A pragmatica sanctio

Full text search

A pragmatica sanctio
Ahogy az ország megtisztult a török hódítótól, III. Károly király minden téren hozzáfogott az ország belső szervezéséhez. Minden téren siralmasan hátramaradt a magyar nemzet Európa más nemzetei mögött. Beligazgatás, igazságszolgáltatás, tulajdonjog, földművelés, ipar és kereskedelem, valamint a közművelődés minden intézményei újraalkotásra vártak. Állandó hadsereget is kellett teremteni, mely az országot külellenség támadásai ellen biztosítsa, s ennek a fenntartására az adóügyet rendezni.
És hogy mindezen nagy feladatoknak megfelelhessen, az alkotmányos törvényhozó testületet, magát az országgyűlést is rendezett testületté kellett alakítani, hogy ne a Rákoson lóháton, hanem szépen padsorokban ülve, rendes elnöklet alatt és diarium vezetés mellett tanácskozzanak a tekintetes Karok és Rendek. Természetesen diák nyelven. Ez volt Magyarországon a hivatalos nyelv, s egyúttal a tanult osztályok nyelve: a főiskolákban a tudományok előadásának közege: holt nyelv, amelyre egy nemzetiség sem volt féltékeny; arra is jó volt, hogy a parasztok és asszonyok ne értsék, amit az urak, a férfiak beszélnek.
A magyar nemzet ősidőktől fogva királyválasztási joggal bírt; e jogáról az 1678-iki országgyűlésen mondott le a Habsburg-uralkodóház javára: elfogadta a trónöröklést; azonban csak a család fiágára nézve. I. Lipót ebbe könnyen beleegyezhetett, mert két életerős fia volt, József és Károly, akik között akkori roppant birtokait akként oszthatá fel, hogy mind a kettőnek három koronát hagyhatott.
I. József azonban nagy hirtelen elhalt, s csak leányutódokat hagyott maga után. Ekkor aztán az öccsét hívták haza Spanyolországból, ki a Szent István koronája és az osztrák örökös tartományok birtoka kedvéért, küleseményektől is félig kényszerítve ott hagyta a vitatott spanyol, nápolyi és németalföldi örökségeket, s megkoronáztatta magát III. Károly király címe alatt. A hűségi esküt nála is megújítá a nemzet. – Tulajdonképpen Magyarországon a király szokott hűséget esküdni az országnak; s ez esküt a nemzet koronájának fejére tételével viszonozza.
Azonban III. Károlynak is, miután elsőszülött fia féléves korában meghalt, azontúl csak leányai születtek.
A trónöröklési rendnek a fiág megszakadtával a leányágra való átszármaztatásáról szóló törvényt nevezik a „pragmatica sanctiónak”.
E pragmatica sanctio azonban, azonkívül, hogy Magyarországon a Habsburg-uralkodócsalád leányágára nézve a trónöröklési rendet megállapítja, még Magyarország alkotmányos szabadságainak biztosítékairól is gondoskodik. Kiköti, hogy Magyarország csak saját alkotmányos törvényei szerint és nem a többi örökös tartományok mintájára kormányoztassék; s általában fenntartja a magyar közjog eddigi alaptételeit.
Ezt a pragmatica sanctiót tekinti a magyar törvényhozás minden, a nemzet és az uralkodócsalád között fennálló viszony alapkövének.
A legelső, aki e pragmatica sanctiót elfogadta, a horvátországi tartománygyűlés volt 1712-ben. Később hozzájárultak ahhoz az örökös tartományok; majd az erdélyi országgyűlés, legutoljára, 1740-ben fogadták el azt Magyarország Karai és Rendei.
Ugyanezen leányági örökösödési szerződést elfogadtatni volt fő törekvése III. Károlynak az úgynevezett „garantiáló európai hatalmakkal”; melyek a megjelölt trónörökös „király” címét biztosítani fogadkozának.
Hogyan tartá meg a pragmatica sanctio iránt fogadott védelmet Magyarország, s hogyan nem tarták meg az európai hatalmasságok, arról a következő évtizedek története fog fényes tanúbizonyságot szolgáltatni.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi