Egy önkéntes beszámolója
66Egy önkéntes beszámolója16
16 Buda királyi város ostromának részletes naplója... Összeállította a lotharingiai herceg seregének egyik önkéntese... Buda visszafoglalásának emlékezete 1686. (Összeáll.: Szokály Ferenc) Bp., 1986. 274–275. old.
27-én először fegyverbe állítottak tizenötezer katonát; ezek legnagyobb részének az volt a feladata, hogy támogassák azokat az osztagokat, amelyeknek a három harcvonalról rohamra kellett indulniuk; utánuk nagy mennyiségű utász következett és olyan szerszámokkal felszerelt emberek, hogy a cölöpfalakat és paliszádokat szét tudják vágni. Miután mindent elrendeztek, este körülbelül egy órával napnyugta előtt Pest felől három ágyúlövés megadta a jelet a rohamra, és abban a pillanatban a császáriak, a bajorok és a brandenburgiak nekiindultak a vállalkozásnak, ki-ki a maga harcvonaláról, és ellenállás nélkül majdnem a cölöpfalakig és paliszádokig hatoltak előre, amelyekkel az ostromlottak a rondellák réseit kijavították. Az volt a tervük, hogy odacsalogatják a ostromlókat, hogy kedvezőbb eredménnyel használhassák fel az ott előkészített aknákat: fel is robbantották az elsőt a császáriak harcvonalánál, és hatása oly nagy volt, hogy több mint háromszázan maradtak ott halva vagy sebesülten; de ennek ellenére az ostromlók helyükön maradtak és nem hagyták el akkor sem, mikor a törökök három másik akna kanócát is meggyújtották, ahogy a császárlak elsáncolták magukat a nyílásokban. Így végül ezek bátorsága, a lövészek és tábori ágyúk folytonos tüzelése és a szünet nélkül rájuk szórt hihetetlen mennyiségű bomba arra kényszerítette az ostromlottakat, hogy nagy veszteséggel visszahúzódjanak. A mieink ekkor rögtön minden erejükkel hozzáláttak, hogy állásokat építsenek ki, és különféle erődítésekkel biztosítsák magukat a védősereg kitörései ellen; az aknászok pedig három helyen kezdtek aknákat lerakni a második fal alatt.
Ennek a nagy erővel folyó és véres hadműveletnek során, a majdnem három óra hosszat tartó rohamokban háromezer császári, bajor, brandenburgi vagy más segédcsapatokhoz tartozó katona halt, illetve sebesült meg. Croy herceg először könnyű sebet kapott, majd egy puskagolyót a térdébe; a kurlandi herceg, a brandenburgi csapatok ezredese veszélyesen megsebesült egy a testét átfúró golyótól. Pottus vezérőrnagy, Goeling ezredes, két alezredes, három kapitány és minden hadnagy és zászlós, aki részt vett az összecsapásban, meghalt vagy megsebesült. A Diepenthal-ezred vezérőrnagya könnyebb sebet kapott. Welhersheimb báró két karja eltört, D’Asti báró két combján sérült meg. Starhemberg őrnagya és két kapitánya sebesülése nem volt súlyos, de veszélyes volt Rotten ezredesé, a lotaringiai ezred ezredparancsnokáé, Donati kapitányé és Schlick grófé. Halálos sebet kapott a 67fején Thüngen vezérőrnagya, és elesett Dohna gróf, valamint két kapitány és a lotaringiai herceg egy szárnysegéde sok más tiszttel együtt.
De a bajorok, fejedelmük jelenlététől és példájától lelkesítve, aki a törökök legerősebb tüzelésében kockáztatta életét, rendkívüli erőfeszítéseket vittek véghez harcvonalukon, ahol az ostromlottak erős ellenállása és próbálkozásai ellenére több tusa után, bár nagy veszteséggel, de befészkelték magukat a Nagyrondellára, és feldúlva az ellenséges sáncok egy részét, beszögeztek négy ágyút és két mozsarat, többet pedig zsákmányul ejtettek.
Ami a brandenburgiakat illeti, minden ténykedésükben a versengés vágyától is hajtva, mind a munkálatokban, mind pedig a város támadásában és összecsapásokban azon igyekeztek, hogy ne maradjanak el a többiek mögött.
Az erődített város szökevényeitől utóbb megtudtuk, hogy ez alkalommal a törökök is sok embert vesztettek, és hogy a parancsnok fejét vétette a raktár őrének, mert az ő hanyagságának tulajdonította annak elvesztését, amely az elmúlt napokban kigyulladt.
