HONORÉ D’URFÉ (1567–1625)
HONORÉ D’URFÉ (1567–1625)
A századforduló, amely a XVI. századból a XVII. századba vezet, a francia kultúrában átmenetet jelent a reneszánsz szellemből a barokk stílusba. Viharos korszak, gyilkos vallásháborúk, feudális hatalmi küzdelmek kora ez. A közszellem és az ízlés túl van már Ferenc reneszánszán, de innét van még XIV. Lajos barokkján. Még érvényes a görög-latin eszmény, ám már kezd érdekes lenni a politikai célzatosság és a lélektani szempont is. A korszak legjellegzetesebb irodalmi műve az az „Astrée” című idillikus pásztorregény, amely egyben politikai kulcsregény is. Sokan úgy tekintik, hogy a mostani értelemben vett regény mint műfaj ezzel a sokáig népszerű olvasmánnyal kezdődik. Az 1607-ben megjelent „Astrée” már rég nem közkedvelt olvasnivaló, de az azóta íródott szerelmi témájú és közben társadalmi gondokról is szóló regények talán mindmáig magukon viselik ennek a regénynek a hatását és ellenállhatatlan szerelmes pásztorának a neve Céladon (mi Szeladonnak írjuk) ma is használatos jelző az udvarló kedvű fiatalemberekre.
Ezt az egykor híres és később is nagy hatású regényt minden lexikon és irodalomtörténet szerint Honoré d’Urfé írta, ami igaz is, de úgy igaz, hogy sok-sok előd nyomán ő fogalmazta meg végső formájában. D’Urfé minden más verses és prózai művét már halála után hamarosan betemette az idők pora. Egy volt csupán ama századforduló irodalomkedvelő társasági csevegő-anekdotázó úriemberei közül. Ő maga talán nem is gondolta, hogy éppen az „Astrée”, az örökölt téma újrafeldolgozása lesz az a maradandó mű, amely fenntartja nevét a következő évszázadokban is.
A téma története azzal kezdődött, hogy Jacopo Sannazaro, a latinul író olasz reneszánsz költő a hajdani görög idillek mintájára „Arcadia” címmel pásztorregényt írt, méghozzá Petrarca példájára nem latinul, hanem a nép nyelvén, olaszul. Ez még a XV. század vége felé készült el. Lehetséges, hogy ezzel a művel kezdődik a következő századokban népszerű szerelmi regények története. Hatása kimutatható egy portugál származású spanyol költő „Diana” című prózában írt regényén is, amely már a XVI. század derekán jelent meg. D’Urfé francia nyelvű regénye eredetileg ennek az átdolgozása volt. Nem műfordítás, hanem mozzanatról mozzanatra történő követése a szerelmes témának. Alakjai azonban feltűnően emlékeztettek a kor nevezetes alakjaira, igazi „kulcsregény” lett belőle. Olyan sikere volt, hogy a szerző folytatta. Az olvasók érdeklődve várták az egyre ismerősebb alakok szerelmes történeteit. A történet a múltban, az V. században játszódik, amikor a franciák elődei, a gallusok a betörő és hódító barbárok elől a mezők világába vonultak, s ott pásztoréletet éltek, mint a görög idillek szerelmes ifjai és leányai. Újabb és újabb folytatások jelentek meg, alapját vetve meg egy regénytípusnak, amely lehet történelmi vagy társadalmi témájú, de a cselekmény középpontja mindig a sok arculatú szerelem. Az „Astrée” hamarosan eljutott az angol és a német olvasókhoz is. A XVII. század francia klasszicizmusa ugyanúgy elfogadta mintának, mint a XVIII. század angol és német felvilágosodása.
Maga Honoré d’Urfé valójában meghúzódott műve mögött. Hiszen egy terebélyesedő, fontosnak bizonyult téma példaszerű feldolgozója volt. De olyan hatással, hogy irodalomtörténeti szerepe fontosabb, mint elődeié és egyenrangú vagy jelentékenyebb utódaié. Régóta nem olvasmány, de maradandó kiindulási pontja egy nagy jövőjű műfajnak.
