Dobzse László

Full text search

Dobzse László
Jó, szelíd, jámbor lélek volt a választott király, ki nem vétett soha senkinek, engedett mindenkit cselekedni tetszése szerint, odaadta, amit kértek tőle, s akármit mondtak neki, azt felelte rá csehül: dobzse (jól van).
Históriailag rajta maradt e mondás.
Amilyen hatalmas volt az ország őelőtte, olyan nyomorult lett őalatta.
Bécset, mit egykor hatalommal foglalt el dicső Mátyás, úgy vette vissza Miksa, mintha gyermekekkel lett volna csak dolga, s nem volt elég, hogy Ausztriából kiűzte a fejvesztett magyar hadat, hanem bejött Magyarországba, elfoglalta Veszprémet, bevette a királyok koronázásának székhelyét, Fehérvárt és kiraboltatá, s ott állt meg az ország szívének közepén, Buda falai alatt, Mátyás palotájával szemben, s a remegő magyar főrendeket nem szabadítá meg egyéb, mint Fridrik ismeretes fösvénysége, ki nem küldött pénzt fiának, s a zsoldos sereg szétoszlott Buda alatt, különben megtörténik, hogy Mátyás halála után egy évvel ostrommal veszi be Fridrik fia Budavárát.
Észak felől ezalatt János Albert rontott be lengyel hadaival, s Kassát vette ostrom alá; pusztult, fogyott az ország mindenfelől, a fekete sereg vitézei rablók, kalandorok lettek, a magyar nemzet címerét megcsúfolták a világ négy részein; csaták eredménytelenül, békekötések szégyennel és veszteséggel.
A kincstár, mely Mátyás alatt mindig tele volt, oly üres lett Ulászló alatt, hogy saját és családja szüksége fedezésére uzsorára volt kénytelen pénzt és élelmiszereket kölcsönözni. Azon históriai adoma, miszerint végtére a nyilvános pecsenyesütő sátorok alól hordatta ételét (miket máig is lacikonyhának neveznek utána), ha nem való is, teljesen kifejezi ezen nyomort, melybe tehetetlenségével magát és e szép országot süllyesztette.
Hanem Zápolya célt ért, ő Magyarország nádora lett és ő uralkodott.
Éles ellentétet képez a király szegénységéhez, a hon elhagyott sorsához a magyar főurak szertelen pompája.
Midőn Ulászló békekötés végett összejött Lőcsén a lengyel királlyal, a magyar és lengyel főnemesek azon vetekedtek, hogy melyik bírja pompával felülmúlni a másikat. Zápolya István mindennap más meg más öltözetet és fegyverzetet vett föl. Egyszer aztán egy lengyel úr oly ruhát öltött magára, melyen nem látszott a posztó az igazgyöngytől és drágakövektől. Másnap Zápolya egészen egyszerű, fénytelen öltözetben jelent meg, de a nyakán volt egy gyémántcsat, mely egymaga többet ért, mint az egész lengyel úr öltözete. A lengyel le volt győzve a magyar főúr által.
Milyen szépen megtisztelték ezen főurak egymást és magukat azáltal, hogy elismerék, miszerint rajtuk csak a ruha ér valamit, az ember csak ráadás.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi