ELSŐ FEJEZET
3ELSŐ FEJEZET
Az adzsemi oglánok összegyűjtése és [szervezetük] megteremtése Gallipoliban történt, Gázi Murád szultán hán – legyen rajta Isten kegyelme és megbocsátása! – őfelségének magasztos idejében. Akkoriban összegyűjtésük után két akcse [illetménnyel] azonnal janicsárokká tették és hitharcba küldték őket. Ez az említett törvény Murád szultán hán és Gázi Szülejmán pasa alkotása. Addig az időig ilyen mádon jártak el. Később, mikor a boldogult Gázi Murád hán őfelsége – legyen rajta Isten kegyelme és megbocsátása! – a rossz erkölcsű Havaselve ellen indult, két haját építtetett, hogy Lapszekinél és Csardaknál átszállítsa az anatóliai sereget. Mivel kezelésükhöz emberre volt szükség, pijádékat és azabokat gyűjtöttek össze, | ám mikor a hajókat mozgatni [4a]kellett, ezek egy rakás csőcseléknek bizonyultak; semmi jó nem származik tőlük, ugyanakkor két-két akce zsoldot kell nekik adni, s így túl nagy a költség. S mivel nem állandóan szolgáló kulok, a szolgálatot ujjhegyről végzik. A hadjáratok után tartományaikba visszatérvén úton-útfélen zaklatják és háborgatják a ráját és a népet. Ezért azt mondták: „mi lenne, ha ezt a szolgálatot külön kul végezné?”– s ekkor [a padisah] hívatta Sahin pasát, az akkori nagyvezírt, Teke földjéről elhozatta Alaeddin sejket, aki jövőbelátóés csodatévő képességéről volt híres, s velük, továbbá a jelenlévő hittudósokkal és kegyes férfiakkal tanácsot tartott. Úgy döntöttek, hogy [az adzsemiket ezentúl] nem teszik azonnal janicsárrá, hanem egy-egy akce [zsolddal] az említett hajókra rendelik szolgálatra őket, s akkor váljanak janicsárrá, miután öt évet leszolgáltak ott. És ezeket adzsemi oglánoknak azért nevezik, mert a hitetlenek közül szedik össze őket, s még nem tudnak törökül, amikor egy-egy akcse zsold[dal] kincstári és torba-szolgálatra rendelik őket. Mikor szükségessé vált, hogy a janicsárokhoz hasonlóan ezek is egyenruhát öltsenek, | a szent felség sárga abaposztóból [4b]olyan fejfedőt készíttetett és adott rájuk, amilyent aznap éjjel nemes álmában látott. S a nevezett szent kezében az említett fejfedőt a világnak menedékül szolgáló padisah őfelsége és a nagyvezír őfelsége is látta álmában. Így hát ezt a viseletet elrendelték az adzsemi oglánoknál. Elöljárónak nyolc adzsemi corbadzsit neveztek ki, a corbadzsik fölé pedig egy agát. Ezt ma is Gallipoli agájának nevezik. Azokat a corbadzsikat ő irányítja. Huszonöt akcse illetményt kap. Haláláig a posztja másnak nem adható. Ha meghal, a gallipoli jajabasi lép a helyébe, vagy a boldogságos udvar egyik idős janicsár jajabasiját állítják oda. Nincs a törvényben, hogy máshonnan kerüljön valaki [erre a posztra]. A jajabasik illetménye húsz-húsz akcse, s ezt Isztambulban utalják ki. Egymást váltva egy-egy jajabasi eljön és mindnyájuk illetményét felveszi. És amikor a padisah elrendeli a szolgálatba vételt, s szükségessé válik az adzsemik előléptetése janicsárrá, ezek közül egyetlen fiú sem léphet állományba addig, míg nem kapott tezkerét Gallipoli agájától. | Ugyanez a helyzet, ha egyik odából a másikba [5a]kerül át. Az adzsemi oglánok egységei között egy sincs, amelyik régebbi volna a gallipoli testületnél. Ez kezdetben összesen négyszáz főből állt. Mostanság száz fővel megszaporodott. És ezek a törvények mind érvényüket vesztették. A magasztos Isten itt is, ott is adjon jobb belátást a tiszteknek.
4Majd ezután, mikor Konstantinápoly meghódítója, az elhunyt és megboldogult Mehmed szultán hán – legyen rajta Isten kegyelme és megbocsátása! – őfelsége a „jó föld” szent Korán-verséber1 szereplő országot meghódította, katonákra volt szükség. Így a Gallipoliban lévő adzsemi oglánokhoz hasonlóan ide is mintegy háromezer adzsemi oglánt rendelt, s harmincegy odát csináltatott nekik. Föléjük egy idős janicsár jajabasit Isztambul agájának nevezett ki, akit azért neveztek Isztambul agájának, mert az ottani adzsemik agája lett. A Gallipoliban tartózkodó adzsemik agáját pedig Gallipoli agájának hívták. [Isztambul agája] számára napi negyven akcse illetményt állapítottak meg. Egy odát külön is alája rendeltek, amit első aga bölüknek neveztek.
1 Korán, 34, 15
[5b]Mivel mostanság az aga bölükben nagy a legénység létszáma, | kilenc bölüköt csináltak belőle. A másodiktól a harmincadikig huszonkilenc csorbadzsit neveztek ki [az odák élére]. A harmincegyediket megtették az adzsemik kátibjának. A jajabasiknak tizennyolc-tizennyolc, az adzsemik kátibjának ugyancsak tizennyolc akcse illetményt állapítottak meg. S mindegyiknek a gondjára bíztak egy vagy két hajót; hogy Üszküdárból és Dilből szállítsák át a katonákat, utóbb meg, mikor felépült a Régi szeráj, s a szultáni palotának tüzifára volt szüksége, annak céljaira; jégszállító csónakokat is adtak nekik, hogy Burszából jeget hordjanak. Így minden csorbadzsira egy-két hajót bíztak, hogy saját legénységükkel használják. És lassanként a palotakertekben és másutt is kezdtek létrejönni az adzsemik alakulatai. A magasztos Allah segedelmével ezekről is beszélünk majd a maguk helyén.
Ahogy Murád szultán hán idejében megszüntették azt a gyakorlatot, hogy az összeszedett adzsemiket két akcse illetménnyel azonnal janicsárnak sorozták, s ehelyett egy akcséval adzsemi oglánná tették, úgy esett meg Mehmed szultán hánnak, Isztambul meghódítójának idejében, hogy az egy akcsét is eltörölték. és [a gyermekeket] [6a]kezdték törökökhöz kiadni. Ennek oka | az volt, hogy midőn [a padisah] boldogságosan meghódította Isztambult, s az Egri-kapu közelében a legyőzött uralkodó palotájába szállva az Aja Szófia dzsámi harangjait leromboltatta és helyettük mináréket építtetett, a pénteki istentiszteletre méltóztatott indulni. Amikor visszaindult a palotába és a janicsár bajtársak felsorakoztak a világnak menedékül szolgáló padisah őfelségének üdvözlésére, a világnak menedékül szolgáló padisah őfelsége jobbra és balra fordulva köszöntötte őket, mire az egyik közülük így felelt: „béke veled Mehmed basa.” Amint a palota kapujához ért, a padisah hívatta az akkori nagyvezírt, Mahmud pasát, s így fordult hozzá: „lala, miért fogadták úgy a köszöntésemet, hogy 'béke veled Mehmed basa'? Miféle köszöntés ez?” Erre Mahmud pasa részletesen elbeszélte, hogy ezek hitetlenekből lettek muszlimokká, hogy tanulatlanok, s ezek között a basa szó nagy tiszteletet fejez ki. A világnak menedékül szolgáló padisah őfelsége ezt mondta: „igazat beszélsz, de hogyan lehet, hogy ennyire nem tudnak törökül? Mi lenne, ha ezeket mindjárt az összegyűjtésük után törökök mellé adnánk, [6b]ahol megtanulnának törökül, | s azután a zsoldosok közéírva állományba vennénk őket, s úgy küldenénk a győzedelmes hadjáratokra?” [Ezt a javaslatot] megtanácskozták az akkori hittudósokkal, kegyes férfiakkal és a testület öregjeivel, s két idős jajabasi közül az egyiket Rumélia, a másikat Anatólia agájává tették. Megállapítottak számukra tizenöt-tizenöt akcse zsoldot. Később, mivel az elhunyt és megboldogult Murád szultán hán idejében nem voltak [közvetlen] beosztottaik, s a tizenöt akcse kevésnek bizonyult, az odzsak agái a maguk hatáskörében harminc akcsét 5állapítottak meg nekik. Ma is harminc akcse [az illetményük]. A janicsár bajtársak közül két kátibot adtak melléjük, s tíz-tíz akcséban állapították meg az illetményüket. Mikor Rumélia és Anatólia agája a divánba megy, müdzsevveze turbánt ölt. Kátibjaik nem vesznek részt a divánban, kivéve, ha az aga hivatalánál a fiúkat szemlézik vagy csütörtöki napon az aga divánt tart. Müdzsevveze turbánnal a fejükön a lépcső tövében állnak a szekbánok kátibja alatt. Az anatóliai kátib a ruméliai kátib fölött áll. Ha a kátibokat | előléptetik, az adzsemi csorbadzsi rangot kapják.
[7a]A Ruméliából összegyűjtött fiúkat egy-egy aranyért eladják anatóliai törököknek. Így, mivel a törökök pénzért vették azt a fiút, nem mondhatja nekik, hogy „én a szultán szolgája vagyok, neked nem szolgálok”. S mivel a tenger túlsó partjára kerülnek, nem tudnak megszökni. Törvénybe hozták, hogy négy-öt évig a törököknek szolgálnak, s miután megtanultak törökül és hozzászoktak a fáradalmakhoz, a zsoldosok közéírják őket. Mivel a ruméliai gyerekeket Anatóliába adják el, ezért Anatólia agája magasabb rangú Rumélia agájánál. Mivel ezek a helyek egymással szemben vannak, Anatólia agájából Isztambul agája, Rumélia [agájából] Anatólia agája lesz. Ily módon állapították meg a törvényeket. Hogy jelenleg az előbbiek szerint mi a helyzet ezeknek a ságirdjaival és szemléjével, azt alább Isten segedelmével részletesen elbeszéljük majd .
A gyermekek összegyűjtésére vonatkozó törvény a Hadzsi Bektas-i Veli – szentelje meg őt Allah! – őfelségének ivadékai közül való Timurtas apóés a Mevlána őfelségének nemzetségéből származó Emirsah efendi közreműködésével, valamint a Bektas [7b]pasa nevű eszes vezír tanácsára | született meg. Isten segedelmével ezt is részletesen elbeszéljük majd a második fejezetben, mikor a janicsár bajtársak dolgairól lesz szó.
Mikor elsőízben szükségessé vált gyermekek összegyűjtése, a vilájetek kádijai végezték el. De egyikük vétkesnek bizonyult, ezért elvették tőlük ezt a feladatot és a vilájetek bégjeire bízták. Hosszú ideig ők végezték, ám az elhunyt és megboldogult Szelim szultán hán idejében az ő bűneikre is fény derült. Ekkor, Szülejmán szultán hán idejében, parancsba adták, hogy az odzsak agái gyűjtsék össze a gyermekeket, mivel ezek a testület törvényeit és szabályait nagyon jól ismerik, s ha kiderül a vétkük, nem hivatkozhatnak arra, hogy akaratlanul hibáztak. És attól fogva ők végzik a begyűjtést. Az odzsak agáira vonatkozó törvény a következő: először a szolak basikat bízzák meg [a gyermekek begyűjtésével]; ha elvállalják, adják nekik a megbízatást. Ha azt felelnék: „öregek vagyunk, nincs erőnk a kivonulásra”, akkor [sorjában] a zagardzsi basinak, a szamszondzsi basinak, a turnadzsi basinak, a hászekiknek, a zenberekcsi basinak és a devedzsiknek adjanak megbízatást. Vagy idős jajabasiknak. De | nem törvény [8a]szerint való, hogy bölükbasikkal végeztessék a gyermekek begyűjtését. Az ő [tisztségüket] ugyanis csak később hozták létre, s ugyanakkor az illetményük épp úgy tíz akcse, mint a legénységé. Ugyancsak nem törvény szerint való, hogy a szekbánok bölükbasijaira bízzák a begyűjtést. Szintén nem törvény szerint való, hogy az agák közül a kethüda bég, a bas csausz, a kethüda jeri, a muhzir aga és a talimhánedzsi basi kapjon megbízatást a begyűjtésre. A nevezettek ugyanis a testület szolgái. Viszont szokás volt, hogy a szekbán basiknak adták ki a deftereket és ők gyűjtötték be a [gyermekeket], mivel előléptetési rendjük szerint bégek lesznek, s lófarkas zászló, dob és hadijelvény birtokosaivá válnak. [Másfelől] az is oka annak, hogy a szekbán basik ilyen 6feladatot láttak el, hogy kezdetben belőlük lettek a janicsár agák. Emiatt kapják a bég rangot. Ennek köszönhető tehát, hogy ők is végeznek begyűjtést.
A gulámok begyűjtésére kiadott nemes parancsot nem szabad a tartományi bégekhez és kádikhoz intézni, hogy ne fordulhassanak hozzájuk közbenjárásért, amikor az odaérkező [megbízott] a pendzsik kulok közül egy szép fiúcskát vagy egy előkelő fiát választja ki és el akarja vinni. Ha a nemes parancsban ekkora jogkört biztosítanak, akkor [8b]a gulámok összegyűjtését igazságos és hívő emberekre kell bízni, | hogy ne tegyék azt, ami nekik tetszik. A nemes parancsban lefektetett törvények és szabályok mindenekelőtt a következők: erősen óvakodjanak attól, hogy török gyerekeket szedjenek össze. S ha azon a tájon olyan hitetlen gyermek fordulna közbenjárásért, aki tud törökül, ne vigyék el. Ha ugyanis nem arról a vidékről való, ahonnan a többi gyermeket összeszedték, akkor nem szégyelli magát előttük, ha a hadjáraton megfut a harcból, s nem gondol arra, hogy miképpen néz a többiek szemébe. A háborúban az ilyen, más helyről származó csőcselék népség szokott megfutni. A török gyermekeket azért hasznos mellőzni, mert többségük könyörtelen, vallása és hite csekély. Ha az uralkodó szolgái közé kerül, a szülőföldjén lakóösszes rokona és hozzátartozója szintén az uralkodó szolgájának mondja magát, a ráját és a népet zaklatja és háborgatja, tizedeit és egyéb adóit nem szolgáltatja be. Azonkívül beöltöznek janicsárnak, s annak a vidéknek a szandzsákbégjei, alajbégjei és tartományi vajdái valódi kapukulunak vélik, s nem képesek megfékezni és megrendszabályozni őket. Mivel vidéken ismeretlenek [9a]azok, akik nem az uralkodó szolgái, nem lehet eljárni velük szemben. | S mikor jelentést tesznek róluk a boldogságos udvarba, az zavarokhoz, lázadáshoz és a dzselálik megjelenéséhez vezet. A hitetlenek gyermekeinek összegyűjtése azért hasznos, mert amint áttérnek az iszlámra, vallási buzgalom jelentkezik náluk, rokonaik és hozzátartozóik ellenségévé válnak. Mikor a győzelmes határvidékeken szembekerülnek az el-lenséggel, mindegyik vitézségről és bátorságról tesz tanúságot. Ezenkívül bármilyen nagy hatalomra is jutnak ők maguk, akár a janicsár kethüda [posztra], minthogy a rokonaik és a hozzátartozóik hitetlenek, nem képesek elérni, hogy ne szedjék be tőlük a dzsizjét. Ezért tették törvénybe, hogy a hitetlenek gyermekeit kell összeszedni.
Mikor szükségessé válik hitetlen gyermekek összegyűjtése, az előkelők fiait vigyék el. És papok és jó származású hitetlenek fiait vegyék el. Akinek két fia van, attól egyet vegyenek, kettőt egyszerre ne. Amelyik formásabb, azt vigyék. Akinek egy fia van, attól ne vegyék el, nehogy a falu szpáhiját a tízed ügyében sérelem érje azáltal, hogy az apának nem lesz segítsége telkének megműveléséhez. Árva gyermeket ne vigyenek [9b]el, mivel mohó és neveletlen. A falusi | elöljárók fiait ne vigyék el, mivel azok a falu népének aljához tartoznak. Fiaik is hitványak. A gulyások és pásztorok fiait ne vigyék el, mert a hegyekben nőttek fel és neveletlenek. Kivéve, ha valamelyik előkelő fia volna, aki félelmében pásztorgyermeknek öltözött. Ilyenkor kérdezzék ki, nézzék meg alakhelyét, s a törvénynek megfelelően írják be a defterbe. Ótvaros gyereket ne vigyenek el; fecsegőés bőbeszédű lesz. Ne vigyenek el olyan gyereket, aki kancsal; irigy és önfejű lesz. Olyan fiút, akinek látszólag még nem serkent ki a szakálla, de valójában természettől szőrtelen, ne vigyenek el; bajkeverőés gonosztevő válik belőle, s ezenkívül az ellenség szemében is hitványnak tűnik fel. Ne vigyenek el olyan fiút, aki természettől olyan, mintha körülmetélték volna, mert a szemle idején felmerül a kétség, nem török gyermek, ha egyszer [úgy néz ki, mint egy] körülmetélt. Miatta ne 7vetődjön gyanúárnyéka a többiekre. Törökül tudó fiút ne vigyenek el. Nős fiút akkor se vigyenek el, ha hitetlen, mert már kinyílott a szeme. És aki házas, az nem lehet a padisah kulja. Iparos családból való fiút ne vigyenek el, mert a kézműves nem vállalja zsoldért a fáradalmakat, s otthagyja a szolgálatot. Ez az oka annak, hogy [a szolgálatot ma] nem látják el. Ne vigyék el azt, aki megjárta Isztambult, majd onnan visszatért a lakhelyére, [mert] nincs szégyenérzete. | Túl magas termetű fiút ne vigyenek [10a]el; ostoba lesz. Ám ha fölöttébb jóképű, tegyenek kivételt, s az ellenség ijesztésére vigyék el padisahi szolaknak. Nagyon alacsony termetű fiút ne vigyenek el; bajkeverő lesz. A fentebb leírt módon közepes termetű fiúkat szedjenek össze.
Az összegyűjtés végett ehhez hasonló gondos igyekezettel nemes parancsok írassanak, hogy a janicsárok testületébe kívűlről ne kerülhessen be senki, s így a világ rendjét ne érje sérelem. A janicsárok testülete az említett módon rendezett testület volt, de [mára] a meglévő törvényeinek és szabályainak egy ezrede sem maradt érvényben. Így aztán a törvényeket nem hajtják végre úgy, mint régen, s bárhová mennek, a szolgálatot nem végzik el.
Mikor az említett szabályoknak megfelelően gyermekeket gyűjtenek össze, ne szedjenek hilat-illetéket abból a faluból, ahonnan fiúkat visznek el. S ha szednek is, ne vegyenek el többet kétszáz-kétszáz akcsénál. Korábban ugyanis száz akcsét szoktak szedni. Mivel mostanában aba-illetéket is szednek, háromszáz-háromszáz akcsét hajtanak be. Ezért szednek ma háromszáz akcsét. Óvakodni kell attól, hogy többet vessenek ki annál, mint ahány személy van. | Az [összegyűjtöttek] létszáma szerint [10b]kell beszedni. Ugyanis először hasított újjú abaposztó felsődolmányt kapnak, amit pirosra festenek; azt a dományt pedig, amit alája vesznek, sárgára festik, s ezeknek festési és varrási költsége van. Ez mind benne van abban a háromszáz akcséban. A szegényeket nem szabad többel megterhelni.
És ezeket az összeszedett fiúcskákat pendzsik oglánoknak hívják. A pendzsik oglán elnevezés oka a következő: mikor időszerűvé vált a pijáde katonaság megszüntetése, telkeket osztottak ki nekik. Midőn szükségessé vált, hogy [helyettük] fiúkat szedjenek össze a hitetlenek között, a hitetlenek tartományai közül először Biledzsik vidékére rendeltek el beütést. Bektas pasa, a Hadzsi Bektas ivadékai közül való Timurtas apóés a Mevlána utódai közül való Emirsah efendi tanácsára a kézre került gulámok ötödrészét lefoglalták a kincstár számára, és ily módon háromszáz fiút vettek lajstromba. Az [említettek] közreműködésével kitalálták a janicsár egyenruhát és rájuk adták. És új seregnek (jeni cseri) nevezték el őket. Isten segedelmével a maga helyén el fogjuk beszélni. És ezért nevezik őket pendzsik kulnak. | Azután a ráják [11a]közül szedték össze őket.
Mikor a nevezett pendzsik oglánokat összegyűjtik, kétszáz fős nyájakat (szürü) alakítanak ki belőlük. Felírják, hogy a nyájat melyik kádiságban állították össze. Ezt, továbbá a fiúk személyleírását, kádijaik, falvaik, apjuk és anyjuk nevét, a fiúk saját nevét, hitetlen és muszlim nevét, megkülönböztető jegyeiket, a nyáj kialakításának helyét, a szürüdzsü basijaikat, a bölüköt, amelybe beosztották őket, mind defterbe írják, az agáik meg lepecsételik. Ha van egy megbízhatóöreg bajtárs, aki korábban odabasi volt, vagy ha a kethüda bégnek, a bas csausznak vagy más odzsak agának van egy bajtársa, akkor azt kell kinevezni szürüdzsü basinak, és azokat a fiúkat őmellé kell adni. A janicsár agáknak becsületes és hívő embereket kell kiküldeniük a devsirme 8lebonyolítására. Mikor átadják nekik a deftereket, a csorbadzsiktól ne szedjenek pénzt, nehogy a csorbadzsik azt mondva: „mi ezt a parancsot és ezt a deftert három-négy jük akcséért vettük”, több janicsárt vegyenek maguk mellé, s mindegyiktől [11b]három-négy ezer akcsét elszedve minden nyáj mellé harminc-negyven janicsárt | állítsanak, azok meg azt mondva: „pénzt adtunk”, úton-útfélen a ráját és a népet sanyargassák. És mert sokan vannak, ne szedjenek több élelmezési illetéket. Ne szálljanak meg minden útba eső faluban, s Isten őrizz, hogy a környékbeli falvakat megrohanják és élelmezési pénzt szedjenek. Az útjukba eső falvaktól ne követeljenek juhot és bárányt. Ha tehát a csorbadzsik nem fizetnek pénzt, az elhozandó nyáj mellé kevés embert állítanak. És jó magaviseletű bajtársakat állítanak, hogy a fiúkat kioktatva ne hagyják zülleni és dorbézolni őket. Jól tudják, hogy amennyiben az úton erőszakoskodnak, akkor timárra vagy várkatonai szolgálatra menesztik őket, ezért tartózkodnak tőle, s a nyájat rendben az udvarba hozzák. Rumélia és Anatólia agái a kátibjaikkal együtt kijönnek, s a fiúkat a janicsár aga színe előtt egyenként megszemlélik. Az adzsemikhez nyolc akcse [illetménnyel] egy orvost osztottak be, s [az ő közreműködésével] megvizsgálják a fiúk szeméremhelyét, nehogy körülmetélt legyen közöttük. A szép és formás gyerekeket a szultáni palotához, az erőseket a palotakertekhez irányítják. Ott is úgy szolgálnak, mintha törököknél lennének, s azután a bosztandzsi basi feljegyzése alapján a zsoldosok közéírják őket. A maga helyén még szó lesz róla. [12a]| A többit az agák törököknek adják el, s évente egyszer összegyűjtik a szemlepénzt. A maga helyén fogunk róla beszélni.
Miközben fentebb a fiúk összegyűjtésére kiadott nemes parancs megtiltotta, hogy hitetlen gyermekeken kívül mást összeszedjenek, a Bosznia területéről begyűjtött fiúk mindnyájan muszlimtól való muszlimok, s nincs a törvényben, hogy őket elvigyék. Azonkívül legnagyobb részük a szultáni palotába és az uralkodó magánkertjébe kerül. Ennek és a nevezett nép oly nagy tekintélyének oka a következő. Abban az időben, mikor Konstantinápoly meghódítója, Mehmed szultán hán őfelsége Bosznia ellen fordult győzelmes hadseregével, a világnak menedékül szolgáló padisah őfelségének erejét és hatalmát megismerve annak az országnak minden rájája és népe elébe jött és nagyúri kengyeléhez dörzsölte arcát. Egyöntetűen felvették az igaz hitet. A padisah, látva megtérésüket, tudta, hogy ez nem közönséges nép, s mert az iszlám szentségével lettek megtisztelve, így szólt hozzájuk: „mondjátok, mit kívántok ezért?” Mivel azt [12b]kérték, hogy országukban is gyűjtsenek össze fiúkat, kérelmüket | elfogadta, s törvénybe tette, hogy közülük is vigyenek el gyermekeket. Akár körülmetéltek, akár nem, összegyűjtik őket. A törvény nem írja elő ellenőrzésüket. De óvatosságból, nehogy valaki más népből közéjük keveredjen, szemléljék meg őket. Valójában szigorúan meg kell vizsgálni a tőlük érkező nyájat, nehogy bárki a törökök közül megvesztegetés révén közéjük vegyüljön. A Boszniába érkező csorbadzsiknak, és mindenkinek, aki ott devsirmével foglalkozik, becsületesnek kell lennie. Az a nép ugyanis muszlim, ezért máshonnan könnyen közéjük kerülhetnek emberek. S akiket eddig ebből a népből elvittek, azok többsége – akár a palotába, akár a palotakertekbe, akár egyéb helyre került – jól bevált, magas tisztségekbe jutott, eszesnek és okosnak bizonyult. Emiatt ezeket a szultáni palotába és a palotakertekbe irányítják, s nem adják el törököknek.
9A trapezunti hitetlenek gyermekeit nem szabad begyűjteni. Régen megszüntették már [náluk a devsirmét]. Összegyűjtésük nem törvény szerint való. Mellőzésük oka a következő: e népcsoport gonoszsága minden határon túl van, azonkívül | egyetlen közülük [13a]származó záim és szpáhi sem mutatott vitézséget és bátorságot az eddigi hadjáratokon. Csak álnokságra és gonoszságra tellett tőlük. Ezért Konstantinápoly meghódítójának, Mehmed szultán hán őfelségének idejétől a két szent város elfoglalójának, Szelim szultán hánnak idejéig e népből nem vittek el fiúkat. Abban az időben, amikor Szelim szultán hán őfelsége még trónörökös volt és Trapezunt vidékére érkezett, a terület népe nemes lábaporához dörzsölte az arcát, s olyan nagy szolgálatokat tett neki, hogy amikor a dicsőséges trónra ült, s ezek nagyon kérték és esdekeltek, hogy tőlük is szedjenek fiúkat, ez a kérelmük a világnak menedékül szolgáló padisah őfelségének nemes szívéhez utat talált. Miután elfoglalta a dicsőséges trónt, boldogságosan a gonosz kizilbas ellen fordult, s a mondott Iszmail sah megszámlálhatatlan seregét szétszórta; ezután Egyiptom ellen fordult és elindult, hogy a két szent várost is birtokába vegye. Mikor bizonyossá lett, hogy a hadjáraton kell telelni, az iszlám sereget már amúgy is elhagyta az ereje az éhségtől és a drágaságtól; különösen a janicsár bajtársak szenvedtek sokat e bajoktól és [a rengeteg] gyaloglástól. | Mivel a többi katonának [13b]nem volt elég bátorsága ahhoz, hogy panaszkodjon, a janicsárokat tüzelték fel és küldték a világ padisahjának ég-övezte sátorához azzal, hogy ne kelljen ott telelniük. Akkor néhány illetlen szót szóltak: „azért hoztál ide bennünket, hogy elpusztíts? Mi itt nem telelünk!” Erre a világnak menedékül szolgáló padisah őfelsége haragra gerjedt és így válaszolt: „én megyek; aki akar, jöjjön, aki nem akar, menjen a dolgára, de az többé nem az én szolgám!” Ekkor a janicsár bajtársak megbánták az ellenséges szavakat és bocsánatot kértek. A világnak menedékül szolgáló padisah őfelsége azonban erősen szenvedett attól, hogy legkiválóbb udvari katonái ilyen tettet követtek el. Mikor aztán a hódítások és a foglalások után visszatért a boldogságos udvarba, elhatározta, hogy összes defterüket elégeti és leöleti őket. Tanácskozásra hívta a hittudósokat és a kegyes férfiakat. Ők azonban így nyilatkoztak: „padisahunk, ezek igencsak nélkülözhetetlen szolgák; nem kellene ennyit törődni a bűnükkel. Ugyanakkor számosan vannak, nem lehet megölni őket, mert az lázadáshoz vezet. Kérd ki tőlük a főkolomposokat, | s maguk fogják kiadni. Ha ezek összefognak, a dolog nehéz [14a]lesz”. A padisah erre megkérdezte: „van-e mód arra, hogy az egységüket megtörjük?” Az akkori öregek a következő megoldást javasolták: „a trapezunti nép gonosz és kétszínű banda. Azonkívül Karamán lakossága szintén állhatatlan népség, fogadalmait megszegi. A törvény nem írja elő, hogy ezeknél gyermekeket gyűjtsenek össze. Parancsold meg, hogy szedjenek össze néhány fiút náluk, és helyezzék az itteniek közé. Ha csak egy is közéjük kerül amazokból, már nem gyűlhetnek össze négyen-öten egy helyen, s nem fognak egymásra hallgatva egy követ fújni és összejátszani. Ez a megoldás útja, ezt kell követni. És így majd nem tudnak bajt keverni és lázadozni”. A világnak menedékül szolgáló padisah őfelségének tetszett ez a tanács. A janicsároktól kikövetelte a zavargás okozóit és megbüntette őket. Aztán eszébe jutott a trapezuntiakkal kötött egyezsége, és parancsba adta, hogy [onnan is] gyűjtsenek össze fiúkat. | Ekkor [14b]történt, hogy a korabeli nagyvezír, Piri pasa kihallgatásra jelentkezett. Elfoglalta helyét, hogy a dolgokról beszámoljon, és a világnak menedékül szolgáló padisah őfelsége trónjának lábát csókkal illetve sorára várt. A világnak menedékül szolgáló padisah 10őfelsége kegyesen e szavakkal fogadta: „mit kívánsz, lala?” Erre beszélni kezdett: „parancs jött ki arra nézve, hogy Trapezunt vidékéről fiúkat gyűjtsenek össze. A rendelkezés joga padisahomé. De azok ott közönséges gonosztevők. Ha a közülük begyűjtötteket a testülethez vezényli, talán megakadályozzák és besúgják a janicsárok szövetkezését és lázadását. De műveletlenek és zabolátlanok, ezért a többiek szemét is felnyitják, és a maguk képére formálják őket. Ezenkívül ebből a népségből hiányzik a vitézség és a bátorság. Márpedig ezek a padisah személyes szolgái!” A padisah ezzel nem értett egyet és haragosan így válaszolt: „ki merne az én időmben gonoszságot elkövetni és törvénytelen dolgot cselekedni? Minden zsoldosztáskor fogom ás átnézem egy-egy defterüket. Titkon megfigyeltetem a helyzetüket. Nekem egyezségem van lük. [15a]A padisahokat kötelezi az adott szavuk. | Könnyű arra választ adni, ha gonoszságot követnének el!” [A nagyvezír] megint a földre vetette magát és úgy kérlelte: „ne tedd padisahom! A korábbi padisahok se csináltak ilyet. Ellentétes a törvénnyel!” Az uralkodó most már teljesen feldühödve ezt mondta: „csak nem te tanítod nekem a törvényt!”- s az éppen keze ügyében lévő felséges íjával többször úgy a nagyvezír fejére ütött, hogy felhasadt. Ekkor kínok közepette eltávozott és kiment, s abban az évben Trapezuntból és Karamánból hétszáz-nyolcszáz fiút gyűjtöttek össze. [Szelim szultán] felséges idejében ezek olyan rendesen és szerényen viselkedtek, hogy azt elmondani nem lehet. Később aztán, mikor visszatértek a törököktől és bekerültek a janicsárok közé, ismertté vált a jellemük és a bajkeverésük. Szelim szultán hán kezdetben csak magából a trapezunti náhijéből szedetett össze fiúkat, a lázok vidékéről nem. Később a fortélyt és az álnokságot már nem a trapezuntiak nevéhez társították, hanem kezdték a lázok nevéhez kapcsolni. Attól az időtől a világ szultánjának, Ahmed [15b]szultán hán őfelségének felséges apja, a megboldogult | Mehmed szultán hán idejéig közöttük is gyűjtöttek fiúkat, de aztán parancsot adtak ki ennek megszüntetésére, mert minden határon túlment a gazságuk és a gonosztevésük. Valóban csak kárt okoz az összegyűjtésük; sokkal jobb, ha nem viszik el őket. A törvény nem engedi meg, hogy Belgrádon túl a magyar és a horvát végeken fiúkat szedjenek. Mert a magyar és a horvát, még ha áttér is, nem lesz muszlim. Amint alkalmat talál, megint elhagyja az igaz hitet és megszökik. Szintén nem írja elő a törvény, hogy a Karamántól Erzurumig terjedő területen fiúkat szedjenek, mivel az ott lakók türkménekkel, grúzokkal és kurdokkal keveredtek. Ezért nem gyűjtik őket. A fiúk begyűjtésekor a törvény szerint kell eljárni, s nem szabad a törvénnyel ellentétesen cselekedni.
Mikor összeállítják a nyájat, óvatosságból maguk a csorbadzsik vizsgálják át. Mert amikor az aga hivatalánál egy orvos jön az adzsemi oglánokhoz a szeméremhelyük ellenőrzésére, akkor ott az aga színe előtt megszemlélik őket, s ha nem találnak köztük olyat, aki a törvény szerint nem való oda, s mindent rendben találnak, akkor a formásabbakat a szultáni palotához, a nagyobbakat és izmosabbakat a palotakertekhez [16a]irányítják. Ott | több évig tanulnak és szolgálnak, majd zsoldosnak írják őket. A többit Rumélia és Anatólia agája eladja a törököknek. Minden fiúért egy aranyat kérnek. Ez a törvény. De most három gurusra ment fel. Sőt, annyiért adják őket, amennyiért csak tudják. A fiúkért kapott pénzt Rumélia és Anatólia agája és a kátibjaik egymás között osztják el, mert legénységük és bölükjeik nincsenek. Ráadásul a zsoldjuk is kevés. Ezért tették törvénybe. És ha az említett nyájak ellenőrzése közben olyan fiút 11találnának, aki a törvény szerint nem lehetne ott, akkor az ilyen nyájat mindenestől a tophánéba és a dzsebehánéba irányítják. Nem tartják méltónak arra, hogy adzsemi oglán váljék belőlük. Mert ez a testület nem hasonlít más testületre. Olyan szolgák ezek, akikre a világnak menedékül szolgáló padisah őfelségének lesz szüksége. Ezért [a fentiekhez hasonlóak] nem kerülhetnek be a testületbe. A világ rendjét ne érje sérelem azzal, hogy hanyagságot követnek el és csőcselék keveredik az iszlám sereg közé. Mikor a nyáj megérkezik, [számolják meg,] hány fiú van és hány betegedett meg és maradt el útközben. Ha meghalt valamelyik, töröljék ki a defterből. Ahány beteg | [16b]van, mind vegyék lajstromba, s mikor meggyógyultak, az aga színe előtt szemléljék meg őket. Ugyanis néhány személytől betegség címén pénzt fogadnak el, s hogy elkerüljék a szemlét, betegként hátra állítják őket. Közben múlik az idő, és nem szemlélik meg őket. A személyleírása meg szerepel a defterben. Később, az összeírás idején pedig már nem vizsgálják meg. Ilyen módon kerül a defterbe külső ember. Azzal, hogy efféle apró fortélyokhoz folyamodtak, mindenütt szétzüllesztették a rendet. A devsirme útján érkező fiúk ellenőrzésére nagy gondot kell fordítani.
Abban az időben, mikor Pertev pasa volt a janicsár aga, egy nyáj érkezett Albániából. Miközben az aga hivatalánál folyt a szemle, ő maga a lépcső tetejéről figyelte őket. Feltűnt neki egy fiú, aki az őt vizsgáló orvossal mit sem törődve megvakarta a szeméremhelyét. Pertev pasa mindjárt rájött, hogy ez a fiúárva, nem kapott apai nevelést. Odahívta és kikérdezte. Kiderült, hogy valóban úgy van. Abból a nyájból minden fiút a tophánéba irányítottak, egyet sem vettek fel [az adzsemik testületébe]. Tehát egy gyanús akadt közöttük, ezért [az egészet] méltatlannak ítélték arra, hogy a testületbe | kerüljön. A fiúkat begyűjtő csorbadzsit meg harminc akcse napi illetménnyel [17a]Modon [várának] parancsnokává tették. A vele lévő kátibokat és szürüdzsüket timárokra ültették, hogy másoknak is példát statuáljanak.
A janicsár agának tehát eszesnek kell lennie. Szívvel-lélekkel szolgálja az állam érdekeit. Mikor a gulámok összegyűjtése befejeződött, az aga részéről becsületes embereket kell kiküldeni azokra a vidékekre, ahol devsirmét végeztek, s ha a csorbadzsik vagy a velük lévő kátibok és kethüdák visszaéléseket követtek el, el kell járni velük szemben. S ha nem erőszakoskodtak és a törvény szerint jártak el, akkor meg kell jutalmazni őket. A kátibok jövedelme onnan származik, hogy falvanként [– aszerint, hogy mekkora –] tíz-húsz akcse tezkere-pénzt szednek. Az a bajtárs pedig, aki a kethüdájuk, négy-öt akcsét szed be. A velük lévő szürüdzsük [járandósága] a kul-pénz, amit a falvaktól hajtanak be azok nagysága szerint, amikor odamennek a fiúkért. A törvény nem engedi meg, hogy ezenkívül még valamit szedjenek. Mikor befejezték a fiúk begyűjtését és megérkeztek velük, mindegyiknek az ismertetőjegyét, a hitetlen nevét, a saját nevét, az apja nevét, az anyja nevét, a faluja, a kádisága | és a szandzsákja [17b]nevét, a szürüdzsük és a szürüdzsü basik nevét jegyezzék be defterbe és azt őrizzék maguknál. Az agák ezt az eskál-deftert a saját pecsétjük alatt tartják. Mikor eljön az ideje, hogy zsoldosnak írják őket, e defter alapján megszemlélik őket, s amelyiknek egyezik a személyleírása, azt felveszik a zsoldosok közé. Amelyiknek ismertetőjegyei nem egyeznek, arról tudják, hogy nincs folytatás. Elűzik. Ezt a deftert ana-defternek is nevezik. Nagy rendben kell tartani. Abba többé már senkit sem lehet bejegyezni. A törvény nem engedi meg, hogy bárkit átvezessenek abba a defterbe, még akkor sem, ha [új] devsirmére kerülne sor.
12Rumélia és Anatólia agái a nekik átadott fiúkat eladják törököknek. De danismendeknek és kádiknak ne adják el őket, mert azoknak nincs földjük, ahol szolgálnának és hozzászoknának a fáradalmakhoz. Isztambuli népeknek se adják el őket. Ha városban tartózkodnak, kinyílik a szemük és a nehézségeket sem tűrik. A törvény tiltja, hogy kézműveseknek adják el őket. Aki az uralkodó kulja, az iparos nem lehet. Mert ha mestersége van, három-négy akcséért nem megy el a háborúba. Otthon foglalkozik a dolgával, s ez az oka annak, hogy a szolgálatot nem látják el.
[18a]Tehát | miután a fiúkat törököknek eladták, évente egyszer embert küldenek hozzájuk. Két főt Ruméliába, két főt Anatóliába kineveztek kethüdának, hogy minden fő után nyolcvan akcse joklama-pénzt szedjenek be. A hagyományos adók alól mentességet élveznek. Odamennek és a törököktől beszedik az ellenőrzésért járó pénzt. Rumélia és Anatólia agáinak Isztambulban egyéb adzsemi oglán kethüdái is vannak. Ezek tíz-tizenöt fő kíséretében körbejárnak, és elfogják a törököktől elszökő fiúkat. Sőt, el is szokták adni őket.
Hét-nyolc év leteltével Rumélia agájának és Anatólia agájának feljegyzése alapján a fiúkat egy akcse illetménnyel zsoldosnak írják. Ez a törvény. Ettől eltérni ellentétes a törvénnyel. Ám a későbbiekben a törvényre annyira nem voltak tekintettel, hogy anélkül, hogy megvizsgálták volna, rossz származású-e vagy sem, mindenféle hitetlen gyermeket, vagy közbenjárásra vagy megvesztegetést elfogadva, s nem nézve, török gyerek-e, apját-anyját valamelyik hitetlen névvel szerepeltetve, aga csirakjává tettek. Minden janicsár aga hivatalviselése idején – egy csirak – deftert állítottak össze, s csirakok [18b]felvételével a deftereket megtöltötték. | Mióta az aga csirakjai vannak, azóta ez [az intézmény] a legfőbb oka annak, hogy a janicsárok testületébe törökök bekerülnek. Ez vezetett oda, hogy a devsirme gyakorlata felbomlott és már nincs rá szükség. Az aga csirakjai pedig mind törökök. Mindenekelőtt ezt az újítást kell megszüntetni. Ennek bevezetése és a törököknek a testületbe való behatolása miatt ugyanis sehol nem lehet sikereket remélni. De ha a csirak [intézményét] felszámolják, s azután a devsirmét a törvények szerint úgy folytatják, ahogy korábban, akkor bizonyos, hogy mindenütt hódítás és győzelem lesz a jutalom. Tehát a törvény nem engedi meg, hogy a devsirméből származó fiúkon és a kuloglukon kívül bárki adzsemi oglán lehessen.
Ha ennek megfelelően, úgy mint régen, parancsba adják, hogy fiúkat írjanak össze, akkor az összeírást megejtve adják át őket Isztambul agájának. Ő pedig vigye el őket az adzsemi oglánok odáiba, amelyek – mint majd a maga helyén szó lesz róla – Mehmed szultán hán idejében épültek. Ott az adzsemik kátibjával együtt adja át és ossza be őket a harmincegy odába, majd vigye őket a diván kátibjához, hogy a beosztás szerint [19a]egy feljegyzést készítsen; erre az aga üsse rá a pecsétjét, | és küldjék át a janicsárok kátibjának. Ő pedig mindezt foglalja defterbe. Ez a törvény. Egy-egy akcse illetménnyel írják be őket. Ezt nevezik torba [-szolgálatnak], és ezt az írást torba jaziszinak.
A janicsárok fiait kuloglunak hívják. Hogy melyikük alkalmas a szolgálatra, azt olyan idős bajtársaktól kérdezik meg, akiket abból az odából hívatnak, ahol az apjuk szolgál. Mikor eljön az ideje, hogy egy akcse zsolddal [az adzsemik közé] írják őket, torba [-szolgálat]ra vagy Gallipoliba vezénylik őket. Ez a régi törvény. A később létrehozott alakulatokat [ugyanis] a Galata szerájhoz, az Ibrahim pasa szeráj és a Régi szeráj 13testületeihez és a szekbánok sütödéjéhez irányítják. Ez a törvény. Nem törvény szerint való ugyanis, hogy a kuloglukat a bosztánhoz adják. Oda a devsirméből származókat viszik. Mikor szükségessé válik, hogy devsirme-fiúkat küldjenek a bosztánba, megszemlélik az ismertetőjegyeiket, s a bosztandzsi basi annyi fiút oszt szét saját belátása szerint vagy a szultáni magánkertbe két akcséval, vagy a többi bosztánba másfél akcséval, amennyit a szultáni parancsban előírtak. [Erről feljegyzést készít], lepecsételi és átküldi a diván kátibjának. Ő a pecsétes írást továbbítja a janicsárok kátibjának, aki mindezt átvezeti egy defterbe, s eszerint utalják ki a zsoldjukat. | Ez a törvény.
[19b]Az adzsemi oglánok csorbadzsijainak és odáinak száma harminc. Ezeket dzsemáatnak hívják. Isztambul agájának odáját aga bölüknek nevezik. Ezeket az odákat Mehmed szultán hán, Isztambul meghódítója építtette, hogy mindenféle szolgálatra készen álljanak. Az itt élő fiúk élelmezését a szultáni palotából biztosítják. Mecsetet építettek számukra, és hét akcse illetménnyel müezzint és nyolc akcse illetménnyel imámot neveztek ki. Szelim szultán hán idejében fürdőt építettek nekik. Törvényt hoztak, hogy a tüzifa biztosítására a kincstári hajók után nyolc-nyolc akcsét fizessenek. Amikor a fürdőbe mennek, szedjenek tőlük fél akcsét a borbélynak, fél akcsét a fürdő költségeire. Törvénybe tették, hogy a kintről bejövő emberektől egy-egy akcsét kérjenek.
Minden odában egy-egy régebbi fiút kineveztek bölükbasinak. Isztambul agájának odája eredetileg egy bölükből állt. Később kilenc bölüköt csináltak belőle, s minden bölük élére egy-egy bölükbasit állítottak. E kilenc bölükben a bas bölükbasi egyben a helyettes ascsi basi tisztséget is betölti. Ez a bölükbasik elöljárója. Olyanféle sapkát | (kecse) visel, mint a janicsárok. De a fejre való része nem hímzett, hanem papírból [20a]van és nincs rajta díszítés. A szegélye nemezből készül. És az összes bölükbasi ilyent hord. Ascsi basi kettő van. Az egyik a helyettes. Ők az elöljárói a bölükbasiknak és az adzsemi oglánoknak. Amikor a helyettes rangban előlép, ascsi basi lesz belőle. Az ascsi basi előléptetéskor csausz lesz, a csausz pedig [Isztambul] agájának kethüdája. Illetményük hat-hét akcse. Mindnyájan az adzsemi oglánok közül kerülnek ki. Az aga kethüdája tizennégy akcse illetménnyel lovas szekbáni rangot kap. Szolgálatuk abból áll, hogy a bölükbasikkal együtt őrjáratot tartanak. Ha olyan zsoldot húzó adzsemi oglánra bukkannak, aki valamelyik előkelőnél szolgál, azt megfogják, visszahozzák a kaszárnyába és átadják a csorbadzsijának. Ha az uralkodóőfelsége, vagy a janicsár aga és a vezírek építkezésbe fognának, adzsemi oglánokat visznek munkára. A szökés megelőzésére megfigyelés alatt tartják őket.
Az adzsemik odái két sorban helyezkednek el. Az egyiket a kethüda sora, a másikat a csausz sora | névvel illetik. A kethüda során található a kilenc aga bölük, s [20b]ugyanitt van a kethüda odája. A csausz odája szintén ezen a soron áll, mivel neki nincsenek külön odái. Az aga bölükökben az idősebb bölükbasikból lesz csausz, ascsi basi és kethüda. Elöljárójuk a kethüda, mindnyájuknak ő parancsol. Sorakozás idején [Isztambul] agája előtt áll. A harminc odából tizenöt ezen a soron, tizenöt a csausz során található, s az agának is van egy odája. Az odák kapujának nyitására és zárására két régi adzsemi oglánt kineveztek kapudzsinak, hogy ne engedjenek be illetékteleneket és szemmel tartsák az eltávozókat. Ezek janicsárrá lépnek elő. A vétkes adzsemi oglánokat 14az aga kethüdája veri meg. Ez a törvény. Az odákban építettek egy fogdát; a nagy bűnt elkövetőket oda zárják be, s amilyen ítélet születik, azt végrehajtják. Mivel az odákban odabasi és vekilhardzs nincs, az aga kethüdája csukja le őket és ő intézkedik. De a kisebb vétket elkövetőket a bölükbasi rendszabályozza meg. Ám a saját [21a]döntése alapján nem verheti meg, csak a kethüda engedélyével, mivel | a kethüda felel meg a [janicsárok] bas odabasijának. Az ascsi és a csausz pedig olyanféle, mint a [janicsároknál] a vekilhardzs. Az adzsemi oglánok senkitől sem félnek úgy, mint ezektől.
Ezeknek az adzsemi oglánoknak a szolgálata abból áll, hogy a padisah és az aga által folytatott építkezéseken követ és földet hordanak és fát szállítanak. Az erősebbek vállukra vetett rudakon hordják a követ, a földet és a fát.
Szülejmán szultán hán idejében nagyapám, Szakka Mahmud tizennégy évig töltötte be Isztambul agájának tisztét. Akkoriban négy ezer adzsemi oglán volt, hetvenkét teher- és tüzifaszállító hajóval dolgoztak. A fiúk és a testület tökéletesen működött. Most ezeket a munkákat nem végzik el. Azoknak, akik nem adzsemi oglánok, de annak adják ki magukat s úgy járnak-kelnek, levágják a gallérját és elűzik. A törököknél kintlévő fiúkat nem fogják meg. Így hát az aga kethüdája és az adzsemik csausza a zsoldos [adzsemik]en kívül mást nem tartóztat fel. Mostanában arra sem képesek, hogy ellássák fával a szultáni konyhát. Ha tüzifára van szükség, Isztambul agája a kincstár javára leméreti [és lefoglalja] annak a kereskedőhajónak a rakományát, amit éppen talál, és azt mondva: „az árát majd megadom, jöjjön ki ma vagy holnap”, számos szerencsétlent [21b]megrövidít, | a tüzifa ára meg nála marad. Ennek folytán a nép nem képes tüzifához jutni, mert [a kerekedők] félnek Isztambul agájától és nem mernek fát hozni. A padisahtól átveszik a pénzt a fára, a szegényeknek meg nem adják oda. A sok kincstári hajó költségét is megkapják a padisahtól, és a szolgálatra nem képesek embert találni. E hajók [ellátására] Galatában egy Kalafat jeri néven ismert helyen raktárt állítottak fel. Felszerelés és szerszám, vas és tömítőeszköz, mind megtalálható ott. Ennek a raktárnak az élén biztosként egy csorbadzsi áll, s van egy írnok. Mindent, ami ki és bemegy, felírnak. Most abban a raktárban a szél fütyül.
Azokat a kuloglukat, akiket apjuk odáiban megszemléltek, s ezt követően hajószolgálatra vagy torba[- szolgálatra] alkalmasnak találtak, a zsoldosok közé kell írni. De a törvény nem teszi lehetővé, hogy alkalmatlanokat írjanak össze. Utóbb, Mehmed szultán hán idejében a megboldogult szultán olyan törvényt hozott, hogy a hitharcban elesett janicsár bajtársak kiskorú fiainak ellátmányként a szekbánok sütödéjéből három havonta két és fél kile lisztet és szintén három havonta a janicsárok [22a]között tizenöt akcse árvasági | illetményt kell kiutalni. Azt is törvénybe foglalta, hogy az adzsemi oglánokhoz hasonlóan nekik is adjanak évente egy öltözetre való posztót. De az ő posztójuk hat-hat rőf (endáze). Pamutszövetet és bélésszövetet is a meghatározott módon [kapnak]. A hat rőfnyi (arsun) posztót mirahorinak, a hét rőfős posztót pedig jágmurluknak nevezik. Ezeket a posztókat eredetileg a janicsárok kapták. Ennek oka az, ami a Koszovón vértanúságot szenvedett megboldogult Gázi Murád hán idejében történt. Isten segedelmével majd részletesen beszélünk róla, amikor a janicsárok dolgairól lesz szó. Azt is az elhunyt és megboldogult Mehmed szultán hán, Konstantinápoly meghódítója rendelte el, hogy az adzsemik posztót kapjanak. 15Odánként húsz-húsz jágmurlukot állapítottak meg nekik. Törvénybe foglalták, hogy az idősebb, szolgálatban álló fiúknak jágmurlukot, a többieknek meg ent kell adni.
Mint ahogy már fentebb elmondtuk, az árván maradt kiskorú kuloglukat írják be a nánhorák defterébe olyan feltételekkel, hogy három havonta két és fél kile liszt vagy harmincöt akcse liszt- költség, továbbá három havonta a janicsárok között tizenöt akcse [illetmény] jár nekik. | Az árváknak ezzel kell beérni. Amikor alkalmassá válnak [22b]a szolgálatra, zsoldosnak írják őket, s a helyükre más kis árvákat vesznek fel, mert nekik is szükségük van fodlára. A törvény nem engedi meg, hogy a fodla-juttatást túlságosan megnöveljék. Annak oka, hogy kezdetben nem osztottak fodlát, a következő. A janicsárok házasodását eredetileg törvény tiltotta. Csupán a csorbadzsik házasodtak, meg az öregebbek közül az erősen rokkantak. De nem házasodhattak anélkül, hogy a padisahnak jelentették volna. Az odákat azért építették, mert a janicsárság nőtlenséggel járt együtt. Ezért akkoriban még kevés kuloglu volt. Emiatt a nánhora [intézménye] nem régi, utóbb vezették be. Ezt az ellátmányt azoknak a kiskorú nánhoráknak kell adni, akik árván maradtak. Manapság azonban olyanok kapják, akiknek él az apjuk és erejük teljében vannak. Az odabasik és a kátibok őket veszik fel a megüresedő helyekre, úgyhogy az árvák támasz nélkül maradtak. Ezért is kell figyelmeztetni őket, és az árvákon kívül senki másnak nem szabad [ellátmányt] biztosítani. Kivétel csak az, akinek nagyon szegény az apja. A fodla kátib tisztét betöltő személyek óvakodjanak attól, hogy miközben a liszt-költséget száz akcséval veszik fel a kincstártól, harmincöt akcséval | adják ki, a maradékot pedig maguknál tartsák. [23a]Az uralkodó őfelségétől a lisztet is meg a költséget is hiánytalanul kell felvenni és hiánytalanul kell kiadni, hogy az árvák megélhessenek belőle.
Mostanában azonban az adzsemi oglánok többsége – akár kuloglu, akár a szpáhigyermek nevűújítás révén került be – nagyon kicsi. Gyümölcsárulással foglalkoznak. Az apja által követett útra egyik se lép, élelmiszerkereskedéssel, borbélysággal és más szakmákkal foglalkoznak, a zsoldjukról lemondanak, és nem végzik el a szolgálatot. Mikor szükségessé válik a devsirméből származó, törököktől visszatérő fiúk zsoldra írása, akkor az anatóliaiak Anatólia agájának feljegyzése alapján jönnek, és a feljegyzésbe az an t [Anatóliából] jelet írják be; ha Ruméliából valók, akkor az an m [Ruméliából] jelet teszik oda. Így néznek ki a jeleik. Ezen a módon számos hadjáratban becsülettel helytálltak és az említett törvényt végrehajtották.
