Mátyás népszerűsége, adomák a nép ajkán
Mátyás népszerűsége, adomák a nép ajkán
Mátyás király kedvence volt és marad a magyar népnek mindenha. Harci diadalai mint hőst, bölcs intézkedései mint államférfit, hódításai mint országalkotót, igazságszeretete mint bírót, egyaránt magasra emelik fényes alakját. De a nép által szájról szájra hagyott adomák, legendák, mondák őrzik meg még inkább emlékét, melyeknek némelyike annyira jellemzi a kort, és annak alakjait, hogy méltán adatszámba jegyezhetjük fel.
Ilyen a cinkotai kántorról szóló adoma.
A cinkotai plébános, ócska oklevél alapján, azt kérte a királytól, hogy plébániáját emelje apátúrságra. A király ráállt a kívánságra; de azt a föltételt kötötte hozzá, hogy a plébános feleljen meg e három kérdésére: 1. Hol jön fel a nap? 2. Mennyit ér a király? 3. Mit gondol a király? A plébános kegyetlenül meg volt akadva feleletek dolgában. Kisegítette a bajból a kántor. A rendelt napra ő ment fel Budára a királyhoz a lelkész reverendájában. Meg is felelt rendén mind a három kérdésére a királynak. Az elsőre: hol kel fel a nap?, azt felelé: „Felségednek Budán, nekem Cinkotán”; a másodikra: mennyit ér a király? – „Ha Krisztus urunkat harminc ezüst pénzért adták el, akkor a király megért huszonkilencet. „A harmadikra, hogy mit gondol most a király?”, az volt a találó felelet: „Azt gondolja, hogy most a cinkotai plébánossal beszél, pedig csak a legalázatosabb szolgája, a cinkotai kántor áll a trón előtt.” – A királynak ez annyira megtetszett, hogy a kántort akarta felruházni az apátúrsággal, de amit az szerényen visszautasított, inkább azt a kegyet kívánta a királytól, hogy legyen Cinkotán az itce nagyobb, mint másutt. Innen maradt fenn a cinkotai nagy itcéről való népmonda.
Hasonló közszájon forgó adomák Mátyás király életéből a „Róka fogta csuka, csuka fogta róka, varga fogta mind a kettő”; – az „Egyszer volt Budán kutyavásár”; – „A nagy tök és a nagy ökör”; – „A király nagy orra”; – „A tétényi bíró leánya”; – „Az árva Péter”; – „A három kérdés a vén paraszthoz”; – „A csóri csuka, nincsen mája”; – „A csiribiri emberek”; – a „Mátyás király mint szőlőkapás”; – a „Mátyás király lustái”; melyeket részint első iskolamestereink szájából hallottunk, részint a király tudósa, Galeotti följegyzései közt találunk. Egy ilyen jellemző adomát tett költői becsűvé Vörösmarty „Szép Ilonka” című remekszép balladájában.
Mátyás királynak daliás alakját legjobban feltünteti a cseh óriással, Holubárral megvívott lovagias tornapárharca, melyben a hírhedett cseh vitézt úgy taszítá le nyergéből a király hatalmas dárdalökésével, hogy az lezuhantában a karját törte el.
