GYŐRFFY ISTVÁN (1884–1939, etnográfus)

Full text search

GYŐRFFY ISTVÁN (1884–1939, etnográfus)
A néphagyomány tart meg bennünket magyarnak s a nemzetközi műveltség tesz bennünket európaivá. Ha azonban csak az európaiságra törekszünk, lehetünk nagyműveltségű népek, de minél hamarabb megszűnünk magyarnak lenni.
Kapva-kapunk mindenen, ami idegen, ami „európai”. Pedig Európa nem arra kíváncsi, hogy átvettünk-e mindent, amit az európai művelődés nyújthat, hanem arra, hogy a magunkéból mivel gyarapítottuk az európai művelődést! Európa az egyéniséget keresi és értékeli bennünk, nem a tanulékonyságot.
A néphagyomány nagy nemzetfenntartó erején kívül szükségünk van a magasfokú nyugati művelődés minden vívmányára. A néphagyománynak emellett azt a szerepet szánjuk, hogy minden vonalon alapjául szolgáljon a magasabbrendű művelődésnek, de annak ne csak színt, hanem belső tartalmat is adjon.
A népnek az újításokkal szemben való ellenszegülését, maradiságát, közömbösségét általában hibának szokta tartani a felsőbb társadalmi réteg, pedig sokszor ebben nyilatkozik meg nemzetfenntartó ereje.
Miféle jogon követeljük a tisztességtudást a néptől, ha mi nem tudjuk a népi szokást, illendő magatartást és tapintatlanul napról napra megsértjük őket?
A Teremtő a tehetséget úrnak, parasztnak egyformán adja. Csak a sors mostohasága s társadalmi berendezésünk fogyatékossága az oka, hogy annyi népi tehetség kallódik el. De csak a középosztály számára vész el. Tehetsége a maga társadalmi körében érvényesül. Esze a népi tudást gyarapítja, művészete önmagát és népi közösségét gyönyörködteti.
… a hagyományos népi műveltség kerek egész – a falusi élet minden vonatkozására kiterjedő – művelődés. Nem 8-10 tantárgya van, mint az iskolának, hanem száz meg száz.
A magyar szűcsök, szűrszabók, fazekasok, asztalosok, szíjártók romlásáért senkinek sem fájt a feje, hiszen csak magyarok voltak, de kihalt velük az a magyar népművészet is, mellyel ma a múzeumainkat látogató idegeneknek dicsekszünk, akik őszinte elismeréssel adóznak a halódó magyar népi kismesterség remekei előtt.
Ahol a magyar államhatalom megszűnt, a magasabb művelődést hordozó középosztály tönkrement, elkallódott; ahol a magyar iskolákat becsukták, az elszegényedett nép papot sem tud tartani, ott a hagyományos magyar népi műveltség még mindig fenn tudja tartani a magyarságot az eljövendő feltámadásig.
Ha felismerjük a nemzetiségeink hagyományaiban a magyar hagyományokat, akkor rögtön ráeszmélünk, hogy őket a közös hagyomány ma is szorosan kapcsolja hozzánk.
Nálunk az ország fővárosában a népi műveltség parasztosságot jelent. Budapest még a történelmi középosztály hagyományainak sem talaja. Budapest régi, jobbára német hagyományait elveszítette, magyar hagyományokat pedig sem nem őriz, sem nem szerzett. Magyarsága abban merül ki, hogy lakói jól-rosszul tudnak magyarul.
Szorongatott helyzetében minden nemzet segítség után néz és mind ráeszmél, hogy legbiztosabban csak önmagára számíthat.
Szomszédaink tanulmányozása nélkül a magyar népismeret egyoldalú és nagyon hiányos.
A létért való küzdelemben lassan ráeszmélünk, hogy egyedül vagyunk, és „a nagy világon e kívül nincsen számunkra hely”. Divatos szóval élettér. De megismertük-e már ezt a helyet, amely ha áld, ha ver a sors keze bennünket, rajta kell élnünk, vagy halunk? Ismerjük-e a népet, mely egyetlen erőtartalékunk.
A magyarság nem a test, nem a vér. hanem a lélek kérdése. Azért hogy valaki törzsökös magyarnak vallja magát, de csak magyarkodik, nem magyarabb, mint a lélekben is teljesen magyarrá vált idegen eredetű magyar.
A néphagyomány és a nemzeti művelődés. Bp., 1939.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi