CHILDE, VERE GORDON (1892–1957, brit őstörténész)
CHILDE, VERE GORDON (1892–1957, brit őstörténész)
Még a letört ágból vagy pattintott kőből készült legegyszerűbb szerszám is hosszú tapasztalat gyümölcse – próbálkozásoké s hibáké, megjegyzett, emlékezetben tartott és összehasonlított benyomásoké.
Az ideológia nyilvánvalóan társadalmi termék. Egyrészt az eszméket hordozó szavak az adott társadalom életének termékei, és elképzelhetetlenek rajta kívül; másrészt maguk az eszmék is annak köszönhetik valóságos voltukat, tetteket befolyásoló erejüket, hogy mennyire fogadta el őket a társadalom. Látszólag képtelen hiedelmek is hitelre tehetnek szert, feltéve, ha a csoport minden tagja elfogadja azokat, és ha a csoport valamennyi tagját gyermekkorától fogva arra tanítják.
Kevesen akadnak közöttünk, akiknek több okuk van arra, hogy a baktériumok létében higgyenek, mint a boszorkányokéban. Társadalmunk az előbbi hitet rögzítette meg, az utóbbit pedig nevetség tárgyává tette, más társadalmak azonban megfordítják ezt az ítéletet. Persze számos elismert szakértő látott már baktériumokat a mikroszkóp alatt. A középkori Európában és Afrika négerlakta területein azonban még többen figyelték meg a boszorkányok működését.
… hosszú távon az ideológia csak akkor maradhat fenn, ha megkönnyíti a gazdaság sima és hatékony működését. Ha ugyanis akadályozza, akkor a társadalom és vele az ideológia végül is elbukik.
A tudomány célja azonban teljes bizonyossággal az hogy felhalmozza és rendszerbe foglalja azt a tudást, amelyet a társadalom felhasználhat a külső világ eseményeinek irányítására, tulajdonképpen arra, hogy hatékonyabban alakíthassa a természetet. A tudományos törvények „igazságának” legjobb próbája éppen az, hogy ez sikerül-e neki.
… a szerszám valamennyi vadállat fölé emelte használóját.
A kritikus pillanat az volt, amikor az ember megtanulta az égés kémiai folyamatának ellenőrzését, majd előidézését – a rémületes piros virág felhasználását, amely elől az őserdő többi lakója rettegve menekül.
Az írott szó révén egy ember pontosan továbbíthatta tapasztalatait más városokban élő társainak és a még meg nem született nemzedékeknek.
Az elméleti tudomány fejlesztése ténylegesen egy ráérő osztály privilégiuma lett, amelyet a társadalom mentesített az anyag és a tudat ellentétét megszüntető gyakorlati munka alól, s így a tudomány elszakadt az empirikus, tapasztalati tudás forrásától.
A görög gondolkozás valóban megkülönböztető vonása az volt, hogy a filozófusok nem az ősök bölcsességéhez vagy isteni kinyilatkoztatásokhoz folyamodtak újra meg újra, hanem a közös tapasztalat tényeihez és a mesterségek gyakorlatához.
Egyes gyakorlati tudósok – Einstein és Darwin ellenére – még ma is vonakodnak felhagyni az örök, változatlan és történetietlen valóság utáni kutatással, amelynek a tiszta matematika lehet az eszményképe.
A maga szerkesztette műszerekkel felvértezve az emberi értelem áttört a földi korlátokon, és utazásra indult az űrbe, méghozzá nem a képzelet szülte spekuláció szárnyain, hanem a szigorúan gyakorlati geometria segítségével. Mindez nem csalfa babonákat, hanem térképeket eredményezett, amelyeket hadvezérek és kalmárok egyaránt felhasználhattak.
A civilizáció bölcsője. Bp., 1959. Szuhay Havas Ervin