Mikor Murád szultán hán őfelsége trónra ült, a trónörökös körülmetélése alkalmával rendezett nagyúri ünnepség idején néhány hitetlen gyermek érkezett és áttért az iszlám hitre. Az iszlám dicsőségére felajánlották nekik, hogy az uralkodó szolgálatában fegyverkovácsi és tüzéri állást adnak [jutalmul]. | Ők azonban nem fogadták el, [23b]hanem azt a kegyet kérték, hogy egy-egy akcséval adzsemi oglánnak sorozzák őket, vagy pedig a devsirme-gyerekekhez és a törököknél lévő fiúkhoz hasonlóan vegyék fel a személyleírásukat, és jegyezzék be az ana-defterbe. [Az uralkodó]erre hívatta Maktul Ferhád pasát, az akkori janicsár agát, és megparancsolta, hogy írják be őket a defterbe. Az aga így válaszolt: „padisahom, ellenkezik a törvénnyel, hogy ezeket bejegyezzük az eskál-defterbe, mert a devsirme [– rendszer] felbomlását okozná. Amennyiben kívülről bejut valaki [a testületbe], mások is követik a példáját. A most muszlimmá lett hitetlenek rossz származásúak és hitványak. Többségük árván nőtt fel és nem 16kapott nevelést; többségük iparosok közül való, és már nagyon tapasztalt. Edirnei, burszai és isztambuli hitetlenek gyermekeit tilos felvenni, mert városi gyerekek. Ha a padisah nemes parancsot ad arra, hogy ezen az úton bekerüljenek a testületbe, mindenki, aki teheti, törvényellenes eszközökkel próbál bejutni a testületbe. A világ rendjének mindez kárt okoz”. Ám ekkor Ferhád pasának a padisahot körülvevő ellenségei [24a]ezt mondták: „azért beszél így, hogy fiúkat gyűjtsenek össze és csorbadzsikat | küldjenek ki, s így beszedhesse a járandóságát. Különös, hogy egy csorbadzsi által elhozott gyerek megfelelő, de a világnak menedékül szolgáló padisah által összeszedett fiúk nem tetszenek”. A világ padisahja nagy haragra gerjedt, s megparancsolta, hogy a [vitatott fiúkat] írják be [a defterbe]. De Ferhád pasa újrakezdte: „padisahom, nem egyezem bele, hogy ez a dolog az én időmben megtörténjen”. A padisah ekkor úgy feldühödött, hogy Ferhád pasát nyomban elcsapta az agaságból és a Juszuf pasa nevű szolgáját ültette a helyébe. Azután kijelölt egy udvari orvost, továbbá egy agát felügyelőnek, egy kátibot pedig arra utasított, hogy felvegye a [fiúk] személyleírását.
Határozottan törvényellenes volt, hogy mindenkit, aki csak jött, elkezdtek összegyűjteni. Ezenkívül számos török gyerek, muszlimtól való muszlim érkezett, s úgy ment az orvos elé, hogy a nadrágtartó zsinegjére húsz-harminc aranyat erősített; az orvos a zsineg végét levágta és kijelentette: „muszlimmá lett”, az aranyat meg elvette és besöpörte, s apját-anyját hitetlen néven íratta be. Így jegyezték be az eskál-defterbe. Hogy az uralkodó szolgái lehessenek, sokan a próféta ivadékai közül is – Isten őrizzen tőle! – értelmetlen neveket mondtak be apjuk-anyjuk valódi neve helyett. Amint a sáppénzszedők rájöttek, hogy ezeket is összegyűjtik és bejegyzik az adzsemi [24b]oglánok defterébe, | szabaddá vált az út előttük, s mind a mai napig elkövetik [ezeket a visszaéléseket].
Ezután a régi törvénnyel nem törődtek. Mivel mindenféle rossz származású hitetlent muszlimmá tettek úgy, hogy az aga színe előtt a testület népéből valaki kijelentette: „ő az én rokonom”, s az aga csirakjai külön defterbe kerültek, végül nem volt többé szükség gyermekek összegyűjtésére. Most azonban, dicsőség az Istennek, kitiltották az aga csirakja néven összeszedett fiúkat, deftereiket tűzre dobták, és boldogságos padisahunk idejében ez az újítás megszűnt.
Tehát az említett torba [-szolgálatban] a csorbadzsik legénységét különböző helyekre rendelték szolgálatra. Szolgálhatnak hajón, az odákban, a vezírek palotájában, vagy az agának, a janicsár kátibnak és a janicsár kethüdának a hajóján. A többiek pedig, a kicsik és a rokkantak, az illetményüket veszik fel. A törvényben meghatározott személyeken kívül más valaki mellé fiút adni törvénytelen. Az a néhány fiú, aki a pasák udvarában és műhelyeiben dolgozó kézművesek mellett tartózkodik, nem egyetlen odából való. Illetményüket egy-egy ember gyűjti össze és [viszi el nekik]. Ezektől [25a]kell megkérdezni, | hogy meghalt-e valaki közülük. Az aga hajóján szolgálók halottait attól a fiútól kérdezzék, aki az illetményüket felveszi. Hogy valaki ott van-e a szolgálatban, azt az odun kátibtól és [a hajók] mutemedjeitől kérdezzék meg. Ha a fiúk a hajókon szolgálnak, és nincs felmentésük bizonyos munkák alól, akkor jól bánjanak velük. A fiúk többségének van felmentése. Ha a közülük elhunytak helyére [az elöljáró illetéktelen] embert állít, büntetésül vezényeljék át egy kilenc ezer akcse értékű szolgálati birtokra. Aki egy elhunyt helyét eladja, azt meg kell keresni és el kell járni vele szemben. Az aga műhelyében meghalt [fiúkról] a mestereiktől érdeklődjenek. 17A csorbadzsiknál megmaradt legénységet pedig tőlük maguktól kérdezzék meg. Egyszóval, fiút ne vegyenek állományba anélkül, hogy az aga színe előtt megjelenne. A legtöbb [illetéktelent] ugyanis az elhaltak helyére írják be az adzsemik között. De ha az aga színe elé kerül, és azt állítja magáról, hogy kuloglu, akkor megkérdezik az apja odáját, [s így ellenőrzik]. Különben nem léphet be. Ha azt állítja, hogy devsirméből származik, akkor utánanéznek a személyleírásának. Ha nem egyezik, akkor még egy elhunyt helyére sem léphet be.
[25b]Mikor az adzsemi oglánoknak zsoldot osztanak, az adzsemi oglánok terén | felsorakoznak. Az összes csorbadzsi kecsét vesz fel és így vonul ki. Isztambul agája müdzsevveze turbánt ölt. Az elsőtől a harmincegyedik [odáig] kiosztják a zsoldot. Az adzsemik kátibja bejegyzi, hogy ki vette át. Először a hajókon szolgáló fiúk veszik fel, majd a többiek következnek, s legvégül a kicsinyek. Régen az adzsemi oglánok között nem voltak kicsinyek és kulogluk, mivel akkoriban a janicsárok nőtlenek maradtak, nem házasodtak. Később, Szelim szultán hánnak, Szülejmán szultán hán fiának idejében a rokkantak kérelmet nyújtottak be a padisahnak, és házasodni kezdtek. Mikor eljött az ideje, hogy fiaikat az adzsemik közé vegyék, erre nem kerülhetett sor, ha nem voltak alkalmasak hajószolgálatra. Ma minden kuloglu vagy kicsi, vagy elszegődött [az előkelőkhöz]. A hajók és az alakulótér pedig üresen maradt. Az alakulótér turbánosokkal telt meg, pedig a törvény nem engedi meg, hogy turbánnal menjenek oda. A sorakozó három napig tart. A zsold legnagyobb részét ekkor veszik fel. A maradékról a [csorbadzsik] az adzsemik kátibjával egyetértésben intézkednek: bejegyzik a kifizetést (reszid) [és felveszik a hiányzók nevére].
A harmincegy csorbadzsi [egységén] kívül az ekmekcsi basi [vezetésével] egy további [adzsemi] bölüköt állítottak fel a szekbánoknál. Ötven-hatvan adzsemi | oglán [26a]tartozik hozzá. Az ekmekcsi basi tizennégy akcse zsoldot kap. Előléptetéskor janicsár jajabasi lesz belőle. De amíg ez nem következik be, mást nem lehet a helyére állítani. Manapság mégis évente egyszer-kétszer cserélik őket. Az adzsemik csorbadzsijainak nincs joguk fél-akcsés zsoldemelést (mukarrer) adni. Kivéve akkor, ha a hajókon szolgálók zsoldjának felemelése válik szükségessé; ekkor az agának jelentik és kiutalnak fél akcsét. A csorbadzsik ugyanakkor szétoszthatják az elhalt fiúk után megmaradó zsoldemeléseket, a janicsárrá előlépettekét viszont nem. Az utóbbiakat [az uralkodó] jótéteménye fejében vissza kell fizetni.
Jelenleg mindezt figyelmen kívül hagyják. Zsoldemelést ad az efendi, az adzsemik kátibja, a mukábeledzsi és a ságirdok. Megvesztegetéssel és kérelmezéssel hat vagy hét akcsényi zsoldra tesznek szert. A törvény nem engedi meg, hogy az adzsemik között ilyen magas illetmények legyenek. Tilos meghaladniuk a kettőt, két és felet, mert akkor túl magas zsolddal lépnek a janicsárok közé. Aki az adzsemik között sok zsoldot kapott, annak a janicsárok között nincs szüksége emelésre, s arra, hogy elvégezze a szolgálatot az odában. Amint oda kerül, rögtön megpróbál felmentéseket szerezni. Tehát az adzsemik között határozottan tilos emeléseket osztogatni. Olyan újítás ez, [26b]amit meg kell tiltani. | A szekbánok sütödéjénél is ugyanez a helyzet. Végül is a sütödéből minden állományba vételkor két-három fiút léptetnek a janicsárok közé. Többet nem. Ezek közül a régebbieket halifének nevezik. A zsoldja rendszerint hét akcse. Az alája beosztottakat hamurkárnak hívják, az utánuk következőket meg szimitcsinek. 18Némelyiknek öt, másoknak négy akcse járandósága van. Bárki lép a helyükre, megkapja elődjének zsoldemelését – akár meghalt, akár janicsár lett belőle. Ez a törvény.
Ebben a sütödében a szekbánok számára sütött fodlához napjában negyven kite liszt fogy el. A nevezett sütöde felállítását Mehmed szultán hán őfelsége rendelte el az agarak és a vadászkutyák ellátására, mivel nagyon kedvelte a vadászatot. Mindez tehát értük van, továbbá a lovas és a gyalogos szekbánokért és zagardzsikért. A kátiboknak is szoktak [fodlát] osztani. Ez a törvény. A fodlához szükséges liszt felvételezésére és az érte járó pénz befizetésére egy kátibot jelöltek ki, akit fodla kátibnak neveztek el. Amikor előléptetik, janicsár kátib lesz belőle. Rendszerint a szpáhik közül választják ki. A maga helyén majd részletesen szólunk róla. Ezenkívül van még [26c]egy kisebbik fodla kátib. Ez minden reggel | szétosztja a kiadott fodlát a nála lévő defter alapján. Tizenkét pár fodla és évi negyven cseki tüzifa jár neki, amit a kincstártól utalnak ki. A nagyobbik [fodla] kátib járandósága negyven pár fodla és kétszáz cseki tüzifa. Az ekmekcsi basi tizenkét pár fodlát és száz cseki tüzifát kap. A lovas zagardzsiknak három pár, a lovas szekbánoknak három pár, a szekbán basinak negyven pár fodla jár. A zagardzsi basi huszonöt pár, a szekszondzsi basi [szintén] huszonöt pár fodlát kap. A hászekik három pár, a szekbánok kátibja öt pár, a kethüda jeri öt pár, a csauszaik egy pár fodlában részesülnek. A szekbánok ortáinak és agaraiknak száztizenhét pár fodlát, a szekbánok bölükbasijainak ötvenöt pár fodlát juttatnak. A janicsár kátibnak negyven pár fodla jár. A zagardzsik ortáinak és vadászkutyáiknak hetven pár fodlát osztanak ki. Az odun kethüdáknak nyolc pár, a zagardzsik kátibjának [26d]két pár, a szekszondzsik | ortáinak és kutyáiknak negyvenhat pár fodlát adnak. Az odák kethüdáinak négy pár, a turnadzsi basinak kilenc pár, az ortáinak pedig tizenöt pár fodlát állapítottak meg. A bas hászekinek nyolc pár, az ortáinak huszonöt pár fodlát rendeltek. A rangban utána következő hászekinek hét pár, az ortáinak húsz pár fodla jár. Az utána következő hászekinek hét pár, az ortáinak tizenöt pár fodlát osztanak ki.
Annak oka, hogy a fentebb említett turnadzsik ortái a hátul álló hászekikkel azonos mennyiségű fodlát kapnak, a következő. A turnadzsik alakulata nem régi. A legalacsonyabb rangú hászekik közül váltak ki. Még ennek előtte az egyik agaruk Mehmed szultán hán jelenlétében elfogott egy darut. A világnak menedékül szolgáló padisah őfelsége [ezért az illető hászekik] csorbadzsijának a turnadzsi basi címet adta és rangban a bas hászekik fölé helyezte. Fodla-ellátmányát egy párral, zsoldját egy akcséval felemelte, s mivel a hatvannyolcadik oda volt az övé, azt a turnadzsik odájává tette. De az ortáik fodlaellátmányát nem emelte fel, hanem azt mondta: „legyen [27a]elég, hogy egy kethüda odájából aga odája lett”. | Így történt. Isten segedelmével alább is fogunk róla beszélni. A hászekik szintén agarakat tartanak. Ez a törvény. Ezért van, hogy az odáiknak annyi fodlát adnak, amennyit a szekbánoknak és a zagardzsiknak.
A devedzsiknek nem jár fodla. Csupán a második odához tartozó devedzsik kapnak két pár fodlát. Ebben az odában agarakat nevelnek. Nekik is Mehmed szultán kegyeskedett két pár fodlát rendelni, mivel az odabasijuk agara utolérte és elfogta azt a nyulat, amelyik már csaknem elmenekült az uralkodó elől. Törvény írja elő, hogy ez az oda agarakat neveljen. A többi devedzsire nem vonatkozik.
19A kethüda bégnek negyven pár fodla jár. A muhzir agának hét pár, a bas csausznak tíz pár, a kethüda jerinek tíz pár fodlát osztanak ki. Mivel a muhzir aga a vezírtől [is] kap ellátmányt, három pár fodlával kevesebbet utalnak ki neki. Az orta csausznak négy pár, a kücsük csausznak három pár, a zenberekcsi basinak két pár, az aga imámjának [27b]tíz pár, az aga udvarában szolgáló bas ságirdnak hét pár fodlát | adnak. A többi öt ságirdnak egyenként három-négy pár fodlát juttatnak. Az efendi hivatalában a bas ságirdnak nyolc pár fodlája van. A többi hat embernek egyenként három-négy pár fodlát adnak. Összesen húsz pár fodlát kapnak. Az Orta-dzsámi hátibja hét pár, az imám négy pár fodlára tarthat igényt, míg a kenyereket leszámoló megbízott öt pár fodlát kap. Anatólia agájának nyolc pár, Rumélia agájának hét pár fodla jár.
Az említett agák és odák fodla-ellátmányát törvény írja elő. De mostanában rajtuk kívül is számos helyre adnak fodlát, ami ellentétes a törvénnyel, mert kárt okoz a kincstárnak. Meg kell tiltani.
A kulogluk közül az árvák szintén ebből a sütödéből kapják a lisztet. A kátibtól feljegyzést kapnak és elviszik a raktároshoz, aki a feljegyzés alapján kiadja a lisztet. Ehhez a sütödéhez egy raktárost és egy mérlegkezelőt is kirendeltek. Tizenegy és fél [28a]pár fodla jár nekik. A sütödénél dolgozó | fiúkat az ekmekcsi basi irányítja. Ő veszi fel az illetményüket, és senki más nem avatkozhat a dolgába. Tizennégy akcse zsoldot kap. Időről-időre fel kell szólítani, hogy adjon számot a legénységéből elhunytakról.
Megint mások a Régi szerájban tartózkodó teberdárok és ascsik bölükjei. Kethüdáik és kátibjaik vannak. A teberdárok kethüdája előléptetéskor rendszerint csasnigir lesz, a kátibok pedig szpáhivá lépnek elő. Ennélfogva az illetményük, bár adzsemik, nyolc-nyolc akcsét tesz ki. Az ascsik kátibjai és vezetői szintén nyolc akcséval szolgálnak, mivel belőlük nem lesz janicsár. Ezek [az adzsemik] nagyon sokan vannak és magas zsoldot húznak. Az adzsemik között nincs senki, aki náluk többet kapna, mert a kátiboknak és a mukábeledzsiknek bort küldenek és azok [cserébe] felemelték a zsoldjukat. Az elhunytakról ezeket is meg kell kérdezni.
A Galata szerájban állomásozó teberdárok, ascsik és csamasir[dzsik] egyszerre kapják a zsoldjukat. Ezek létszáma újabban nem túl magas, harminc-negyven körül van. [28b]A bölükbasijaik igen nagy zsoldot kapnak. A halottakkal őket is el | kell számoltatni.
Az Ibrahim pasa szerájában tartózkodó teberdárok és csamasir[dzsik] létszáma szintén harminc-negyven fő. A kincstári kaszabok ugyancsak harminc-negyvenen vannak. Náluk is érdeklődni kell a halottakról. Az iszpanakdzsik és a kincstári jogurdzsik létszáma harminc-negyven fő, és ugyanennyi kincstári tavukcsi és haszirdzsi van. Tőlük is meg kell kérdezni a halottakat. A hozzájuk hasonló padisahi testületeket el kell számoltatni a halottakkal.
Mikor a fent említett módon [adzsemiket] vesznek fel a janicsárok testületébe, vizsgálják meg és úgy léptessék őket a janicsárok közé. Óvakodjanak attól, hogy bárkit kerülőúton vegyenek állományba; pénzért ne bocsássák áruba az elhaltak helyét. Aki [így] lép a halott helyébe, annak se a neve, se a személyleírása nem egyezik, s nem érez bátorságot ahhoz, hogy az aga színe előtt megjelenjen, mert „az áruló gyáva”. Ezeknek a törvényeknek a betartására tehát az agáknak kell ügyelniük, mert annak, aki a muszlim közvagyonból zsoldot húz, rátermettnek és jogosultnak kell lennie arra. El kell végeznie a szolgálatot, hogy az illetmény, amit kap, valóban megillesse. 20[29a]Az efféle | dolgok többségére manapság nincsenek tekintettel. Ezért zavarodott össze a helyzet.
Az eddigieken kívül a szultáni magánkert[ben van] a legrégebbi [adzsemi osztag]. Összesen egy bölükből áll. Ezt csak így nevezik: bölük. A többi kertben [lévő osztagokat] dzsemáatnak hívják. Közülük a legkorábbi a büjükdere-kerti. Akiket a szultáni magánkertbe osztanak be, azok elsőre két akcse illetményt kapnak. A külső kertekbe vezényelt adzsemiket egy és fél akcséval írják össze. Az üszküdáriak és a kule-kertiek azonban két akcséval dolgoznak. Ennek az az oka, hogy ezeket kisebb szultáni magánkerteknek tekintik; az uralkodóőfelségének régtől fogva lovai vannak bennük. A lovak gondozására az udvari magánkertből járnak át fiúk.
Annak oka, hogy a kule-kertbeliek illetménye két akcse, a következő. Mikor a megboldogult Szülejmán szultán hán őfelsége még trónörökös volt, [apja, Szelim szultán] dühében megparancsolta a bosztandzsi basinak, hogy pusztítsa el a herceget. A bosztandzsi basi azonban okos és bölcs ember volt, s előre tudta, hogy mi lesz a dolog vége. Ezért bosztandzsi fejfedőben titokban a Kule-kertbe vitte a herceget és elrejtette. Mikor a padisah érdeklődött, hogy mit végzett, így felelt: „padisahom [29b]egészséges legyen, [minden rendben van]”. Közben telt az idő, s a boldogságos | padisah őfelsége a haragjában elkövetett tettét megbánta. Ekkor a bosztandzsi basi elvezette a padisahot az említett kertbe, s a herceget – aki még mindig bosztandzsi fejfedőt viselt – felszólította, hogy illesse csókkal az uralkodó kezét. [Minden kiderült], s a padisah nagy örömében díszköpenyt adományozott a nevezett agának, és nagy becsben tartotta. Mikor aztán a trónörökösből uralkodó lett, az említett kertben lévő fiúk zsoldját fél akcséval felemelte. Ez hát az oka. Ma is így van. Mikor szükségessé válik a zsoldjuk megemelése, nem lehet végrehajtani anélkül, hogy a bosztandzsi basi [is] parancsot adna rá. Ahhoz is a bosztandzsi basi engedélye kell, hogy a szolgálatból távol maradó, elszökött vagy eltűnt adzsemikre [vonatkozó bejegyzéseket] helyesbítsék, vagy a bosztánból torba-, és torbából bosztán-szolgálatra helyezzenek át valakit. Ez a törvény. A törvény nem engedi meg, hogy [a bosztandzsi basi engedélye nélkül] bárkit közülük a janicsárok állományába vegyenek.
A megboldogult Bajezid szultán rendelte el, hogy ezek [is] kapjanak posztót. Minden törvényük olyan, mint az adzsemi oglánoké. Minden kertben van egy hodzsa, aki három akcse illetményben részesül. A törvény nem teszi lehetővé, hogy többet kapjon, idővel ugyanis mülázim lesz. Ez a törvény. A zsoldot az összes kertbe a janicsárok [30a]kátibja hozza el | és osztja szét.
Az edirnei kertben lévő [adzsemik] testülete is régi. Külön agája van, aki negyven akcse zsoldot kap. Kezdettől fogva ennyi jár neki. A testület néhány bölükből és dzsemáatból áll. Ezeknek is külön mestereik vannak, [mint] a csömlek köjü-belieknek. Mindnyájuknak Edirne agája parancsol. Az edirnei bosztandzsi basi az itteni [isztambuli] bosztandzsi basi parancsnoksága alá tartozik. Zsoldjuk felvételére egy bölükbasi jön át onnan és elviszi. Egyúttal bejelenti az elszökött és meghalt adzsemiket, és kihúzza őket [a defterből]. Ha emelést kapnak, bejegyzi, fogja a zsoldot és elmegy. Ha szükségessé válik felemelni a bosztánbeli mesterek zsoldját, a saját agáik adják meg nekik. Senki más nem adhat nekik, kivéve, ha az agáiktól erre [engedélyt] kérnek. De az agák sem utalhatják ki anélkül, hogy az uralkodónak jelentenék. Mikor szükségessé válik, hogy bosztánbéli fiúkat vegyenek a janicsárok közé, akárhányról 21legyen szó, addig nem történhet meg, míg a bosztandzsi basi nem ad rá engedélyt. Őállítja ki a feljegyzést, amit elvisz a kátibnak. Annak alapján egyenként megszemlélik, majd ide [Iszambulba] küldik őket. Az ottani lajstromból meg kihúzzák a nevüket.
[30b]Az edirnei szerájban teberdárok | és ascsik vannak, akiknek élén a szeráj aga áll. [Náluk] ő készíti el a feljegyzést, s az idősebb [fiúkat] a janicsárok közé lépteti. Ő jelenti be az elhunytakat és a megszökötteket. Tehát erre is nagy gondot és figyelmet kell fordítani, nehogy áruba bocsássák az elhaltak helyeit. Ezeket a törvényeket mindenképpen és feltétlenül be kell tartani.
Az adzsemi oglánok csorbadzsijai becsületesek és hívők legyenek, nehogy a szolgálatban megjelenteket és az abból távolmaradókat a defterből kihúzzák, s a kicsiket meg a hajókról megszökő legényeket írják be. Erősen parancsoljanak rá az adzsemik kátibjára, hogy az ilyeneket húzza ki a defterből. Ha valakit egyszer kitöröltek a defterből, azt többé nem szabad abba bejegyezni.
Az adzsemi oglánok csorbadzsijai nem járhatnak divánba. Előléptetési rendjük szerint janicsár jajabasik lesznek; de csak cím szerint, ezért [rangban] a janicsár jajabasik alatt állnak. Felvonulások idején tollforgóval a fejükön lovagolnak. Míg az adzsemik kátibja kócsagtollat tűz fel, addig ők darutollat viselnek. A törvény nem írja elő, hogy az adzsemi csorbadzsik őrjáratot vezessenek. Kivéve, ha az uralkodóőfelsége hadjáraton vesz részt, vagy a janicsár aga háborúba megy, és a janicsár csorbadzsik nincsenek [31a]itthon. Akkor | ők járőröznek. Ez a törvény. Ha a janicsár csorbadzsik a flottán szolgálnak, és előbb érnek haza, mint a janicsár aga, akkor ismét ők mennek őrszolgálatra. Az adzsemi csorbadzsik csak a szent id-ünnepen látnak el őrszolgálatot, mikor a hadsereg itt tartózkodik [ Isztambulban]. [A janicsár csorbadzsikkal] együtt mennek őrjáratra, hogy ha valamelyik fiú verekedésbe keveredne, eljárjanak vele szemben. Ha az aga nem tartózkodik itthon, soros őrjáratra vonulnak ki. A velük tartó adzsemi oglánoknak meghagyják, hogy kecsét tegyenek a fejükre.
Mikor azonban az aga háborúba megy és szükségessé válik, hogy az adzsemi csorbadzsik őrszolgálatot lássanak el, nem őket terhelik az összes őrjárattal. Az aga helyetteseként ittmaradó személy ugyanis a zagardzsikat, a szekbánokat, a korudzsukat és a testület öregjeit is megbízza [ilyen feladattal]. Velük együtt járőröznek. De a muhzir és az aszesz basi posztját az adzsemi csorbadzsik töltik be. Ha az uralkodóőfelsége háborúba megy és nem marad itthon senki, akkor az összes őrjárat az adzsemi csorbadzsikra marad. Ilyen esetben a kajmakámmá kinevezett vezír divánjában Isztambul agája vesz részt. Az előtte vonuló adzsemi oglánok kecsét viselnek; üszküföt és tollforgót nem hordanak. Ez a törvény.
[31b]Az egyik | szolgálati helyük a fentebb már említett Kalafat jerinélvan. Egy másik Eminönüben, ahol [az adzsemi csorbadzsik] a befutó teherhajók kirakásához hordárokat szereznek. Megint más feladatuk, hogy behordják a szultáni tanácsnál lévőÖküz-raktárba érkező tüzifát. A defter szerint felveszik a kincstártól az érte járó pénzt. Egyik kötelességük, hogy az Odun-kapunál hordárokat küldenek a janicsár aga hajóin érkező fa elhordására. Más feladatuk, hogy a divánnál minden reggel őrséget adnak, és a kint tartózkodó lóápoló fiúk közül elkapják és megfenyítik azokat, akik verekedésbe keveredtek.
22Minden itt említett [feladatot] az adzsemi oglánok jajabasijaira bíztak. De őket is figyelmeztetni kell, hogy a hordárokat felváltva küldjék munkára, s ha a kincstártól pénzt vesznek fel, méltányosan osszák szét és semmit se tartsanak meg belőle.
És ezután a régi törvény szerint a hajók számát meg kell növelni és a szultáni konyhát elegendő fával kell ellátni. Egy-egy csorbadzsit elküldenek Szamakovba, hogy szeget hozzon ezekhez a hajókhoz. Az ottani kincstári biztosoktól évente átvett hajószög teljes egészében Isztambul agájának házaiba vándorol. A hozzávaló gerendát [32a]a hajóépítésre elmenő csorbadzsi szállítja. | [Mindezekből] felújítják a házaikat és élvezik a kényelmet. A ráját és a kincstárt meg teljes kár éri. A hajók felszerelése és a vitorlavászon Szamszun vidékéről érkezik. Az előbbi módon itt is felveszik a kincstártól az érte járó pénzt, de a rájának nem fizetik meg, hanem az odaérkező csorbadzsival megosztoznak rajta. Ezeket is szemmel kell tartani.
Az adzsemiknél egy csorbadzsit kineveztek bejtülmáldzsinak. Ő foglalja le a kaszárnyákban és az azon kívül elhunytak hagyatékát. Az adzsemi oglánoknak nem sok holmija van. Amellett mostanában fiú sincs az odákban. A meghaltak holmija arra sem elég, hogy a holttestüket befedje. Most tehát, ha a bejtülmáldzsi hírül veszi, hogy valamelyik alakulatnál meghalt egy fiú, odamegy és kéri [a hagyaték] kiadását. Az alakulat mestere és bölükbasija egy húron pendül, s ha a fiú jól ismert, mutatnak néhány régi, ócska dolgot: „íme, itt a holmija. Adjon még némi pénzt a temetésére!”,s így a holttestet adóssággal adják ki. A bejtülmáldzsi meg nem képes arra, hogy erővel elvegye [a hagyatékot] és megeskesse őket. Ha pedig a fiú ismeretlen, így válaszolnak: [32b]„nálunk senki sem halt meg. Téves hírt kapott”. | A pasák palotáiban maguk a kapu agák sem mutatnak meg semmit [az elhunyt adzsemik hagyatékából]. Ezt mondják: „ez rágalmaz minket!”, s azon igyekeznek, hogy a [bejtülmáldzsit] megszabadítsák a fejétől és az állásától. Aki a Galata szerájban, az Ibrahim pasa szerájban és a Régi szerájban tartózkodó teberdárok és ascsik hagyatékát és az elhunytak nevét merészeli kérni, annak rögtön aznap nagy bajt idéznek a fejére. [Azt meg ki kérdezi meg, hogy hová lett a hagyatéka azoknak, akik adzsemi oglán néven a tartományokban, a kereskedelemben és mindenütt felbukkannak? Vidéken a janicsár szerdárok foglalják le és élik fel.] Az adzsemi oglánok bejtülmáldzsija az odákban elhaltak [ hagyatékát] foglalja le, de azt sem adja át a szultáni kincstárnak, mert közben kiadásai vannak. A szóban forgó dolog elvégzésére egy becsületes és hívő adzsemi jajabasit kell kinevezni, aki a lefoglalt hagyatékot részletes lista alapján átadja a kincstárnak, s szolgálatai fejében jutalomban részesül.
A megboklogult Bajezid szultán hán – legyen rajta Isten kegyelme és megbocsátása! – őfelségének idejében történt [annak elrendelése, hogy az adzsemik közül oturakként kapja a zsoldját az, aki nyomorék, elmebeteg, rokkant vagy [más] kórban [33a]szenved. De ennek a két akcsét nem volt szabad meghaladnia. | Mostanában mégis számos egészséges ember lett oturak az adzsemik között öt-hat akcse zsolddal.
Kezdetben az adzsemi oglánoknak azért adtak a janicsárokhoz hasonlóan posztót, mert szegények voltak, egy-gy akcséval szolgáltak és tűrték a nehézségeket. Ezen felül tizenegy akcse jaka-pénzt adtak nekik, meg évente egyszer harminc akcse jaj-pénzt. Mikor az adzsemi oglánok a megboldogult Szülejmán szultán hán őfelsége idejében a nemes Sehzáde-dzsámit építették, a hászeki szultán őfelsége meglátogatta az [épülő] 23nemes dzsámit. Ahogy meglátta az adzsemi oglánokat, amint fedetlen fővel és csupasz lábakkal hordták a követ és a földet, azt kérte a padisahtól, hogy adjanak nekik havonként öt akcse tiras-pénzt. Az uralkodó kegyesen hozzájárult, s attól fogva mind a mai napig megkapják. Zerpulnak nevezik. Azoknak a fiúknak adják, akik egy [akcse zsoldot] húznak. Egy akcséját száz pulnak véve jegyzik be. De borotváltozásra és cipőfoltozásra adományozták nekik. Hogy elérje ennek a pénznek a kiutalását, a boldogult hászeki szultán őfelsége valamennyi aranyát, drágakövét és gyöngyét áruba bocsátotta, [33b]s [a kapott pénzt] | fedezetül letétbe helyezte a kincstárba. Ezzel kívánt jót cselekedni és érdemeket szerezni. Ezután Szülejmán szultán őfelsége is kegyeskedett [mindezt] törvénybe foglalni. Akinek másfél akcse zsoldja van, annak nem adják.
A világnak menedékül szolgáló padisah őfelségének tehát a következőket kell tennie: alapfeltétel, hogy a régi szultáni törvények szerint járjon el. Mert ha minden hivatalt alkalmas és rátermett embereknek adnak, akkor a világ kellemes lesz és rendezetté válik. De ha méltatlanok kapják, s a dolgok hanyagul mennek, akkor bizonyos, hogy a világon minden fordítva lesz.
1. Devsirmével begyűjtött adzsemi oglán
(Hegyi Klára - Zimányi Vera, Az oszmán birodalom Európában, Bp. 1986, 55. o.)
(Hegyi Klára - Zimányi Vera, Az oszmán birodalom Európában, Bp. 1986, 55. o.)
