Az első szereptanulás (1887)

Full text search

Az első szereptanulás (1887)
Tizenkét éves volt Hivatal Anikó (az első Lendvayné), mikor a színi pályára lépett. – Amikor én legelőször láttam, még akkor is Hivatal Anikó volt; – akkor lehetett tizennyolc éves, én pedig voltam hat. Mégis jól emlékszem rá. A „Míveltség és természet”-ben játszta a naiv szerepet. Csupa természet, csupa báj, csupa kellem az egész megjelenése: arc, alak tündéri. És micsoda hang hozzá. Csengő, mint a madárdal, tele érzéssel: szívből jövő, szívbe ható. – Ekkor már nagy művésznő volt. Ott játszott a komáromi arénában; én egy fűzfára kapaszkodva néztem.
Őt is a legyőzhetetlen szenvedély hozta ebbe a cifra koldusok világába. Otthon is találta benne magát rögtön. Tetszett neki a taps, a jelmez, a festett színfal, a gondtalan élet. Csak egy körülménnyel nem bírt megbarátkozni: azzal, hogy a színpad lakóinak meg is kell tanulni a szerepeiket. Hisz a tanulás iskolás diákoknak való. Nem jó az sehogy!
Csakhamar akadt egy barátnéja, akihez rokonszenvvel fűződött: Mindszenti kisasszony, aki jóval idősebb volt, mint ő, nem valami kiváló tehetség, de mindig jól tudta a szerepét: nem nézett az a súgóra soha.
– Ugyan, kérlek, mondd meg nekem, hogyan tudod te annyira vinni, hogy ez az egész szerep a fejedbe menjen.
– Jaj kedvesem, az igen könnyű szer. Elmondom, hogyan kell! Hát amint a szerepet a kezedbe veszed, az első lapnál végy a szádba egy kenyérgolyócskát, azt rágicsáld össze, s magadban azalatt mondj el egy miatyánkot. Akkor aztán azzal a kenyérgalacsinnal ragaszd egymáshoz az első és a második lapot. A harmadik lapján ismét úgy tégy, a negyediknél szintén. Mindig egy kenyérgolyócskát megrágni, egy miatyánkot elmondani, aztán mikor valamennyi lap mind egymáshoz van ragasztva, tedd a szereped a vánkosod alá, mikor lefekszel. Reggelre mind a fejedben lesz az egész szerep.
Anikó elhitte, megfogadta a jó tanácsot, s akként tett a legelső nagyobb szereppel, amivel az igazgató megbízta.
Reggel aztán egész lelki nyugalommal libegett fel a próbára, s mikor a jelenete jött, kiment a színpadra.
Aztán csak állt ott s várta, hogy mi lesz most? A súgó egyre aposztrofálta: „No kisasszony, mondja hát!” Majd az igazgató is rákiáltott: „Hát mért nem mondod?”
– Hát ez az én szerepem? – kérdé elbámulva.
– Az hát! Tán bele se néztél? Mit csináltál a szerepeddel?
Akkor aztán nagy szepegve, pityeregve elővette a szerepét, s elmondta, hogy micsoda furfangos módon utasította őt a barátnéja annak a betanulására.
Az igazgatói harag ráncai kénytelenek voltak elsimulni a nagy kacagástól, melyben még a súgó maga is osztozott.
Anikón pedig sokáig rajta maradt a tréfás első début-nek az emléke, s mikor később is észrevették, hogy a próbákon (de nem előadásnál) a szerepét nem egészen bírta, megkérdezék tréfásan: „Nem rágtunk egy kis kenyeret miatyánkkal?!”
Ilyen volt a mi halhatatlanainknak a konzervatóriuma!

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi