FERENCSIK JÁNOS (1907–1984, karmester)
FERENCSIK JÁNOS (1907–1984, karmester)
Minden kifejezésnek van határa. Egyébként is, hogy a zene mit fejez, vagy mit nem fejez ki, ezt szavakba nem lehet foglalni, erre csak utalni lehet. Ha a zenét szavakban el lehetne mondani, akkor kár volna annyi pénzt költeni zenekarokra, hiszen mindent le lehetne írni egy nagy könyvben.
… a ma fiataljait valami más esztétika vagy legalábbis más esztétikai szándék irányítja, és ebben a szándékban én már nem osztozom. Ezt az esztétikát hiányosnak érzem; amit az orgonán vox humanának hívunk, úgy érzem, hiányzik belőle.
Az előzőleg kialakított esztétika eddig még sohasem vált be. Ha előbb csinálták az esztétikát, és csak utána jött a művészet, a művészet valami egészen mást produkált, mint ami az esztétika szándéka volt. Az esztétika mindig hátvédje a művészetnek, nem előőrse.
Inkább még egyszer elolvasok valamit, ami nagy, ami igazán szép volt, mert azt nem lehet elég sokat olvasni, és az újdonságokból legfeljebb azt, amit tíz vagy tizenöt év múlva is látok a kirakatban.
Nem titok: élmény nélkül nincs művészet. És akinek nincsenek, vagy sosem voltak élményei, az nem is adhat élményt. Minden művészet csak élményen keresztül érthető. Beleérzésen keresztül.
Száz szónak is egy a vége: csak olyan zenéhez fogjunk hozzá, amely már előzőleg megszólított bennünket.
Hegyi Béla: A dialógus sodrában. Magvető, Budapest, 1978.
