DERRIDA, JACQUES (1930 –, francia filozófus)

Full text search

DERRIDA, JACQUES (1930 –, francia filozófus)
Félek a beszédtől, mert soha nem mondván eleget mindig is túl sokat mondok.
Kétségtelen, hogy olyan reflexiót kell ma vállalni, melyben a „pozitív” felfedezés és a metafizika történetének „dekonstrukciója” ezek valamennyi fogalmában kölcsönösen, aprólékosan, fáradságosan kontrollálja egymást.
Lét a határ szerint: ezek a szavak még nem alkotnak kijelentést, még kevésbé diskurzust. De ott vannak, feltéve hogy megjátsszák őket, hogy tőlük nemződjön ennek a könyvnek körülbelül valamennyi frázisa.
… nincs semmi a Logosz előtt és rajta kívül.
Nem véletlen, ha a Lét elgondolása, mint a transzcendentális jelölt gondolata, igazában a hangban nyilatkozik meg: azaz a szavak nyelvében. A hang hallatszik-értődik- kétségtelenül ez az, amit tudatnak hívnak –, önmagához legközelebb, mint a jelölő abszolút eltörlődése: tiszta ön-affekció, aminek szükségszerűen idő-formája van, és ami semmiféle idegen kifejezési anyagot sem vesz kölcsön a maga saját spontaneitásához magán kívülről, a világból vagy a „realitásból”.
… ha a világnak szüksége van a lélek pótlékára, akkor a léleknek, ami a világban van, szüksége van erre a pótlólagos semmire, ami a Transzcendentális és ami nélkül semmilyen világ sem jelenhetne meg.
… a természetben mindig pótlás az, ami pótolja a természetbeni hiányt, hang, ami pótolja a természet hangját…
Az ész az azonosság elve. A természeti Lét magánvaló azonosságának gondolata. Az ész éppenséggel nem határozhatja meg a pótlékot, mint saját mását, mint irracionálisat és nem természetit, mert a pótlék természetesen helyeződik a természet helyére.
Az artikuláció, ami a hangsúlyt helyettesíti, a nyelvek eredete. Az írás általi másság eredeti külsődlegesség. Ez a beszédnyelv eredete.
Mint mindig, a halál – ami sem nem eljövendő sem nem elmúlt jelen dolgozik a beszéd belsőjében, mint nyoma, tartaléka, belsőleges és külsődleges halasztódó-különbözése: mint pótléka.
Ha figyelembe vesszük a differenciát, ami felnégyelte az eredetet, bizony azt kell mondanunk, hogy ennek a történelemnek, ami keresztül-kasul hanyatlás és elfajulás, nem volt megelőző napja. Az elfajulás, mint elválás, a beszéd és a dal szétválása mindig már előre megkezdődött. Én csak rettegésben filozofálok, de a bolond-lét bevallott rettegésében. A vallomás, a maga jelenében, egyszerre feledés és leleplezés, védelem és kihelyezés: ökonómia. De ez a krízis, melyben az ész örültebb, mint az őrület – mert képtelenség és feledés-, és melyben az őrület ésszerűbb, mint az ész, mert közelebb van az eleven forráshoz, ami az érzékek csöndes vagy mormoló forrása, ez a krízis mind már előre megkezdődött és bevégezhetetlen.
A képzeletnek csak önmagára van szüksége, hogy világra hozhassa magát.
Pethő Bertalan: Előmérkőzések posztmodern csatározásokhoz. Bp., 1995.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi