Két világbirodalom határvidékén
8Két világbirodalom határvidékén
1532 augusztusában, szinte napra pontosan hat esztendővel a mohácsi csata után majdnem megvalósult a nagy találkozás. A zenitjéhez közeledő két világbirodalom, az Oszmán és a Habsburg uralkodójának, I. Szülejmán szultánnak és V. Károly császárnak – valamint I. Ferdinánd magyar királynak – a hadai Kőszeg és Bécsújhely alatt táborozva vártak a korabeli világ két legjelentősebb urának fegyveres találkozójára. Az összecsapás azonban elmaradt. A különös patthelyzet mégis jelképes volt. Egyrészt végérvényesen jelezte, hogy a Kárpát-medence teljes területét felölelő középkori magyar királyság már a múlté. Pedig alig egy évszázada koronájáért még olyan előkelő európai dinasztiák versengtek, mint a Luxemburgi, a Habsburg és a Jagelló. Másrészt kiválóan mutatta, hogy – leszámítva a legoptimistábbak túlzott reményeit – az ország területén a jövőben hosszú ideig e két nagyhatalom osztozik. Magyarország két világbirodalom határvidékére került.
Az elmaradt összecsapás – az utókor szemszögéből nézve legalábbis – még egy szempontból jelképes volt. Ilyen közel az egész törökkorban már sohasem kerültek egymáshoz a magyar trónt is betöltő Habsburg uralkodók és az ország területére betolakodó oszmánok szultánjai. 1532-ben ugyanakkor – bár paradox, de szerencsénkre – igen közel álltak egymáshoz. Ez a közelség, ez a fenyegetettség ugyanis az elkövetkező időszakban egyik mozgatórugója lett annak, hogy a Habsburgok 9mozgósították közép-európai tartományaik erőforrásait Magyarország megtartására, s ezáltal saját védelmük biztosítására. A Duna menti konfrontációig azonban mindkét birodalom számára hosszú út vezetett.
