A szolgálatelhagyók
106A szolgálatelhagyók
Az összeírásnak külön része foglalkozik a szolgálatelhagyókkal, azaz azokkal, akik az összeírás elkészítésének időpontjában már nem voltak egyik helyőrség tagjai sem. Az irat a szolgálat elhagyásának 3 lehetséges okát említi: a kilépést, az elhalálozást és a szökést. Érdekes, ugyanakkor óvatosságra intő tény, hogy a felsorolt 1182 szolgálatelhagyó közül az összeírás egyetlenegyet sem nyilvánít szökevénynek.
A kilépettek és a halottak arányát, a 12. diagram szemlélteti. A szolgálatelhagyás oka mintegy 32%-ban volt az elhalálozás. Ez önmagában viszonylag magas aránynak tűnik, ám ha az összes elhaltak számát (mintegy 344 fő) az összeírás egészéhez (2689 fő) viszonyítjuk, azt tapasztaljuk, hogy a veszteség nem nagyobb évi 50 főnél. Ez átlagban heti egy halottat jelent, ami – figyelembe véve hogy az összeírás nem tesz különbséget az elesettek, ill. a betegségben vagy járványban elhunytak között – igazán nem tekinthető súlyos vérveszteségnek (lásd 13. diagram).
Szintén érdekes tanulságokkal szolgál a kilépett 803 katona szolgálati idejének elemzése. A vizsgálat során az ő szolgálati idejüket is ugyanúgy 7 csoportra osztottuk, mint a még szolgálatban állókét. A kilépők esetében – szöges ellentétben a még szolgálatban állókkal – azt tapasztaltuk, hogy a legszámosabban az A csoportba tartoznak. Mint azt láthatjuk, a kilépettek 50%-a mindössze 1 évet, illetve ennél rövidebb időt töltött el egy-egy várban (lásd 14–15. diagram).
A 803 kilépő közül 603 a gyalogosok és csak 200 a lovasok száma, ami azt jelenti, hogy a gyalogságtól arányszámukhoz viszonyítva jóval többen léptek ki, mint a lovasságtól (lásd 16–17. diagram).
