VAJDA JÁNOS (1827–1897) költő

Full text search

VAJDA JÁNOS (1827–1897) költő
…semmi sem mulandó, minden
Csak ismétlés, elváltozás.
Gina emléke, XXVII. sz.;
Mindennek, ami itt remek volt,
Emléke, nyoma fönnmarad.
Ki mi nagyot tett, szépet gondolt,
Örökké él, mert egyre hat.
Ki festené való szinekben
Verőfényével a napot?
Uo.;
Tizenkettőt ver az óra,
Vigyázzatok házatokra.
Ártor és Ida, III.;
Minden szépség annyit ér csak,
Mire becsüli magát;
Ne add magad egy világért,
S többet érsz, mint egy világ.
Gyermekleányok emlékkönyvébe, I.;
Tanulj korán számot vetni;
De ha majd egykor szived ver,
Hallgass rá! – a zérusoknál
Valamivel több az ember.
Uo. II.;
Nem ért minket soha senki!
Amennyi a mi bajunk,
Csak úgy lehet elviselni,
Hogy magunk rá – kacagunk.
Költő barátomhoz, II.;
A nép, melynek dalaiban
Nagy, halhatatlan búja van,
Nem halhat meg soha!
Liszt Ferenchez;
Ez a világ, e földi élet
Mi más az ifjunak s a vénnek!
Előbb arany, utóbb csak talmi,
S a vége az, hogy meg kell halni…
Mákszemek. I.;
Szomorú-vigság földi létünk!
Csak akkor lettünk boldogok,
Amidőn éppen elvesztettünk
Egy földi paradicsomot…
I. m. II.;
Ledér pillangó a betelt vágy:
Hálátlan és hamar feled.
I. m. III.;
És csak egy
Az, ami bizonyos, kétségtelen,
S hajh! ép ez egy, ami kétségbeejt.
Az, hogy vagyok, leszek. Nem létezővé
Immár nem válhatok többé soha.
Ha volt öröktől fogva e világ,
Azt akkor senki nem teremtheté.
S ha volt öröktől fogva önmagától,
Örökké tartónak kell lennie.
…ha egyszer itt vagyunk, szeretnénk
Tovább maradni, és egyszerre fáj a
Halál és öröklét eszméje is…
Hiába, minden lehetséges itt, csak
Nem lenni nem lehet. Voltam, vagyok
Öröktől fogva, és leszek, parányi
Porszem, de egykoru magával az
Örök idővel…
E sír örökkévalósága csak
… felvonásköz ama nagyszerű
Drámában, melynek vége nincs, amelynek
Szerzője ismeretlen, és akit
Hiába hívunk, ő meg nem jelen…
E nagy világon semmi sincs örök,
Csak maga az egész, az egyetem,
Az idő és az anyagmennyiség.
Végtelenség;
…gyalázatfolt ég a napban,
Virágkehelyben ronda pók.
Nincs szemérem a csillagokban,
Zsibáru lett a szűzi csók.
A fellegekben amig jársz kelsz,
A virágot letépi más.
Mért nem tanultál Jupitertől?
Elég fényes példát adott:
Ismerve Európát, cselből
Előbb ökörré változott.
A kárhozat helyén;
…ismeretlen sirgödörbe’
Elalunni mindörökre…
S ott egyebet mit se tenni,
Csak pihenni, csak pihenni…
A vaáli erdőben;
Fukar királynál, ki csak gyüjtött
Országokat, kincset, babért:
Egy paradicsomból kiűzött
Mezitlen Ádám többet élt…
Életbölcselem;
Nem vész el innen semmi, semmi,
Csak ami nem birt megszületni.
…Az elszalasztott meddő óra
Nem fordul itten vissza jóra…
Kísértetek;
A könyvet? – annak két hibája van:
Hogy nem mulékony, nem haszontalan,
És ami fő, hogy olcsó is neki,
A dzsentri, polgár is megveheti.
Van itt, ki mondja büszkén: ő paraszt.
Hajh! e hazában ez az egy – igaz.
De hát nem volna itt már semmi ép?
Az nem lehet! Van, igenis, a nép.
A nemzet ős fájának törzse még jó…
Jubilate!;
Elmosódik emlékünkben
Minden bölcs irásunk, tettünk;
Csak az óra feledhetetlen,
Amelyben – elfeledkeztünk…
Albumba;
Nem nyers vitézség dönti a csatát:
Géppé fegyelmezett nagy sokaság.
Hangyák erénye, munka, szorgalom.
Kalmár a hős a világszinpadon.
A csatatér kockája voltaképen
Előre már a béke versenyében
Mindenfelé azok javára dől el,
Kik előkészitették jól a rőffel.
Ki a hazáért bőven ontod véred’,
Ne tudnál adni érte veritéket?
Én nemzetem …
bizván szertelen magadba,
El-elmaradsz. megkésel készakarva.
Lenni vagy nem lenni;
Hátha minden e világon,
Földi életem, halálom
Csak mese, csalódás, álom?…
Nádas tavon;
Csak egynek add át szerető szived’.
Lehetsz egész világé, ámde abból
Egészen semmi sem lesz a tied.
Emlékkönybe;
Tehetlen, véges minden gondolat.
Teremts magadnak egy istent magad,
S higyj benne buzgón, esztelen, vakon.
– A teremtésben nincsen irgalom…!
Elmúlt idő. II.;
Ember, mulandó, koldus vagy király,
Emeld föl és hordd magasan fejed!
Hős vagy, fenséges, mind, ki a halál
Gondolatát agyadban viseled!
Emléksorok;
Ha németek hozzánk tanulni járnak,
Magyar lányt keresnek gouvernantenak;
Csikós mulat vasárnap frakkot öltve,
Utolsó antiszemita kitömve;
'Nadrágszij, csáti bot, cigányok sátra,
Nemesség bibliája: ferbli kártya,
És – tisztesség nem eshetik kimondva
Rojtos gatya … kerülnek muzeumba:
Akkor telik be jós igéd, Széchenyi!
Dicsőség, boldogság lesz itten élni…
Credo.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi