MUSIL, ROBERT (1880–1942, osztrák író)

Full text search

MUSIL, ROBERT (1880–1942, osztrák író)
… nem a ballépés számít, hanem a következő lépés.
Korunk erkölcse, bárki bármit mondjon, a teljesítményerkölcs. Öt többé-kevésbé hamis esőd nem baj, ha az ötödik után az áldás és az áldásosztás ideje következhet. A siker mindent feledtet.
Erkölcsünk egyetlen alapvető ismérve, hogy parancsai egymásnak ellentmondanak. Ezért minden tételek legerkölcstelenebbike: kivétel erősíti a szabályt!
Az ésszerű aszkézis: ellenszenv az evés iránt az állandó kellően tápláltság állapotában!
… a rosszat mindig többé-kevésbé szenvedéllyel, fantáziával követjük el, a jót viszont félreismerhetetlen indulati szegénység, savanyúság jellemzi.
… az emberi szépség és jóság abból ered, amit az emberek hisznek, s nem abból, amit tudnak. De a hit mindig tudással párosul, még ha csak képzelt tudással is, varázslatos létrejöttének ősidői óta.
A kor filozófiaellenes és gyáva; nincs hozzá bátorsága, hogy eldöntse, mi értékes és mi nem, és a demokrácia, a legtömörebben kifejezve azt jelenti: Tegyük, ami történik! Mellesleg megjegyezve, ez fajunk történetének eddigi leggyalázatosabb circulus vitiosusa.
… a műveltségben mindig az a legfontosabb, amit megtilt az embernek.
… a szociáldemokrata köztársaság, élén egy erős uralkodóval, korántsem elképzelhetetlen államforma.
Az erkölcs lényege kizárólag azon nyugszik, hogy a fontos érzelmek mindig azonosak maradnak, és az egyénnek nem kell mást tennie, mint velük összhangban cselekednie!
… mivel a férfi csírahordozó ily könnyen kudarcot vallhat, szexuálisan csak ott érzi biztonságban magát, ahol a nő semmiféle lelki fölényétől nem kell tartania, ezért azután a férfiak szinte sosem mernek emberileg velük egyenértékű nőkkel kezdeni.
Ma szinte mindenki érzi, hogy a forma nélküli élet az egyetlen forma, amely az életet eltöltő számtalan lehetőségnek, szerteágazó akarásnak megfelel …
… az élet sokkal jobban izgat tulajdonképpen, ha egy regényben olvasom, ahol már valamiféle felfogás védőkeretébe ágyazódik; de ha a maga teljes részletességében-terjengősségében kell átélnem, mindig elévültnek, régimódian bőbeszédűnek, gondolati tartalmát túlhaladottnak érzem.
… könnyen elképzelem, hogy hamarosan fordulat jön, s vele egy olyan ifjúság, amely az erkölcsnélküliség helyett ismét az erkölcsöt tűzi gomblyukába.
És a művészet? Nem azt jelenti-e, hogy örökké képeket alkotunk, amelyek az élet képével nem vágnak egybe?
… egyszerű az életünk. Csak akkor látszik rendbehozhatatlanul kuszának, ha önmagunkra gondolunk; ám abban a pillanatban, amikor nem magunkra gondolunk, hanem azt kérdezzük magunktól: hogyan segíthetünk valakin, máris roppant egyszerű!
… nem kell túlságosan komolyan venni, ami e honban történik.
Az igazi hírnév a hozzá nem értők köréből szárnyalhat fel csupán, akkor megbízható!
… nézetei bárkinek lehetnek, de hosszú távra csak azok a nézetek maradandók, amelyekkel boldogulni lehet; mert az a bizonysága, hogy mások számára is mondanak valamit!
… a magam részéről korántsem vagyok mindenképpen a forradalmias dolgok ellensége! Természetesen úgy értem: amennyiben nem vezetnek ténylegesen forradalomhoz!
… az egészséges embert az elmebetegtől éppen az különbözteti meg, hogy az egészségesben minden elmebaj ott él, az elmebetegben azonban csak ezek egyike!
… a morál, mint minden más rend, kényszer és erőszak által alakul ki. Hatalomra jutott emberek csoportja egyszerűen rákényszeríti a többiekre azokat az előírásokat és alapelveket, amelyek révén saját uralmát biztosítja.
… mégis valamelyest jobb dolog, ha az emberi jóságban hiszünk, nem pedig az ágyúkban és a politikában – még ha az emberjósághit módja egy kicsit nevetséges is.
Saját eszméiért ám ölesse meg magát akárki, aki azonban idegen eszmékért meghalásra bír másokat, gyilkos!
… időnk csak akkor van, ha nincs időnk akármire.
Ismert enyhületmód ez; beszéljünk a bajról, elmúlik a szorongás!
Az ember sosem érzi magát teljesen gyávának; mert ha valamitől megijed, épp annyira szalad el, hogy ismét hősnek érezze magát!
És minden előrelépéshez meghátrálás társul, minden erőhöz gyengeség; és senki sem részesülhet olyan jogokban, amelyeket ne valaki más siratna; nem rendeződik bonyodalom, hogy új rendetlenség ne támadna.
… ha igaz az, hogy a világot nem azért teremtették, hogy emberi követelményeknek feleljen meg, ugyanígy igaz, hogy az emberi fogalmakat viszont azért, hogy igenis megfeleljenek a világnak, hiszen ez a feladatuk.
… a középmagas és átlagos dolgok igazán törzsökösek, ezeknek van a legjobb esélye fajtájuk fenntartására; ennek értelmében azt feltételezhette az ember, hogy az élet első számú törvénye az önfenntartás; és ki tudja, nem így van-e csakugyan?
… a történelem feltétlenül az átlag történelme, vagy, ha úgy akarjuk milliónyi történetnek az átlaga.
… most mindenkinek annyi tudatalattija van, hogy nem is tudja … és sokkal fontosabb azt tudni, hogy miért nem tudunk valamit, mint azt, hogy mit nem tudunk!
Zseni az, aki ott, ahol mások hiába kutatnak, megleli a megoldást, mert olyasmit tesz, amire előtte senki se jött rá.
Azt hiszem, nemcsak azért szeretünk valamit, mert szép, hanem ez a valami szép lesz, mert szeretjük.
A köznépben nem él a logika, maga felett azonban ott kell éreznie, hogy él!
Aki nem tudja, önmaga mit akar, tudjon legalább annyit, hogy mit akarnak a többiek.
… a beteljesülés után minden vágy – nemcsak a szerelem – szomorúságba fordul.
A polgári individualista kultúra el fog pusztulni, ahogy minden kultúra elpusztult eddig. Hogy min megy tönkre? Megmondhatom önnek: azon, hogy minden mennyiség egyre fokozódik, közben azonban a központi minőség nem.
… aki Istent emberi morállal azonosítja, istenkáromló!
Ha azt akarjuk, hogy a világ újra jó legyen, ahhoz bátorság is kell! Időről időre szükség van olyan emberekre, akik nem vesznek részt a közhazugságban!
A képzeletet csak az izgatja, ami még nem, vagy már nem a miénk.
Puszta tagadásból nem lehet élni.
Hogy csak egy embert szerethetünk? Merő jogi előítélet, amely csak elburjánzott rajtunk.
A lezáratlanul eltemetett aktát időről időre ki kell venni a sírból, hogy rávezethessék, miszerint még mindig nem lezárható.
… a legzseniálisabb gondolatok csupán más zseniális gondolatok változatai, kis többlettevései.
Bizonyos kórképek nem személyes, hanem egyben szociálisjelenségek is.
… a szerelem: ha valaki megfelelő helyen áll képzelmeink rendszerében.
Ausztria… a modern világ különösen szemléletes esete.
… könnyebben vállaljuk a távoli nagyobb veszélyt, mint a közelről fenyegető kisebbet.
Az emberiség jobb szerveződése csak az önzetlenségtől várható.
Miért nem hallgat manapság az ember a művészetben kifejezett gondolatokra, holott egyébként kimondottan nevetséges érdeklődést tanúsít a „tanok” iránt?
A tulajdonságok nélküli ember. II-III. k. Bp., 1977. Tandori Dezső.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi