is költővé válik.
Uo. 267.;
…kérjük számon a költőn az újat – eszmékben és formában egyaránt.
Uo. 268.;
…a művészet ostobaság… Üdv a jóságnak.
A Delíriumok piszkozatából – Uo. 302.
