A KÁVÉHÁZAK KÖZÖNSÉGE

Full text search

A KÁVÉHÁZAK KÖZÖNSÉGE
A kávéházak közönsége a 16–17. században éppen olyan sokrétű volt, mint maga az oszmán társadalom. A korabeli török írók egyetértenek abban, hogy a vendégek egyik legjelentősebb csoportját a művelt, literátus emberek alkották, akik a kávéházat elsősorban irodalmi szalonnak tekintették; itt folytatták le vitáikat, bemutatták egymásnak új verseiket vagy éppen felolvasásokat tartottak. Ugyanehhez a körhöz csatlakoztak a dervisrendek tagjai, s nem hiányoztak soraikból az államszervezet aktív vagy éppen állásra váró (olykor igen magas rangú) képviselői sem. Ez az „elit” csoport természetesen a vallásjog képviselőinek számító bírókat, tanárokat, előimádkozókat stb. is magába foglalta.
A híres 16. századi történetíró, Musztafa Ali a „jó szándékú” közönséghez sorolja még a nincsteleneket, akik azért jártak el ide, mert más helyre nem mehettek. Külön csoportnak tekinti azokat, akik csupán a fecsegés és a barátkozás kedvéért keresték fel a kávéházakat. A vendégek egy része viszont csak azért nézett be, hogy a kávét felfedező sejk példáját követve igyék egy csésze kávét, s aztán eltávozott. Másokat a játékszenvedély hozott el a kávéházakba, hogy a sakk, az ostábla és mindenféle szerencsejáték révén némi pénzre tegyenek szert. Musztafa Ali a kávéházi közönség legellenszenvesebb részének a janicsárokat és a szpáhikat (udvari zsoldos katonák) tartja. Szerinte ezek csak azért ücsörögtek naphosszat a kávéházak sarkában, hogy veszekedjenek, kábítószerezzenek, pletykáljanak és régi tetteikkel hencegjenek.
Valójában a közönség minden rétege elsősorban a beszélgetés kedvéért ült be a kávéházba. A társalgás a legkülönbözőbb témákról folyt, pletykák és sikamlós történetek éppen úgy terítékre kerültek, mint politikai és hadi események, a legfrissebb hírek vagy a főméltóságok és a kormányzat viselt dolgai. A vendégek szórakoztatásáról a tulajdonosok is igyekeztek gondoskodni. Egyre több helyen fogadtak fel mesemondókat (meddah), akik kedvelt népi regényeket, hőstörténeteket, meséket adtak elő – gyakran zenés kísérettel. Evlia Cselebi szerint a mesemondók a 17. században önálló céhbe tömörültek. Gyakran élvezhették a vendégek a bábjátékosok és az árnyjátékosok előadásait (utóbbit főleg a böjti hónap, a Ramazán idején), továbbá bűvészek, akrobaták és zenészek produkcióit. A későbbi századokban a kávéházak mindinkább „szakosodtak": létrejöttek a zenés (szemai) és az olvasó (kiraathane) kávéházak, és az egyes társadalmi csoportok is külön hávéházakba kezdtek el járni. A folyamatot jól jellemzi, hogy a 18. században minden janicsár ezred számára külön kávéházakat nyitottak.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi