Lehet, hogy Baldigara korán megszerzett jó szakmai hírnevének kell tulajdonítani, hogy már működésének kezdetén szakértői feladatokkal bízták meg. Már egri építőmesteri kinevezésében is szerepelt ez a feladatkör. Első ilyen szemleútja három, Eger körül fekvő, fontos erősségbe vezetett: az egri váron kívül Kassa, Tokaj és Szendrőállapotát vizsgálta meg. Mindez természetesen a téli, építkezésre kevéssé alkalmas időszakban történt, s erről 1569. február 6-án tett jelentést, amiért is, mint utóbb kiderül, Bécsbe utazott. Tokajban egyébként már 1568 novemberében is járt, midőn megtekintette a Miksa király utasítására megindult építkezéseket. Feltehetően elégedettek lehettek munkájával, mert az uralkodó felső-magyarországi építőmesternek („Vnnserem Pawmaister in Obern Craiß Hungern”) nevezte ki. Érdekes módon Baldigarát e címen csak egyszer, ekkor említik.
Felső-magyarországi tevékenységében kiemelt helyet kapott Szatmár vára, amelyet Cesaro Baldigara tervezett, és amelynek építésében részt vett testvére, Giulio is. Elképzelhetőnek tartom, hogy szakértelme mellett e kapcsolatok is közrejátszottak abban, hogy többször is odahívták segíteni. Először 1572 decemberében 55járt ott, miután Christoph von Teuffenbach szatmári kapitány, tudomást szerezve arról, hogy felsőbb utasításra az ősz folyamán Felső-Magyarországra jön, kérte, hogy rendeljék őt az ottani építkezés segítségére. Hogy valóban szükség volt a segítségére, arra következtetni lehet abból, hogy 1573 júliusában a Haditanács felszólítására ismét Szatmárra utazott tanácsot adni, „... miként lehetne újból segíteni a beomlott szatmári kurtinán.” Alig ért oda, máris megkapta az újabb feladatot. 1573 július közepén a Haditanács megparancsolta Ruebernek, hogy más hozzáértőkkel együtt (neben anndern Paw verstendigen) Baldigarát is küldje Ónod megerősítéséhez, nyilvánvalóan ismét tanácsadói feladattal. Ezt követően csaknem tíz évi szünet után, 1581 júliusában fordult meg ismét Szatmáron, majd pedig valamikor 1582-83 telén. Az ott folyó munkálatok hiányosságairól 1583 márciusában tett jelentést. A hosszabb kihagyásnak az lehet a magyarázata, hogy az elkészült erődítményen csak kisebb karbantartási munkákat végeztek, amelyhez szükségtelen volt komolyabb szakértő jelenléte.
Ugyancsak ehhez a végvidékhez tartozott Kálló vára, amelyről 1573-ban részletes tervrajzot készített. Ennek felirataiban számos módosítási javaslat szerepel a félig kész erődítmény továbbépítésének módjára. Mindeddig ez az egyetlen eset, ahol ilyen jellegű tevékenységének érdemi nyoma maradt.
Területi szempontból az illetékességi körén messze kívül esett Kanizsa. 1569 áprilisában ugyan egyszer már szóba került kanizsai építőmesteri kinevezése, de az állást minden valószínűség szerint soha nem foglalta el. Ennek ellenére ismernie kellett az ott folyó munkákat, mert 1577 áprilisának végén a Haditanács, Pietro 56Feraboschóval együtt, az építkezések megszemlélésére küldte ki. 1580 januárjában újból napirendre került egy kanizsai szemleút, de nem tudjuk, hogy elment-e. Nyilván a két erődítmény közelsége miatt márciusban már a Petauban (ma: Ptuj, Szlovénia) folyóépítkezésekkel kapcsolatban merült fel neve. A kanizsai építkezésekkel kapcsolatban ezután már csak egy, 1583-ban keletkezett, fennmaradt jelentését ismerjük. Ennek fontosságát bizonyítja, hogy „gyorsan továbbítandó” megjegyzéssel küldték el. A forrásokban szereplő időpontok alapján valamikor április eleje és június vége között járhatott Kanizsán. Az irat tartalma megint rávilágít Baldigara hozzáállására: nem csak bírál, hanem rögtön javaslatot is tesz, igyekszik észszerűen gazdálkodni a pénzzel és az emberi erőforrásokkal.
Az a körülmény, hogy 1580-tól Eger helyett Érsekújvár lett Baldigara elsődleges „munkahelye”, változást hozott a szakmailag felügyelt területben is. 1583 elején ugyanis már a bányavidéki főkapitányság várainak megszemlélésére rendelték ki. Ottjártáról ő maga számolt be egy 1584-ből fennmaradt jelentésében. Az út előtt kérvényezte, hogy egy festőt (Maler) vihessen majd magával. Ezzel kapcsolatban 57a Haditanács azt írta a Kamarának, hogy „nagy szükség van arra, hogy egyet [ti. festőt] magával vigyen, aki a tájat le tudja rajzolni”. A Kamara meghajolt az érv előtt.
Ismét csak szakmai tekintélye mércéjeként kell értékelni, hogy 1583 január végén Pietro Feraboschóval és Bernardo Magnóval a kiemelten fontos Bécs megrongálódott bástyáinak megszemlélésére küldték ki. 1584 májusában Korpona építéséről készített jelentést,1585-ben pedig három különböző helyen is megfordult szakértőként: áprilisban Boroszló városa kérte látogatását, igaz, nem tudjuk, elment-e; június elején pedig a tokaji építkezést szemlélte meg szakértőként, David Ungnaddal, a Haditanács elnökével, Andreas Kielmannal és Pietro Cataneo építésszel együtt; júliusban engedélyt kapott, hogy Stellával együtt Grazba utazzon, feltehetően ez is szemleút lehetett.
Láttuk tehát, hogy többször küldték ki a felső-magyarországi várak vizsgálatára (főként Szatmárba), s ebből úgy tűnik, hogy alapvetően e terület tartozott szakmai felügyelete alá, noha felső-magyarországi építőmesterként csupán egy alkalommal említik. Az említett helyeken kívül bizonyára másutt is megfordult, amelyekről nem szólnak a fennmaradt források. Láthatóan élete jelentős részét úton töltötte. E küldetések gyakorisága egyben szakmai tekintélyének is egyik mércéje lehet, amit megerősít, hogy Báthori István éppen őt hívta meg Váradra, vagy hogy Poppendorf is több esetben hozzá fordult építési ügyekben. Ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül az ezzel járó felelősség sem, hiszen tanácsai és jelentései nyilván hatással voltak az építkezések menetére. Baldigara gyakori szemleútjai továbbá arra utalnak, hogy a Haditanács vagy nem rendelkezett elegendő, megfelelő szakértelműés tekintélyű várépítésszel, vagy kifejezetten őt tartották megbízhatónak e fontos feladatkör ellátására.