ARP, HANS (JEAN) (1887–1966, francia költő, festő, szobrász)
ARP, HANS (JEAN) (1887–1966, francia költő, festő, szobrász)
Hiszem azt, hogy a természet nem ellentétes a művészettel. A művészet a természetből ered, és az ember kifinomulásának következtében lett kifinomult és spiritualizálódott.
Hagyom, hogy létrejöttekor a mű vezessen, megbízom benne. Nem tervezgetek. A formák maguktól jönnek, tetszetősek vagy furcsák, ellenségesek, érthetetlenek, semmitmondók, elandalítóak. Önmaguk szülöttei. Úgy találom, hogy nekem csak a kezemet kell mozgatnom. E fényeket, ezeket az árnyakat, amelyeket a „véletlen” küld nekünk, csodálattal és hálával kell fogadnunk.
Az élet rejtélyes fuvalom, így ami belőle származik, az se lehet több, mint rejtélyes fuvalom.
A papír vagy a rajz széttépése révén az élet és felbomlás lényege kerül bele a képbe.
Elszomorított, hogy azt kell látnom, olyan emberek, akiket szerettem, mind idétlenebbek lesznek.
Akit halálra sebeztek, azt többé nem érdeklik formai kérdések.
dada értelmetlen mint a természet és az élet, dada a természet mellett áll és a művészettel szemben. Dada mint a természet mindennek a lényege szerinti helyet akarja megadni.
…
Egyetlen perc ily oly hatalmas emlék-áradat,
hogy felér egy egész esztendővel.
hogy felér egy egész esztendővel.
…
A konkrét művészet elemi, természetes, egészséges művészet, mely előidézi, hogy a fejben és a szívben a béke, a szeretet és a költészet csillagai alakuljanak ki.
A művész hatása nem mértéke nagyságának.
Herbert Read: Arp. Bp., 1972. Kristó Nagy István
