LATINOVICS ZOLTÁN (1931–1976, színész)

Full text search

LATINOVICS ZOLTÁN (1931–1976, színész)
A játékösztön soha nem vész ki az élőből, csak eltemetődik, de nem felejtődik el.
A színész minden művészek között a legősibb, legkezdetlegesebb módon hosszabbítja meg gyermekkorát.
A művész-színészek egyben a kor reprezentánsai is; érzékenységük azonos a költők érzékenységével, életük és tulajdonságaik azonos gyökerűek.
„Művész” önmagában: ez nem foglalkozás. Sajnálatosan sokan élnek abból, hogy „művészek” – csakhogy nincs mesterségük, és ez alaphiba. Megszállottak nélkül nincs színház, hiszen a színház a lehetetlen, a szent Lehetséges megkísértése.
Miközben ölre-menő viták folynak arról, hogy történelmünket hogyan forgassuk keresztbe-kasul, miközben kétes értékű művek magyarázzák, kiégett tollakból származó írások sajnálkoznak szemforgatón Mohácson, mi dermedten állunk, és helyünket hiába keressük a mondatok között. Keresett, esetleges és hazug művekben nem találja meg magát a művész: előadásuk így haszontalan, hatástalan, megírásuk fölösleges, káros, rossz.
Minden irodalom, minden mű provinciális, ennél mi sem természetesebb: helyi jellegű, különben a levegőben marad és lezuhan. Éppen ezáltal hat, hogy helyi jellegű, azáltal lesz minden népeknek tanítás, tanulság.
Amíg a művésznek, ha úgy tetszik, a színházművésznek nem lesz igaza saját körében: nem lesz rend.
A magyar művész dolga a népek barátságának elmélyítése, az áldatlan harcok kibékítése, mindig az igazságosság irányában.
A televízió által ömlesztett információtömeg nem pótolja a műveltséget, a konzerv nem tudja visszaadni a vérképző ízeket; …
A színház művésze nem lehet meg sikerélmény nélkül. A sikert állandósítani kell. Ehhez akarat szükséges és egy társadalom segítsége is.
Az örök színház törvénye biztosítja a színház-művész mélyen közösségi voltát. Egyedül tehetetlen. Hasonlókkal, azonos rezdülésűekkel együtt verhetetlen, ezért ösztönös vagy tudatos munkálkodása mindig az összefogás, a csapatmunka felé hajtja. Minden ízével a céh-egység felé, a kollektíva felé, a kollektív munka, a közös játék felé törekszik. A Fény felé.
A művész ugyanúgy, mint az ideális futballista-egyéniség a futballpályán: igazi csapatjátékos.
Emlékszem a röpülés boldogságára. Bp., 1985.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi