Az erővel elvett korona
Az erővel elvett korona
Tizenöt pontja volt a bécsi békekötésnek.
De soha Rezső királynak eszében sem volt azok közül csak egyetlenegyet is megtartani.
Éppen úgy elfelejté a törökkel kötött zsitvatoroki béke föltételeit is teljesíteni.
Lármázhattak magyarok, törökök, amennyit akartak: azt ő odafenn a csillagvizsgáló toronyban mind nem hallotta.
Nem volt már Magyarországon más híve, mint azok a papok, akiket, a katholikus hívek ellenére, érsekekké kinevezett. Az ország el volt veszve a dynastiára nézve.
Ekkor a veszélyt jól látó Mátyás herceg, hogy uralkodó családját megmentse, nagy tettre határozta el magát.
A magyarok részére állt.
Összehívta Pozsonyba az országgyűlést, maga is megjelent a rendek közt, magyar ruhában, magyarosan vállára eresztett hajjal, felkunkorított bajusszal, s beszélt hozzájuk nemzeti nyelvükön, s biztosítá őket alkotmányuk helyreállításáról. Megnyerte a szíveiket.
Akkor aztán maga körül gyűjté a hajdúságot s a magyar ezredeket, s azoknak az élére állva, betört velük Morvaországba.
És a morvák, nemhogy ellenségül tekintették volna a szabadságukért felkelt magyarokat, de sőt mind melléjük álltak. A Liechtensteinek, Stahrembergek, Harrachok kezet nyújtának az Illésházyaknak, Thurzóknak, Batthyányaknak, Tökölieknek, s együtt vonultak fel velük hadseregestől egész Prágáig.
Mátyás hercegnek nem volt más választása, mint letenni a királyt és elvenni tőle a koronát.
Rezső király csak akkor vette észre, hogy mi történik idelenn a földön, mikor már a magyar–morva seregek a Hradzsin ablakából voltak láthatók a telescopiummal.
Akkor aztán megrémült szertelen. Mellette nem volt más, mint a kegyetlen gyilkoltató Tilly 1800 dragonyosával, aki megvédelmezze. A miniszterei mind elszöktek a hátulsó ajtón – batyuba kötött kincseikkel a hátukon.
Ekkor aztán szép szóra fogta a dolgát Rezső király. Hívatta gyorsan a magyar követeket, akiket addig maga elé sem eresztett, ígért nekik minden drága jókat, ha elhagyják Mátyás herceget, de azok azt felelték neki: „Már késő! Korábban kellett volna uralkodói kötelességeinek ismeretére jutni. Most már tegye le fejéről a koronát, hadd tegyék okosabb helyre.”
Rezső kénytelen volt engedni a hatalomnak, odaadta a koronát Mátyásnak, lemondott Magyarországról, Ausztriáról, Morvaországról. Csak Csehországot kérte, hogy hagyják meg neki. Azt nála is hagyták mindaddig, míg a csehek is meg nem bánták, hogy ottmarasztották, s maguk nem kérték Mátyást, már akkor magyar királyt, hogy jöjjön értük haddal és vegye el őket is magának; amikor aztán a szerencsétlen kedélybeteg letett királyt elküldték a birtokaira nyugalomba, ahol aztán nem foglalkozott többet vele a történetírás. Mikor meghalt, bizonyosan nagy pompával eltemették. II. Mátyás pedig helyreállította Magyarországon az ősi alkotmányt.
Az ország rendei, ősi szokás szerint, választás útján emelték a királyi székre. Azután nádort választottak, kikiáltva Illésházy Istvánt. Ez volt az első protestáns nádor Magyarországon. Még a püsökök is mind rá adták a szavazataikat. S halála után ismét protestáns nádor következett, Thurzó György: felekezetének s a lelki szabadságnak századokon át fénylő lángoszlopa.
A magyarországi rendek közbenjárására azután Mátyás az ausztriai rendeknek is megadá a vallásszabadságot.
Tehát mégiscsak támad valami világosság kelet felől is!
