3. Ali aga levele az efendi őfelségének, 1551. december 9. után
3.
Ali aga levele az efendi őfelségének, 1551. december 9. után
Ali aga levele az efendi őfelségének, 1551. december 9. után
(HHStA, Turcica 9, Konv. 3 [1551. VI–XII], fol. 104a–104b)
Szultánom őfelsége,
miután őszintén és odaadással elvégeztük és elmondtuk a fohászokat a birodalom erejének tartósságáért és a boldogságos rend örökkévalóságáért, a szegény szolga a következőket jelenti: ha a Lippába bezárkózott Ulama és katonanép felől méltóztatik érdeklődni, [tudatom,] hogy 32 napig tartottunk ki benne. Nagy harc folyt, öt-hatszor megadásra szólítottak fel bennünket: „adjátok fel a várat! 90Ulamát embereivel együtt a királyhoz küldjük, a többieket pedig szétosztjuk az urak között, s foglyok lesztek. Ha nemmel válaszoltok, mindnyájatokat levágjuk!” Mi azonban visszautasítottuk. Végül a várat, mert gyengék voltak hozzá, nem tudták elfoglalni. A várbeli nép pedig csonttá aszott és eltörődött az éhségtől, állapota nyomorúságossá vált. Ekkor üzenetet küldött a Pap (Papas): „szabad elvonulást kaptok. Gyertek ki és menjetek el. Én a padisah szolgája (kul) vagyok!”
Szabad elvonulás fejében kijöttünk, s eközben 2000 lelket számláltunk. Útközben, öt-tíz mérföld távolságra, mintegy 3000 lovas és német vértes, valamint 250 puskás gyalogos [jelent meg] mögöttünk. Reggeltől késő estig erősen csatáztunk, végül a dicsőséges Isten segítségével nem tudtak legyőzni bennünket. Ulama pasával 1100 ember érkezett meg épen és egészségesen a Becse nevű várba. Boldogságos szultánomnak így szolgáljon tudomásul. Nagyságod eme szolgája kimerülten, gyalogszerrel Szegedre jöttem megmaradt bajtársaimmal együtt. Remélhetőleg hamarosan nagyságod lábaporához dörzsöljük arcunkat. Egyébként a parancs boldogságos szultánomat illeti meg.
A szegény Ali aga
[A levél hátlapján:] Efendi őfelségének
