A fekete cár

Full text search

A fekete cár
Móré László és Enyingi Török Bálint uraimék három napig el nem tudták hagyni a kacagást a székesfehérvári koronázás után, olyan nagyon csiklandozta az oldalukat az a gondolat, hogy akit ők eddig „János komám”-nak hívogattak, már ezután „János király őfelségének” fognak titulálni.
Pedig jött még más János is: a „János császár”. Hanem ez már nem volt nevetnivaló.
Ki volt ez a János császár?
Születésére nézve kecskepásztor fia, nemzetére nézve szerémi rác. „Cserni Jován” volt a neve.
Azért hívták „fekete ember”-nek (Homo niger a krónikában), mert a halántékától kezdve a sarkáig egy hüvelyknyi széles fekete anyajegy vonult végig a testén. Az anyját villámcsapás érte, mikor vele teherben járt: onnan támadt az a jel rajta.
Sámsoni erejű férfi lett belőle, akivel birokra ember nem mérkőzhetett: csodálat és rettegés tárgya volt azok előtt, kikkel összekerült. Természetesen prófétának és boszorkánymesternek is tartották.
Mikor a török hadsereg végigseperte Alsó-Magyarországot, a magyar birtokosság a mocsarak közé menekült a szekérvárakba; azalatt Cserni Jován Szabadkán volt egy rác csapattal, s erős részt vett a törökök visszaverésében. Vitéz tetteiért a népség éppen olyan nagyon megszerette, mint amilyen erősen neheztelt a földesurára, Enyingi Török Bálintra, aki magára hagyta a bajban.
Amint aztán a törökök hazatakarodtak, a fekete ember csak benne maradt Török Bálint kastélyában, s mikor az visszajött, azt mondta neki: „Én ezt a kastélyt üresen találtam; tehát az enyém!” Török Bálint nem akarta elismerni ezt a jogalapot, fegyveres haderőt hozott a bitorló ellen, s ki akarta verni a birtokából. De nagyon megjárta vele, mert a fekete ember még nagyobb haderővel állt ki, s Török Bálint örült, hogy ép tagokkal elmenekülhetett előle.
Ekkor Cserni Jován annyira vitte a vakmerőségét, hogy egy válogatott lovas rác csapat élén fölkereste magát Zápolyát, s felajánlá neki hű szolgálatait, ha őt megerősíti a Bácska és Bánát helytartóságában.
Ekkor állt javában a két ellenkirály között a párthívek fogdosása. Fényes ígéretekkel, nagy titulusok osztásával igyekezett mind a kettő innen-onnan egy-egy hatalmas urat a maga részére hódítani. Egy-egy nevezetesebb kiskirályra (amilyen Frangepán volt) ketten is licitáltak.
Zápolya kapott a „fekete ember” ajánlatán, aki Magyarország egyötöd részének csatlakozásával kecsegtette ő királyi szívét, s megtette őt a Bánság és Bácska helyettes urává. Pénzt is adott neki meg szép paripákat.
Amint ez a kezében volt a fekete embernek, hozzálátott a dologhoz. Átüzent a Száván a török hódoltság alatt élő rác feleihez: jöjjenek seregestül! Itt van most jó világ! Tejjel, mézzel folyó Kánaán: igazi szabadság. Azok betódultak, elfoglalták az üresen talált falvakat, kastélyokat; birtokukba vették a földeket: mikor a menekült magyar nemesek, jobbágyok visszatértek, már ott találták az idegeneket a lakóházaikban.
Hiábavaló volt Cserni Jovánhoz menniük panaszra, mert az azzal tromfolta le őket: hogy ő itt egy üres országot talált, azt benépesítette.
„Hisz mi csak a nagy hatalom elől hagytuk el a régi hazánkat.”
„No, hát nekem is a nagy hatalom adta ezt át új hazának.”
S megtartotta magának és a rác népének az egész nagy területet a Tisza, Maros és az Al-Duna között.
A magyar nemesek hasztalan futottak panaszra, János királyhoz az nem ígérhetett nekik segítséget; mert Cserni Jován az ő embere volt; tizenkétezer vitéz harcos rác volt már a vezetése alatt; egy ilyen hadsereget nem lehet jó barátból ellenséggé tenni.
Ezen aztán Cserni Jován úgy elbizakodott, hogy kikiáltá magát a Bácska és Bánát császárjának! Úgy hívták azontúl, hogy „fekete cár”. Egész udvart tartott, nádort, tárnokmestert, zászlósurakat nevezett ki; földvárakat hányatott, palánkokat keríttetett, utoljára még pénzt is veretett a saját ábrázatjára, s testőrsereggel kísértette magát.
János király csak akkor vette észre, hogy egy másik János is nőtt fel mellette, harmadik uralkodónak az országban.
