BEKÖSZÖNTŐ

Full text search

VIIBEKÖSZÖNTŐ
A magyarországi török uralom mérlege egyértelműen negatív. Az oszmán megszállással együttjáró szüntelen háborúskodás egyes vidékeken teljesen megsemmisítette, másutt pedig jelentékenyen megkárosította a középkori településhálózatot, évszázadokra visszavetette Nyugat-Európához való felzárkózásunkat. A magyarság rovására átrajzolta az ország etnikai képét, ami utóbb súlyos politikai problémává vált, s végső soron az ország feldarabolásához vezetett. Hazánk kegyetlenül nagy árat fizetett azért a néhány – ma persze idegenforgalmi látványosság-számba menő– török épületért, a magyar konyhában meghonosodott. keleti ízért, szép virágért és a virágoknál is szebb legendáért, ami a török hagyatékából a kurtácska „nyereség”-rovatba elkönyvelhető.
Történészszemmel nézve azonban akad más pozitívum is. Az, hogy ha viszonylag pontosan ismerjük az ország középső részének történeti földrajzát és az itt élő népességet, a török adminisztrációnak köszönhető, amely a mai ízléshez jóval közelebb álló felméréseket készített az alávetett népesség családi és termelési viszonyairól, mint a magyar. A végeérhetetlen névfelsorolás az első, futó pillantásra érdektelen, holt betű-halmaznak tűnhet, de annak, aki ért a „nyelvén”, nélkülözhetetlen kulcs az egykori hétköznapok feltárásához. Korunk magyar történettudományának egyik legnagyobb nyeresége, hogy az élő klasszikus Káldy-Nagy Gyula és tanítványai szorgalmas munkája során évről-évre gyarapszik a magyar nyelven is hozzáférhető népességösszeírások, vám- és birtokosjegyzékek száma.
A török-magyar viszonyra is ráillenek József Attila szavai: „A harcot, amit őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés”. Nemcsak azért, mert az elbukott magyar szabadságharcok menekültjei Törökországban találtak új hazára, s mert a török köztudat – mint az egyik isztambuli sugárút neve is hirdeti – „testvérként” tart számon minket. Elsősorban azért, mert történeti sorsunk hosszúösszefonódottsága okán számunkra minden lényeges, ami a török birodalom 15–17. századi belsőállapotáról és külkapcsolatairól egyáltalán megtudható.
Természetes tehát, hogy a magyar tudományosság immár hagyományosan nagy szerepet vállal a török múlt feltárásában. A feledhetetlen mester, Fekete Lajos múlhatatlan érdemeket szerzett a török levéltárügy alapjainak lerakásában, s mindmáig őtőle tanulja a világ, hogyan kell megfejteni a török birodalomban használatos ún. szijakat-írás rejtélyeit. Szerencsére ma is akadnak nálunk kiváló, nemzetközileg is elismert művelői annak a nemes mesterségnek, amit turkológiának neveznek.
A számunkra legfontosabb krónikákból már számos részlet megjelent magyarul (Thúry József-Karácson Imre: Török történetírók I–III. Bp., 1893–1916.). A kedvesen kotnyeles Evlia Cselebi hazánkról adott színes leírása (Karácson Imre: Evlia Cselebi magyarországi utazásai. I–II. Bp., 1904–1908.) a korszak minden kutatójának kedvenc kézikönyve. Ennek ellenére jószerivel csak a munka kezdeténél tartunk: az előttünk álló feladat messze nagyobb a már megoldottnál.
VIIIKét fiatal kutató most arra vállalkozott, hogy megismerteti a magyar közönséget azokkal a török krónikákkal és emlékiratokkal, amelyek nélkül a „török kor” magyar történetét aligha lehetne megfelelően megírni.
Szakály Ferenc

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi