BLOK, ALEKSZANDR ALEKSZANDROVICS (1880–1921, orosz költő)
BLOK, ALEKSZANDR ALEKSZANDROVICS (1880–1921, orosz költő)
Minden lírának, de különösen a tizennyolc évesnek jellemzője a bánat és a szomorúság, és nincs rá szükség, hogy valóságos alapjukat kutassák.
Nem vagyok igehirdető. Ezért egyedül vagyok.
A kötelesség, a nagy felelősség felismerése, a néppel és az őt létrehozó társadalommal való kapcsolat tudata erőt ad a művésznek, hogy végigjárja az egyetlen szükségszerű utat. Ez az út a legveszélyesebb, a legkeskenyebb, de a legegyenesebb is.
Milyenjogon merészeljük mi (az ország agya) hitvány polgári bizalmatlankodásainkkal az okos, nyugodt tapasztalt forradalmi népet sértegetni?
… az utcákon a kapuk alól, a lépcsőházakból, az üzletekből, minden résből előbújtak az undorító banalitás hangjai, valamilyen ocsmány foxtrott és otromba cigányzene. Én úgy gondoltam, hogy ezek a hangok réges-rég és egyszer és mindenkorra eltűntek az életünkből – és mégis élnek …
A mozgalom célja már nem az etikus, a politikai vagy a humán ember, hanem a művész ember; ő és csakis ő képes majd mohón élni és cselekedni az orkánok és viharok eljövendő korszakában, amely felé feltartóztathatatlanul tör az emberiség.
Bakcsi György: Blok világa. Bp., 1978.
