107A német, vagy „fekete” lovasok
A fekete lovasok, vagy ahogy a korban a magyarok nevezték őket a „fekete fegyveresek”, nevüket sajátos páncélzatukról kapták. Az előállítási költségek csökkentése végett ugyanis a vérteket vastag, fekete mázzal vonták be. Ez egyszerűsítette a karbantartást, megtakaríthatóvá tette a polírozást, ugyanakkor nagyobb számú és olcsóbb páncélzat készítését tette lehetővé. Ezzel körülbelül egy időben – az 1540-es években – válik olcsóbbá, s így jóval szélesebb rétegek számára elérhetővé a keréklakatos pisztoly. Ez a fegyver tette képessé a lovasságot az eddig áttörhetetlen pikás harcrendek megbontására, illetve a lövészekkel szembeni helytállásra, a gyalogsági tűz viszonzására.
A délnémetországi fegyvergyártás fellendülése vélhetőleg egybeeshetett olyan társadalmi, szociális változásokkal, amelyek az alsó-szászországi, mecklenburgi, holsteini, pomerániai és rajna-vidéki nemesek ezreit kényszerítették zsoldos szolgálat vállalására. A nagyobb számban csak a schmalkaldeni háborúban feltűnő, de a 40-es évek végén már Európa minden részén megjelenő német lovasok a XVI. század minden nagy háborújából kivették a részüket. Különösen a vallásháborúban vérző Franciaország alkalmazta őket nagy számban. Legnagyobb sikereiket is itt érték el a lőfegyverektől idegenkedő, tradicionálisan inkább lándzsával harcoló francia lovassággal szemben.
A német lovasok sajátos és sokat vitatott harcmódja az ún. caracol volt. Ennek lényege, hogy a katonák soronként, vagy oszloponként előrelovagolnak, pisztolyaikból sortüzet adnak, majd felzárkóznak az egység utolsó sora mögé. E harcmóddal kapcsolatban mind a kortársak, mind pedig a későbbi korok szakértői számos kritikai észrevételt tettek. Van aki csupán a kiképző terek látványos mutatványának tartja, van aki szerint, a pisztolyok korlátozott lőtávolsága miatt, e harcmód gyakorlatilag értéktelen. Francois de la Noue, a korszak neves katonai teoretikusa is úgy tartotta, hogy a német lovasok caracol alakzata, lendület híján, nem alkalmas az ellenséges csapatok harcrendjének megtörésére, pisztolyaik tüze pedig csak közvetlen közelből hatásos.
A leggyakoribb és legsúlyosabb vád, amivel a német lovasokat napjainkig illetik, hogy a lőfegyverek kedvéért lemondtak a lovassági harc értelmét és értékét adó tényezőkről, a gyorsaságról és a lendületről. Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy a korban semmiféle lovasság nem volt képes a gyalogsági tűzzel is védelmezett pikások harcrendjének áttörésére. Az érintetlen rendben álló gyalogsággal szemben a leggyorsabb és leglendületesebb rohamok is jobbára hatástalanok maradtak. Viszont 1547-ben Pinknie-nél vagy 1081597-ben Turnhoultnál éppen lőfegyvereinek tüze tette képessé a lovasságot az ellenséges pikások közé való betörésre.
Az ellenséges lovassággal folytatott közelharcban a komoly előnyt jelentő 2–3 lőfegyver mellett a szinte megbonthatatlan, zárt rend, a gyakorlottság és a példátlan taktikai fegyelem együttese tette a kor legkeresettebb zsoldosaivá a fekete lovasokat.
Fő fegyverük a század folyamán mindvégig a 2–3, olykor 5–6 keréklakatos pisztoly volt, jóllehet a XVI. század 50-es 60-as éveiben néhányan közülük még a nehéz, lovagi lándzsákat is használták. Páncélzatuk kezdetben sisak, nyak-, hát- és mellvért, kesztyű, teljes karvért, és csatakötény. A védőfegyverzet könnyítésének jele, hogy az 1563-ból származó birodalmi Bestallung már nem említi a teljes karvértet. Ettől kezdve, mint azt az 1570-ből és 1598-ból származó előírások mutatják, a lovas lövészek és a fekete lovasok páncélzata alig különbözött. A sisak, a rákozott vállvért, a nyak-, hát- és mellvért mellett csupán a csatakötény és az alkarvért biztosított számukra kicsivel alaposabb védelmet.
A fekete lovasok a magyarországi törökellenes harcokban szinte megjelenésük első pillanatától részt vesznek. Joachim brandenburgi herceg csapatai, „…kit a magyarok fekete-vezérnek neveztek – minthogy lovasai fekete mellvérttel voltak ellátva…” 1542-ben már ott vannak a Buda elfoglalására induló birodalmi seregben. 1543-ban a Székesfehérvárról kivonuló német lovasoktól a törökök elveszik az akkor számukra még ritkaságszámban menő keréklakatos pisztolyokat. 1549-ben a Tinódi által is megénekelt lévai ostromban gyalog indulnak rohamra. 1588-ban ott harcolnak a szikszói csatában. De hosszan sorolhatnánk még tovább az e csapatnem magyarországi szereplésére vonatkozó adatokat.
A tizenötéves háború fekete lovasainak fegyverzete meglepően egységes képet mutat. A kard mellett fő fegyverük itt is a „…legkevesebb két, jó keréklakatos pisztoly…” Ettől eltérő fegyverzetet csak egyetlen esetben, a lünenburgi herceg 4000 lovasának felfogadásakor követeltek. A Bestallung az ő esetükben, a két pisztoly mellett, még egy „…hosszú, vagy karabélyos puskát…” is megkívánt. Ez azonban kivételes eset volt, hiszen a német lovasok fegyverzetének nem volt állandó, jellemző darabja a puska. Mutatja ezt az is, hogy újból mindössze két esetben, 1599-ben, illetve 1600-ban találkoztunk puskás fekete lovasokkal. Ekkor a sziléziai „német lovasok” minden hatodik katonájától követelték a lovas arquebus viselését is.
109Még statikusabb a védőfegyverzet képe. A XVI. század 60–70-es éveinek követelményei szinte semmit sem változtak. A „…kötény és vállvért, a nyak-, mell- és hátvért, a sisak és vaskesztyű…” maradtak mindvégig a 15 éves háború fekete lovas páncélzatának jellemző részei.
Összefoglalva, a Magyarországon harcoló„német lovasok” jellemző fegyverzetét a fenti vértezet, és a 2–3 keréklakatos pisztoly képezte.
110III. táblázat
A TIZENÖTÉVES HÁBORÚBAN RÉSZT VEVŐ NÉMET, VAGY FEKETE LOVASOK FEGYVERZETE
DÁTUM
|
PARANCSNOK NEVE
|
LÉT-
SZÁM
|
NEMZE-
TISÉG
|
A FEGYVERZET FELSOROLÁSA
|
JELZET
|
LŐFEGYVEREK
|
EGYÉB FEGYVERZET
|
1593. X. 9.
|
Sebastian Schlick zu Passau
|
1000
|
német
|
„… Insonderhait jeder Zum wenigisten mit zweyen gerechten feust od Feuer schlagenden Püchen … versehen sein”
|
„…Schürz und Ermbl, Kragen Rückheu Krebs, handt und haubt harnisch darzu auch mit guetten seitten Wehren …”
|
Bst. 1593/458.
|
1593. XI. 8.
|
Herzog von den Lünenburg
|
4000
|
német
|
MEGEGYEZIK A Pst. 1593/458-CAL.
|
„zum wenigisten jeder mit Zweien gerechten Faust oder feuerschlagenden Püxen, wie auch ainen langen oder Carabiner Rohr …”
|
Bst. 1593/460.
|
1594. II. 23.
|
Sdenko Berkha
|
600
|
német
|
A FELSZERELÉS MEGEGYEZIK A Bst. 1593/458-CAL.
|
Bst. 1594/473.
|
1595. I. 26.
|
Otto von Mnickhwicz
|
300
|
német
|
A FELSZERELÉS MEGEGYEZIK A Bst. 1593/458-CAL.
|
Bst. 1595/485.
|
1597. IV.
|
Friedrich von Hohenlohe
|
1000
|
–
|
„…alle und ein jeder Insonderhait .. mit Zweeyen guetten feuerpüchsen.”
|
„…Schürzen Ermeln, Rückheu, Khreb3, Kragen hand und haubi harnisch oder anstatt der Schürz Und Ermel mit arm und Painzeug…”
|
Bst. 1594/472.
|
1597. V. 6.
|
Herzogen zu Lünenburg
|
1000
|
német
|
A FELSZERELÉS MEGEGYEZIK A Bst. 1593/458-CAL.
|
Bst. 1597/528.
|
1597. VII. 12.
|
Bernhard Gall
|
400
|
német
|
A FELSZERELÉS MEGEGYEZIK A Bst. 1593/458-CAL.
|
Bst. 1597/550.
|
1598. II.
|
Carl Tettau
|
1000
|
német
|
A FELSZERELÉS MEGEGYEZIK A Bst. 1593/458-CAL.
|
Bst. 1598/566.
|
1598. IX. 12.
|
Georg Andreas Hoffkirchen
|
300
|
német
|
A FELSZERELÉS MEGEGYEZIK A Bst. 1593/458-CAL.
|
Bst. 1598/607.
|
1599. IV. 18.
|
Hans von Osterpausen
|
1000
|
német
|
A FELSZERELÉS MEGEGYEZIK A Bst. 1593/458-CAL.
|
Bst. 1599/626.
|
1599. V. 6.
|
Wenzl Zelnißky von Sebysyn
|
500
|
német
|
A FELSZERELÉS MEGEGYEZIK A Bst. 1593/458-CAL.
|
Bst. 1599/630.
|
1599. V. 28.
|
|
1500
|
szil.
|
„…ain Jeder…mit zweyen Ferttigen faust und feuerschkagenden buchsen. Und allemal unter sechs Ro3 sollen Zween mit guetten Archibusier Röten versehen sein…”
|
„…Ermeln, Kragen, Rück krebs, handt und haubt harnisch darzu mit … guetten seittenwehren und Steckern …”
|
AFA 1599/5/3.
|
1599. VIII. 27.
|
Adam Gall
|
300
|
német
|
A FELSZERELÉS MEGEGYEZIK A Bst. 1593/458-CAL.
|
Bst. 1599/642.
|
1600. 11. 29.
|
Melchior von Rottwicz
|
1500
|
szil.
|
A FELSZERELÉS MEGEGYEZIK AZ AFA 1599/5/3-MAL.
|
AFA 1600/2/1.
|
1600. V.
|
Friedrich von Hohenlohe
|
1000
|
német
|
A FELSZERELÉS MEGEGYEZIK A Bst. 1593/458-CAL.
|
Bst. 1600/653.
|
1605. V. 28.
|
Ulrich Herzog zu Holstain
|
1000
|
német
|
A FELSZERELÉS MEGEGYEZIK A Bst. 1593/458-CAL.
|
AFA 1605/5/2.
|