I. Lipót halála
I. Lipót halála
A nagyszombati győzelem valóságos Pyrrhus-diadal volt a császáriaknak; Heister olyan összetörtnek találta a seregét, hogy semmi kedve sem volt több szerencsét kísérteni ezzel a haddal.
Ismét a kibékítők szerepe következett.
Lipót császár ígért minden jókat a magyaroknak, ha a fegyvert leteszik, s a hűségre visszatérnek; azok is jobb szerették volna a békét a háborúnál, de nem hittek már a szavaknak. Azt követelték, hogy négy külhatalom álljon jót az iránt, hogy ha ők a békét megkötik az uralkodóval: az a békeföltételeket teljesíteni fogja, mikor ők a fegyvert kezükből letették.
Ezt meg Lipót császár nem akarta elfogadni.
Nem tűr el semmi közbenjárását semmi hatalom részéről. Egyszer aztán mégiscsak el kellett neki tűrni egy közbenjárást. Azét a hatalomét, aki
„aequo pede pulsat
pauperum tabernas
regumque turres.”
pauperum tabernas
regumque turres.”
Aki egyenlő lábbal rugdalja a szegények kalyibáit s a királyok tornyait.
Miután csaknem félszázadig ült a trónon, a halál leszólította onnan.
Halálos ágyán azt rendelte, hogy élete történetét hibáival együtt írják meg, hogy a fia okuljon belőle.
*
Sok ellenségét legyőzte – csak önmagát nem tudta legyőzni. A magyar nemzet, a török hódoltságtól való felszabadulása mellett, három szabadságharcot jegyzett fel I. Lipót uralkodása alatt.
