A nikolsburgi béke
A nikolsburgi béke
Az igazi háború még csak most kezdődött, mert európai hadjárattá ígérkezett lenni.
Az egyik oldalon volt a „liga”, a másikon az „unio”.
Amazt képezték a német katholikus fejedelmek, a pápa és a spanyol király; emezt a német protestáns uralkodók, a magyarok, csehek és morvák; pénzbeli és erkölcsi segéllyel támogatták az angol, svéd, dán és hollandi királyok.
A fegyverszünetet mind a két fél hiú békealkudozásokkal tölté, ami csak az előkészületek eltakargatására szolgált kölcsönösen.
A besztercebányai országgyűlésen végre mind a két fél kettészakította az egyezkedés fonalát, s a rendek megválaszták Bethlen Gábort Magyarország királyának. De Bethlen megkoronáztatni nem engedte magát, bárha kezében volt a korona.
És nemcsak II. Nándor királyt tették le a trónról az ország rendei, hanem Pázmányt is a prímási székből, száműzve őt mint a közbéke háborgatóját, a többi katholikus püspököknek évi fizetését megállapították 2000 frtban. Az egyház birtokát államvagyonnak nyilváníták.
Ezzel meg volt kezdve a háború.
II. Nándor király is készen volt már. Bouquoi és Dampierre tábornagyai alatt 30 ezer embere állt Csehországban; ugyanannyit hozott Spirola Spanyolországból; amivel Németország belsejéig hatolt. Bethlen hadvezérei azonban elfoglalták az egész Dunántúlt, ő maga bevette Nyitrát, s Hainburg várát vette ostrom alá Ausztriában. Ezt abba kellett hagynia, mert Dampierre nagyobb haderővel jött ellene, s Pozsonyt kezdte vívni.
A cseh ellenkirály ezalatt addig késlekedett Bouquoi seregét megtámadni, míg az egyesülni tudott a segélyére jövő bajorokkal és spanyolokkal, s maga kereste fel Frigyes táborát Prága alatt, s ott a „Fehérhegy”-nél eldöntő csatára kényszeríté. Az ütközet a csehek teljes összezúzatásával végződött. Ettől a naptól keletkezik Csehország alkotmányos önállóságának elvesztése. Frigyes, az ellenkirály elfutott Prágából, a jezsuiták visszatértek, s az összefogdosott protestáns papokat mindazokkal a kegyetlenkedésekkel végezték ki, amiket a spanyol inquisitio és autodafék példáiból eltanultak.
Ezzel a szerencsétlen nappal azután Bethlen Gábor egyedül maradt a csatatéren, megfosztva minden szövetségestől. A török szultán nem segíté, mert maga is személyesen háborúskodott akkor a lengyelekkel. Sőt az osztrákoktól megfizetett budai basa, Karakás Mehemed még ellene fordult, s a háta mögött Vác városát ostrommal bevette.
Még ez sem volt elég. Maguk a magyarországi főurak nagyrészben elpártoltak tőle, száztizenkét magyar nemes úr titkon Bouquihoz küldött, értesítve, hogy amint bejön a határon, rögtön mellé állnak. Meg is tették. Colalto Eszterházy Miklóssal, Bouquoi Forgáccsal egyesülten sorba foglalták el a felső-magyarországi várakat; a megyéket II. Nándor király hűségére eskették: Bethlen Gábor kezében nem maradt más, mint a nemzeti és vallásszabadság zászlója.
És ő akkor, ezzel a zászlóval kezében, magára hagyatva mindenkitől: nem követve másoktól, mint a szabadság és a haza lángoló híveitől, szétverve valamennyi ellenségét, az árulókkal és átpártolókkal egyetemben: elfoglalta váraikat „rettenetes vitézséggel, minőhöz fogható kevés van a historiában”. A két hírhedett császári tábornagy, Dampierre és Bouquoi maga is elesett a véres ütközetekben, az utóbbi Érsekújvár alatt, hol egy Csongrádi nevű hajdú verte át kopjával; a német sereg valamennyi öreg ágyúját mind otthagyva futott szétziláltan Komáromig.
Forgách Nándort, ki szintén velük volt, e rémhírre megütötte a szél.
A Dunán túl pedig ugyanakkor Batthyány Ferenc, Bethlen tábornoka vitte a szabadság zászlóit diadalról diadalra: a hadaival egész Bécs elővárosáig száguldozott.
Bethlen Gábor egyedül a maga erejével és hadvezéri tehetségével vívta ki e győzelmet a szent liga leghíresebb vezérei s legvitézebb hadseregei ellen.
E diadal után csatlakozott hozzá János György, a brandenburgi herceg egy 9000 főnyi dandárral s a császári táborból átpártoló morva ezredek.
II. Nándor belátta, hogy jó lesz békét kötni ezzel az ellenfelével: mindenáron.
Bethlen is készen volt arra. Látta, hogy segítséget neki sem Európa, sem Ázsia nem ad. Ellenben Magyarországnak mindene kockára van téve. Ha az vakra fordul, a csehek sorsára jut a nemzet és a vallás.
Megkötötték azt a békét, aminek „nikolsburgi” a neve.
Ebben újólag megerősíttetik a protestánsok szabad vallásgyakorlata s az ország alkotmánya.
Bethlen Gábort a császár kinevezi német birodalmi herceggé, átadja az Erdéllyel határos vármegyéket, fizet neki több százezer forintot; élte fogytáig birtokul adja neki Oppeln és Ratibor hercegségeket; s az ország sérelmeinek megorvoslása végett Sopronba országgyűlést hirdet.
Ezzel a háború – ez alkalomra – a király és a nemzet között befejeztetett.
A soproni országgyűlésen, melyet II. Nándor király személyesen nyitott meg, a nádorválasztásnál a protestáns Thurzó Szaniszló 80 szavazattal választatott meg, a katholikus Eszterházy Miklós 65 szavazata ellenében.
Ez mutatja, hogy mily túlnyomó erőben volt akkor a protestantizmus Magyarországon.