A hű csajkások kapitánya: Radics Bosics váltig biztatta Zápolyát, hogy küldje hát ezt a hívét, a fekete cárt Nándor ellenkirály nyakára: inkább annak az országát pusztítsa, minthogy itthon rabol; de János királynak kisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy maga támadjon fegyverrel az ellenfelére: ahelyett inkább megtette, hogy a világ négy része felől hívta be az ellenséget az országba aki őneki segítsen: követei ott jártak a velencéseknél, a szultánnál, a francia, a lengyel királynál, a bajoroknál, könyörögve, hogy segítsenek a magyarnak egymást gyilkolni.
Ezalatt azonban Nándor király ügyesebb volt. Ő vette meg Cserni Jovánt. A fekete cárnak bizonyára az volt a jobbik barátja, aki többet fizet. Finom vörös posztó és nehéz ezüstserlegek voltak az ajándékok, amiket Nándor király Révay Ferenc által küldött Cserni Jovánnak. Melyik fekete cár állhatna ily kitüntetésnek ellent: Azonkívül a végvárak is mind neki lettek ígérve, a „despota” címmel.
Amint Zápolya megtudta, hogy az ő helytartója az ellenkirályhoz pártolt át, haragjában kiküldé a megfenyítésére Perényit, nagy számú sereggel Erdélyből.
Hanem a fekete cár igen jól felkészülten várt a király seregére Nagyszőllősnél, úgy szétverte Perényi hadait, hogy annak fele is ottveszett, maga a vezér csak jó török lovának köszönhette, hogy a Maroson keresztül épkézláb elmenekült.
Itt pedig aztán a fekete cár meg nem állapodott, hanem győzelemmámoros rác hadaival betört Erdélybe, s végigpusztította azt egész Szászvárosig. Senki sem állt neki ellent.
Ez volt aztán a rémület János király udvarában!
Amíg Magyarország el sincs foglalva, elvész maga Erdély!
Nem is kell hozzá az ellenkirály, nem a német ármádia, elég hozzá „fekete cár” maga: a kecskepásztor fia; a rác martalócok gyülevész serege, hogy a magyar királynak egész hatalma, mint a rozzant kunyhó összeomoljon, hogy az a nemzet, mely Mohácsnál meghalt siralomra méltón, most másodszor haljon meg szégyenteljesen!
Jó szerencse, hogy azok között, akik nem viseltek se rangot, se vezéri tisztet, még megmaradt az ősi vitézség szelleme.
A nagyváradi püspökség igazgatója, Czibak Imre, nagy hirtelen összegyűjté a bihari nemességet, a hajdúságot, s ezzel a hirtelen lóra ült sereggel útját állta az Erdélyből nagy zsákmánnyal visszacáfoló fekete cárnak, s annak a hadait a nagy szögyi mezőn a Maros mellett úgy tönkreverte, hogy a fekete cár maga tépett vörös palástjával, elpüfölt testőreivel futvást menekült egész Szegedig; holttestekkel jelölve meg az utat, melyen idáig jött.
Kifáradva, kiéhezve, égő sebekből vérezve érkezett meg a fekete cár vert hadával Szeged városába, késő este. A szegedi nép pedig sohasem szerette: a nagy kudarc után még le is nézték. Futása hírére félreverték a harangokat: a polgárság fegyvert ragadva gyűlt össze a Szilágyi kastélyban a nagy piac közepén, mellyel szemben voltak a gazdag búzakereskedő Zákány tárházai, akkori idők rende szerint, erős kőfallal kerítve.
A fekete cár nem tartá tanácsosnak, hogy most a maga szétzilált népének szabad rablást engedjen a nagy, népes magyar városban; inkább egy csoportba igyekezett a szállingózókat tömöríteni a piac közepén, s hogy élelmezésükről a legegyszerűbben gondoskodjék, azt parancsolá, hogy törjék fel Zákány uram tárházát.
Amíg azonban az emberei egy kútágassal a nehéz kaput döngették, azalatt egy fiatal polgár, Vid Sebestyén, a hosszú puskájából úgy hasba lőtte a fekete cárt, hogy az lefordult a lováról.
Társai, amint cárjuk elestét látták, rémületükben elfeledtek éhséget, szomjat és bosszúállást, felkapták a sebesültet a földről, s ugyanabba a skarlátpiros palástba burkolva, mely uralkodói jelvénye volt; elmenekültek vele a szomszéd faluba, Horgosba, egész odáig üldöztetve a szegediek által.
Ott pedig szintén nem volt maradásuk, mert Enyingi Török Bálint, meghallva kegyetlen ellensége halálos veszedelmét, nem engedte meg neki, hogy csendesen meghaljon; hanem rajtarontott és kivégeztette. A levágott fejét felküldték Budára János királynak diadaljelül.
Ennek a nagy diadalnak az örömére nemcsak Budán, de még Krakkóban is Te Deum Laudamust tartottak János király hívei. Volt nagy trombitaszó mindenfelé és örömtűz-gyújtogatás.
Hogy a kecskepásztor fiát, a fekete cárt legyőzte a nagyváradi püspök igazgatója, meg egy szegedi kereskedőlegény!

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi