A rémek a történelemben

Full text search

A rémek a történelemben
Babér koszorúzta már a fejét Zsigmond fejedelemnek, s a babér minden foltot eltakar; még a rokonvér cseppjeit is.
Dicsőséges hadjáratáért mindenki megbocsátotta neki azt a szörnytettét, amivel hadviselése tervét megnyitotta.
Csak a halottak nem bocsátottak meg.
Azt jegyzék fel a krónikaírók, hogy midőn az öreg Báthoryné, Majláth Margit megtudta, hogy Zsigmond kivégezteté az ő fiát, Boldizsárt, és második férjét Iffiu Jánost, megátkozta a fejedelmet, ezzel a szóval:
„A menyasszonyi nyoszolyádnál álljanak a meggyilkoltak véres árnyékai, mindig közted és örömeid között!”
S az átok megfogant.
A fejedelem, ki a csatatéri diadalok után tele édes vágyakkal sietett ifjú hitvesét fölkeresni, az édes találkozás örömei helyett csak hideg borzalmakat talált mellette. Jövetelénél láng volt; az ölelésnél jég. Rémeket látott maga és felesége között, véres alakokat, kik halott arcaikat kettőjük közé tolják; levágott főket, amik lábaik előtt végiggördülnek, a meggyilkolt Boldizsár nejét, ki férje szemfödelével takargatja meztelenségét. Mind átkozzák, fagyasztják, láz-reszketést bűvölnek tagjaira.
„Báthory Zsigmondot, így ír Istvánffy, menyegzőjekor megbűvölték volt, hogy nem lakhatott együtt a feleségével. Az ördög, az emberi nemzetségnek és minden jónak ellensége, még menyegzőjükön megbűvölte volt, hogy feleségével sem nem lehetett, sem nem maradhatott.”
Nem volt az bűvölet, hanem a lelkiismeret mardosása. Hanem e rémlátás mégis végzetes fordulatot képezett Erdély és a magyar nemzet történetében.
A magyar nemzet egyik legnagyobb hőse, a gyurgyevói diadal bajnoka, a három országot egyesíteni tudó „király”, akinek hűbérese lett a moldvai és havasalföldi vajda, szövetséges társa a magyar király és római császár, annyira üldözve érezte magát az éjszaka rémei által, amik nászágyát választák nyugtalan fekhelyükül, hogy annyi és ily nagy sikerek után egyszer csak azzal lepte meg a világot, hogy ő leteszi a fejedelmi süveget, le a hadvezéri páncélt, kardot, de még a házassági rózsakoszorút is, elválik a feleségétől és – pappá esküszik. Mindenféle bíborszín, rozsdavörös és fekete talárokat varratott magának, azokba bújt a kísértetek elől: a nejével való találkozáshoz olvasót vitt magával, s ölelkezés helyett imádkozott. Hasztalan volt tanácsosainak minden könyörgése, a rendek tiltakozása, nejének könnyei. A huszonnégy éves ifjú lemondott a trónról és minden világi örömről; bíbornok vágyott lenni.
Mikor marasztották, nem maradt – mikor elment, megint visszakívánkozott; mikor visszafogadták, ismét megbánta tettét: kísértetei egyre kínzóbbak lettek, nem tudott tőlük másképp menekülni, minthogy elvégre egy életben maradt rokont hívatott elő, Báthory Endre bíbornokot, kit a cardinalsüveg megőrzött a legyilkoltatástól, annak adta át a fejedelemséget. Cseréltek: ő átvette attól a capuciumot, az őtőle a koronás sisakot.
És azzal: „nekiindula, mint Kain, a sok ártatlan vérontásért bújdosni a világba.”

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi