JASPERS, KARL (1883–1969, német filozófus, elmeorvos)
JASPERS, KARL (1883–1969, német filozófus, elmeorvos)
… a filozófia lényege nem az igazság birtoklása, hanem az igazság keresése …
A határhelyzetek – a halál, bűn, változás, a világ bizonytalansága – a kudarc realitásával szembesítenek bennünket.
… a filozófia eredetét a rácsodálkozásban, a kételkedésben és magárahagyatottságunk érzetében kereshetjük.
Belső ösztönünk szilárd alapok felé, a lét mélye, az örökkévalóság felé törekszik.
… a lét mint egész sem nem alany, sem nem tárgy, hanem egy átfogó tartalom …
… a szabadság az ember egzisztenciája. Egzisztenciám ereje Istenről való bizonyosságom. Benne való bizonyosságom nem olyasmi, mint a tudomány tartalma, hanem egzisztenciám számára valójelenlét.
A filozófia nem ad: csak ráébreszthet, emlékeztethet, és bizonyossághoz, kitartáshoz segíthet.
Embernek lenni annyi, mint emberré válni.
Az abszolút függetlenség lehetetlen. Gondolkodásunkban: szerzett tapasztalatainktól függünk; a mindennapi létben: más emberektől, akikkel a kölcsönös segítség értelmében kapcsolatban állunk.
Elszigetelt szabadság nincs. Ahol van szabadság, ott az harcban áll az elnyomással.
Mindenkori létállapotunk csak egzisztenciális törekvéseink és kudarcaink kifejlődése. Természetünkhöz tartozik, hogy úton vagyunk. De át akarjuk tömi az idő korlátait.
Az időtlent csak a jelen realitásán át közelíthetjük meg. Csak az idő megragadásával lendülhetünk át abba a szférába, amelyben az idő már megszűnik.
Bevezetés a filozófiába, Bp., 1987. Szathmáry Lajos.
