Hogy a Magyarországon harcoló császári-királyi hadsereg – sem a csapatnemek, sem a fegyverzet tekintetében – nem maradt el a kor legfejlettebbnek tartott németalföldi seregeitől, bizonyíthatja a dragonyos egységek felállításának példája is.
A dragonyos csapatnem létrejöttével és kialakulásával kapcsolatos források és adatok – a szakirodalomról nem is beszélve – meglehetősen ellentmondásosak. Az egykori katonai szakírók egy része olyan, könnyű fegyverzetű lövészként mutatja be őket, akik mind gyalog, mind lovon képesek harcolni. Mások szerint a dragonyosok pusztán a gyors mozgás kedvéért lóra ültetett muskétások és pikások, akik a harcot kizárólag gyalogosan vívták meg.
A dragonyosok legelső említése az 1550–60 között zajló ún. piemonti háborúból származik. Szélesebb körben azonban csak a XVI–XVII. század fordulóján kezdték őket alkalmazni. Johann von Nassau egy 1587 és 97 közötti feljegyzésében már megtalálható olyan egységek felállításának terve, amelyek „…mikor az szükséges … jók gyalogosnak, de amikor azt az előnyösebb helyzet megkívánja … lóra ülnek, és (így) használják puskájukat, ami egyébként a német lovasok között nem szokásos.”
A lovas lövész módjára felszerelt dragonyosok feladatai közé tartozott az őrszolgálat ellátása, lovaskíséret adása, a visszavonulás fedezése, gyors vállalkozások, rajtaütések végrehajtása. Utak, hidak, fontos közlekedési csomópontok elfoglalása, biztosítása. A gyalogság mintájára felszerelt dragonyosok szintén részt vehettek olyan akciókban, amelyek a gyors felvonulást, illetve helyváltoztatást és a gyalogharc kombinációját követelték meg. Feltehető, hogy a dragonyosok ez utóbbi fajtáját, melynek fegyverzete – a súlyos kanócos muskéta, illetve a hosszú, lóháton használhatatlan pika – kizárólag a gyalogos harcot tette lehetővé, hamarosan kiszorították a lovon és gyalog egyaránt harcképes, kizárólag lövészekből álló egységek. Ezek fegyverzete a németalföldi minta szerint „…kerék, vagy skót lakatú muskéta legyen …és jóllehet ezek már nem olyan súlyosak, mint a többi muskéta, ugyanolyan hosszúnak kell lenniük, a nyergen, vagy akár a nyakban hordhatóak legyenek, miáltal a lovon hátrányos villa és kanóc szükségtelenné válnak.” A védőfegyverzet nyitott sisak és mellvért. A németalföldi és magyarországi hadszínteret egyaránt megjárt Basta a dragonyosok számára a kard mellett egy „…három láb hosszú és egy unciás golyót vető…” puskát javasol. (A hadtudósok közül ő ajánlja elsőként a patronok használatát.)
114Magyarországon egy 1602. november 19-i feljegyzésben találkoztunk először a dragonyos csapatok felállításának körvonalazódó tervével. Eszerint Tilly elbocsátott ezredéből a legjobb 150 vallon katonát lovasítják, és lovas lövészként felszerelve fogadják zsoldba. Ez az adat a dragonyos harcmódot illetően talán még nem egészen egyértelmű, ám annál inkább az a decemberből származó irat, amely Mátyás főherceg kívánságára elrendeli egy – Tilly vallonjaiból álló – 400 fős dragonyos egység felállítását. Gyorsan, még ez év végén kiadták Laurentio de Rame, Charles de Argentea, Guillom de Waux és Mercure de Marilof számára a hivatalos kinevezést 100–100 vallon dragonyos élére. Fegyverzetük kard, vállszíjra akasztott hosszú keréklakatos puska, az övben vagy a nyergen pedig egy pisztoly, a dragonyosoknál szokásos tartozékokkal egyetemben. Védőfegyverzetről, páncélról egyetlen szó sem esik. Egy könnyű mellvért mellett még valószínűnek sem tarthatunk mást, hiszen a cél nyilvánvalóan egy, a német lovas lövészeknél könnyebb, s így gyorsabb, mozgékonyabb, a gyalogsági tűzharcban járatos egység létrehozása volt.
Mint láthatjuk, a magyarországi hadsereg a hadügyi forradalomban élenjáró Németalfölddel és Franciaországgal egy időben, azonos fegyverzettel és hasonló létszámban kezdi meg a dragonyos egységek felállítását.
115V. táblázat
A TIZENÖTÉVES HÁBORÚBAN RÉSZT VEVŐ DRAGONYOSOK FEGYVERZETE
DÁTUM
|
PARANCSNOK NEVE
|
LÉT-
SZÁM
|
NEMZE-
TISÉG
|
A FEGYVERZET FELSOROLÁSA
|
JELZET
|
LŐFEGYVEREK
|
EGYÉB FEGYVERZET
|
1602. XII. 29.
|
Laurentio de Rame
|
100
|
vall.
|
„…langen Röhren mit Feuerschlossen in bandoreln, neben ainem Pistolen od khurze rohr am sattl bey d an seiner gürte) auch alle ander Zugehör.”
|
„…guetten seiten wehren…”
|
Bst. 1602/727.
|
Charles de Argenta
|
100
|
Guilliom de Waux
|
100
|
Mercure de Mariloff
|
100
|