Diplomatikai sajátosságok, a telhis szerkezete
Diplomatikai sajátosságok, a telhis szerkezete
A telhis szó az arab lhs gyökből származik és jelentése: ’kivonatolás’, ’összefoglalás’.14 Az oszmánok előtti muszlim kancelláriákban egyedül a középkori egyiptomiban, a Fatimidáknál és a Mamelukoknál találunk ehhez hasonló nevű irattípust. Az egyiptomi divánban mulahhasat-nak nevezték azokat a rövid kivonatokat, amelyeket a beérkező iratokról készítettek és amelyek alapján a válaszokat megírták.15 Mégsem feltétlenül ebben keresendő az oszmán telhis előzménye, kivált, ha arra gondolunk, hogy a mulahhasat csak ritkán fordul elő olyan értelemben, amely rokonítható volna a nagyvezíri javaslattal, az oszmán telhis egyik legfontosabb elemével.16 Könnyen lehet, hogy az oszmán kancellistákat azok a tudományos vagy történeti művek befolyásolták az új irattípus elnevezésekor, amelyek címében gyakran szerepelt a telhis szó „kivonatolás”, „összefoglalás” esetenként pedig „kiegészítés” értelemben.17
S. Faroqhi: Die Vorlagen (telhişe) des Großwesirs Sinan paşa an Sultan Murad III. Diss. zur Erlangung der Doktorwürde der Philosophischen Fakultät der Universität Hamburg. Hamburg, 1967. 23.; C. Orhonlu: Telhîsler, XVIII.
S. Faroqhi: i. h.
Uo.
Ilyen minta lehetett például El-Kazvini híres retorikai kézikönyve, az oszmán medreszékben is oktatott Telhişü’l-miftah. Vö. Ch. Ferrard: The Development of an Ottoman Rhetoric up to 1882. Part 1: The medrese Tradition. (In: Osmanli Araştirmalari. 3. 1982. 170 skk.)
A telhis, mint arra S. Faroqhi, a témáról írt első alapos tanulmány szerzője rámutatott, formailag szinte megkülönböztethetetlen az carz-tól (jelentés, beadvány). Ez késztette Faroqhit arra, hogy megpróbáljon némi rendet vágni a fogalmak dzsungelében, ahol telhis, 30carz, cariza, carz-i hal és takrir gyakran összekeveredik – nemcsak a kutatók szóhasználatában, de még a korabeli adminisztráció gyakorlatában is. A magam részéről a következőképpen látom a kérdést. A legegyszerűbb eset felől kezdve, a takrir szót nyugodtan kizárhatjuk a telhis lehetséges szinonimái közül, mert ezzel az általunk tárgyalt korban csak elvétve jelölik a nagyvezíri beadványokat.18 A Faroqhi által ábrázoltnál bonyolultabbnak tűnik a viszony carz (és variánsai: carza, carza-dalt, macruz), carz-i hal (vagy rukca) és carz-i mahzar, valamint telhis között.19 Faroqhinak igaza van abban, hogy carz és carz-i hal egymástól megkülönböztetendő fogalmak. Az első (és annak összes változata) elsősorban hivatalos emberek, állami tisztségviselők jelentéseire vagy beadványaira volt használatos (és volt azoknak önelnevezése), az utóbbi pedig általában a panasziratok, kérelmek megnevezésére szolgált.20 A határok azonban nagyon bizonytalanok voltak; találkozunk magánlevelekkel, amelyek carznak vagy macruznak mondják magukat,21 kérelmekkel, melyeket a várt carz-i hal helyett szintén carznak vagy macruznak hív a beterjesztője,22 s a sort még hosszasan lehetne folytatni. Bizonyos tendenciák mégis, minden zűrzavar ellenére kirajzolódnak. Formai szempontból eredetileg azokat az írásokat tekintették carznak vagy macruznak (e két elnevezés egyformán gyakori akár a XV., akár a XVII. században), amelyek efféle formulákkal kezdődtek: dergah-i mucallaya ve bargah-i aclaya carz-i bende-i bi-vücud budur ki (a magasságos udvarhoz és a fényességes palotához a jelentéktelen szolga jelentése a következő);23 sultanumun hakipay-i şerifine carz olinan budur ki (szultánom nemes lábaporához a következők jelentetnek meg),24 vagy: südde-i gerduncudde turabina yüz sürmekden sonra macruz-i bende-i fakir budur ki (miután arcunkat az égi rendet képviselő küszöb porához dörzsöltük, a szegény szolga jelentése a következő);25 befejezésül pedig ilyesféle formulákkal éltek: baki bu babda ferman dergah-i calem-penahundur (egyébként ebben az ügyben a parancs a világnak menedékül szolgáló udvart illeti meg);26 baki ferman sultanumundur (egyébként a parancs szultánomé),27 vagy: baki ferman dergah-i cihan penaha menut ve merbutdur (egyébként a parancs a világnak menedékül szolgáló udvar számára van fenntartva).28 Ehhez nagyon hasonló szerkezettel, 31de jóval alázatosabb hangnemben fogalmazódtak meg az carz-i halok vagy rukcak (egyes emberek kérvényei) és az carz-i mahzarok (kollektív, csoportos kérelmek vagy panasziratok). Ezek elején rendszerint ilyen mondatok állnak: devletlü ve sacadetlü sultanum hazretlerinün hakipay-i şeriflerine carz-i hal-i hakir budur ki (nagyságos és boldogságos szultánom őfelségének nemes lábaporához a szerény szolga kérelme a következő);29 devletlû ve merhametlû sultanim hazretleri sag olsun ... hakipaye arzuhalleridir ki (nagyságos és kegyes szultánom őfelsége egészséges legyen ... lábapor[á]hoz a ...-k kérelme a következő)30; a kérelmeket lezáró alázatossági formulák többnyire megegyeznek az carzokban szokásosakkal, bár általában díszesebb, „barokkosabb” megfogalmazásokkal találkozunk: baki ferman sacadetlü sultanumundur (egyébként a parancs boldogságos szultánomat illeti meg), baki emr ü ferman devletlu efendim sultanim hazretlerinindir (egyébként a parancs és a rendelkezés nagyságos uramat, szultánom őfelségét illeti meg).31 A XVI. század második felében azonban ezek az carz és carz-i hal közti formai különbségek fokozatosan kiegyenlítődtek. Mégpedig úgy, hogy az carz-i halokban és az carz-i mahzarokban használatos alázatossági formulák, valamint bizonyos írásbeli sajátosságok (például a szultán vagy a padisah szónak, illetve általában a címzett méltóságnevének kiemelése, kiugratása az első sor fölé) átkerültek az carzokba, s a XVII. századtól már ezeknek is jellegzetes részét alkották. Így jöttek létre a formailag carz-i hal-szerű, valójában carznak tekintett irományok, s az alábbi példákból könnyen megérthető, hogy miért cserélték össze néha az elnevezéseket. Egy valószínűleg XVII. század elejéről fennmaradt jelentésben ezt olvashatjuk: devletlü rifcatlü cadaletlü camme-i cibadu’llaha merhametlü veli nicmetüm sultanum hazretlerinün mübarek hakipay-i şeriflerine yüz göz sürdügümüzden sonra macruz-i bende-i bi-mikdar budur ki (nagyságos, magasságos, igazságos, isten valamennyi teremtménye iránt könyörületes jótevőm, szultánom őfelségének áldott nemes lábaporához arcunknak és szemünknek dörzsölése után a jelentéktelen szolga jelentése a következő).32 Még ennél is bonyolultabb, áldóformulával kombinált bevezetővel találkozunk az alábbi, szintén XVII. századi carzban: sacadetlü ve şevketlü ve cadmetlü padişahum hazretlerinün hüda-yi biçun bacis-i nizam-i calem olan vücud-i hümayunlarin hata vü hatarlardan masun edüp cömr ve devletlerin efzun ve vasil-i safa vü sürur-i gunagun eyleye! cArz-i bende-i bi-mikdar budur ki (boldogságos, fenséges és hatalmas padisahom őfelségének a világrend biztosítékául szolgáló nagyúri testét az örök Isten őrizze meg a bűntől és következményeitől, növelje meg életét és szerencséjét, juttassa el mindenféle örömhöz és megelégedettséghez! A jelentéktelen szolga jelentése a következő).33
C. Orhonlu: Telhîsler. 123, 128, 159. sz. A takrir szó ezekben a telhisekben éppenséggel szóbeli előterjesztésekre utal.
Faroqhi a macruzt és az carz-i mahzart nem említi, ld. Die Vorlagen. 18 skk. Ezekhez ld. A. Akgündüz et alii: Şeriye sicilleri. Mahiyeti, toplu katalogu ve seşme hükümler. I. Istanbul. 1988. 36–38; H. Inalcik: Şikâyet hakki: carżi-i hal ve carżi-i mahżar’lar. (In: Osmanli Araştirmalari. 7–8. 1988. 33–54.)
Nekem úgy tűnik, hogy az carz-i hal minden rendű és rangú „állampolgár” kérvényét jelenthette, ezért sem Faroqhi véleményét (szerinte alacsonyabb rangú hivatalnokok petíciója volna, – i. m., 20.), sem Inalcik klasszifikációját (a ráják kérvényére használták, – Şikâyet hakki, 35.) nem látom indokoltnak, utóbbit már csak azért sem, mert saját példáinak is ellene mond. A katonai-bürokratikus hivatalnoksereg carz-i haljaira ld. pl. Biblioteca Apostolica Vaticana, Rossiano 876, fol. 98a (régi számozás), ill. 103a (új számozás); Istanbul, Topkapi Sarayi Kütüphanesi, Revan 1943, fol. 22b, 38a, 57a.
I H. Uzunçarşili: Kanunî Sultan Süleyman’in vezir-i âzami Makbûl ve Maktûl Ibrahim Paşa padişah dâmadi degildi. (In: Belleten. 29. 114. 1965. 1. sz. fotó (1534-ből); V. L. Ménage: The Gül-i şad-berg of Meşihi. (In: Osmanli Arastirmalari. 7–8. 1988. 26–27. (1532 után).)
I H. Uzunçarşili: Fatih Sultan Mehmed’in vezir-i âzamlarindan Mahmud Paşa ile Şehzade Mustafa’nin aralari neden açilmişti? (In: Belleten. 28. 112. 1964. 726. (1481); Uő: Fatih Sultan Mehmed’in ölümü. (In: Belleten. 34. 134. 1970. 233–234, 1. sz. fotó (1481); A. Mumcu: Tarih içindeki genel gelişimiyle birlikte Osmanli devletinde rüşvet (özellikle adlî rüşvet). Istanbul, 19852. 311 (1598–99), 311–12 (1599–1600; itt arz és rukca egyaránt szerepel az irat önelnevezéseként), 327 (1591–92).
Istanbul, Topkapi Sarayi Müzesi Arşivi (a továbbiakban TSMA), E 6366 (XVI. sz. eleje, Báli jelentése).
TSMA, E 9925 (XVI. sz. eleje, Dzsáfer jelentése).
J.-L. Bacqué–Grammont: Neuf lettres de Ferhâd Paşa (1515–1521). (In: Osmanli Arasirmalari. 10. 1990. 80–81 (1521).
TSMA, E 6146/2 (1524–25 körül, Bali jelentése).
Mint a 24. jegyzetben.
TSMA, E. 5872 (1521, Mehmed jelentése).
I H. Uzunçarşili: Buyruldi. (In: Belleten. 5. 19. 1941. 297, XCI. levha (1575).)
A. Mumcu: Rüşvet. 340. (XVI. sz.); ld. még C. Orhonlu: Telhîsler. 82. sz.
I. H. Uzunçarşili: i. h.; A. Mumcu: Rüşvet. 341; H. Inalcik: Şikâyet hakki. III. sz. okmány (48–51).
TSMA, E 1944 (valószínűleg 1618 körül, az egri beglerbég jelentése).
TSMA, E 6054 (Hüszein budai muhafiz jelentése).
Az carz és az carz-i hal formai elemeinek összeolvadása, a dagályosság térhódítása valószínűleg azzal magyarázható, amivel magának a telhisnek a megjelenése is: az uralkodó és az alattvalók, a főemberek és az egyszerű tisztségviselők közötti rangbéli és társadalmi különbségek növekedésével, s ennek következtében a hódolatteljes stílus elterjedésével.34 A telhis, amely eredetileg az carzból nőtt ki, ugyanígy magába szívta ezeket az új elemeket, s szerkezeti és stiláris szempontból az carz és az carz-i hal keverékének tekinthető. 32Ha összevetjük a legkorábbi fennmaradt telhis-gyűjtemény anyagát (Szinán pasa telhiseit, 1589–1591 között) a századforduló körül keletkezettekkel, világosan nyomon követhető ugyanaz a változás, amit az carznál megfigyelhettünk. Míg Szinán telhiseinek döntő többsége egy egyszerű carz-i bende-i bi-mikdarral kezdődik, az őt követő nagyvezírek (Jemiscsi Haszán [1601–1603], Lala Mehmed [1604–1606] stb.) beadványainak már mintegy a felét az carz-i halra emlékeztető sacadetlü padişahum vagy ehhez hasonló formula vezeti be.35
A változás minden szinten szembeszökő. A diplomáciai levelezésben ugyanúgy meghonosodnak a hangsúlyozott tiszteletet kifejező formalizmusok, mint a bürokrácia alacsonyabb rangú tisztségviselőinek egymás közötti érintkezésében, legyen szó akár magánjellegű, akár hivatalos kapcsolatokról (l. pl. Rákóczi György erdélyi fejedelem 1641 novemberében kelt hódolólevelét [cubudiyyet-name, TSMA, E 5242], vagy a Biblioteca Apostolica Vaticana. Rossiano 876. jelzetű, XVII. sz.-i levélminta-gyűjtemény egyes darabjait). Érdekes, hogy a XVI–XVII. sz.-ban meggyökeresedő stiláris fordulatokat még a XX. sz. elején is használják 1. pl. Vakiflar Dergisi. 18. 1984. 92; 19. 1985. 84.).
Az egyes irattípusok egymásra hatását éppen ellenkezőleg ábrázolta Fekete Lajos, aki szerint az carz-i hal a telhis utánzásából alakult ki. Ez azonban egyszerű kronológiai okoknál fogva sem valószínű (vö. Bevezetés a hódoltság török diplomatikájába. Bp., 1926. LIII.) E gyűjteményekről ld. a tanulmány utolsó előtti fejezetét és „A forrásokról” c. részt.
Ezzel voltaképpen már a telhis szerkezeti kérdéseihez érkeztünk. Mielőtt azonban a részletekbe belemennék, szükségesnek látszik egy előzetes, részben hipotetikus osztályozás. A telhisek felépítése ugyan egészében véve stabilnak mondható, időnként mégis eltéréseket tapasztalunk aszerint, hogy önálló felterjesztésről van-e szó, vagy olyan beadványról, amit az udvarba érkező jelentések, kérelmek, diplomáciai levelek stb. „mellékleteként”, kiegészítéseként vagy összefoglalásaként nyújtottak be az uralkodónak. E nem nagy horderejű, de mégiscsak létező – többnyire formai – különbségek miatt célszerűnek látszott két nagyobb csoportra bontani a nagyvezíri telhiseket. Az elsőt alkotnák az ún. „önálló” (szultáni megkeresésre vagy saját elhatározásból írott) telhisek, a másodikba pedig azok kerülnének, amelyeket „kísérő-összefoglaló” telhiseknek neveztem el, utalva funkcionális eredetükre, arra, hogy létrejöttük a nagyvezír közvetítő szerepének köszönhető. Miután a kétféle telhis közötti határok – szokás szerint – nem mindig rajzolódnak ki élesen, a tárgyalás során az „önálló” telhisről szólván fogom elmondani az általános, minden típusra érvényes jellemzőket, a „kísérő-összefoglaló” telhisnél pedig inkább csak az ettől való eltéréseket fogom kiemelni.
