CSERES TIBOR (1915–1993, író)
CSERES TIBOR (1915–1993, író)
Ami természetellenes, az nem maradhat az utasításokban. Ha bent marad, következik a titkolódzás.
Ha egy férfi ötvenéves koráig nőtlen marad, majdnem bizonyos, hogy minden intézkedése, amely a magánéletet érinti, beteges lesz, természetellenessé válik.
Az ember nem minden reggelre emlékszik, de amelyik halálfélelemben kitágul, arra igen. S arra is, a boldog reggelre, amely egyetlen boldog percként röppen el.
A politika: üzlet! … Befektetés nélkül nem számíthatunk osztalékra!
… aminek a kezdete szabálytalan, annak a vége sem igen lehet más!
Olyan az állat is, akár az ember; ha ostorral terelik, arra tart, amerre az ostor pattogása hajtja.
Nem gondolják meg, milyen erkölcsi erőt és szellemi fensőbbséget tanúsít az, aki lemond meggyőződéséről, mely a huzamos eszmehasználat miatt már valóságos második természetévé vált.
Vajon lesz-e bátorsága a kormánynak szakítani a politikai gyávasággal, mely által mind a külügyek, mind a belügyek terén a magyar nemzeti érdekek mindig háttérbe szoríttatnak?
… sokan vannak, akik a nemzetiségek általános megmagyarosítását lehetséges dolognak tartják. Ez azonban szánalmas illúzió.
Ne is szóljunk a nyelv és a nemzetiségi üldözés erkölcsi és jogi oldaláról, csak arról, vajon jó politika-e, s tőle mily eredmény várható?
A hazafiúi jó hírnév olyan kényes pont a magyar ember lelkében, mint erényes nőnél a női tisztaság, melynél nem elég az az öntudat, hogy megvan, de amelynek látszatát is szükséges szeplőtlenül megőrizni – …
… van egy körülmény, amely teljesen lehetetlenné teszi azt, hogy itt tiszta nemzetiségi államok alakuljanak, s ez az, hogy nálunk, mint egész Délkelet-Európában, összevissza keverve laknak a nemzetiségek, annyira, hogy új államok határait ésszerűleg etnografikus és nemzetiségi alapon megvonni lehetetlen.
Földrajzi és történelmi momentumok önkénytelen nagyobb súlyt gyakorolnak, s döntőbb befolyással bírnak állami alakulásoknál, mint a nemzetiségi.
Alig hiszem, hogy a legfanatikusabb dákoromán vagy irredentista is komolyan hiszi, hogy – nem is szólva a tiszántúli Magyarországról – magából Erdélyből román országot csinálni lehessen.
Hideg napok. Bp., 1964. Foksányi szoros. Bp., 1985. Vízaknai csaták. Bp., 1988.
