Protestánsüldözés

Full text search

Protestánsüldözés
Le volt már verve minden ellenállás Magyarországon. Aki csak fegyvert viselt, az mind meg volt zsibbasztva: lehetett minden erőszakos rendszabályt keresztülvinni.
Kezdték az adófizettetésen. Kivetették az adót jobbágyra, nemesre, polgárra egyaránt, mégpedig busásan: 20 forintot minden kapu után. Azonkívül a fogyasztási adót is behozták, minden font hústól fél dénárt, minden akó bortól 90-et, s lábán eladott marha árából forintonként 12 dénárt vettek!
Ha a fegyverviselő emberek el voltak némítva, még volt szavuk a pásztorbotviselőknek. Széchenyi kalocsai érsek és Szelepcsényi prímás hatalmas előterjesztéseket tettek emiatt a bécsi udvarnál.
Lobkovitznak kellett valamit kitalálni, amivel az egyedül zúgolódni képes clerust elhallgattassa.
Meg is találta a módot.
Rászabadította őket a protestánsok üldözésére.
S azok meg is feleltek a feladatuknak. Felhagytak a hazafias oppositióval, s hozzáfogtak a protestánsok üldözéséhez.
Elfoglalták a templomaikat, iskoláikat, a pataki, eperjesi kollégiumokból kikergették a tanárokat a diákokkal együtt, a protestáns lelkészeket összefogdostatták, azokat kényszeríték maguk ellen bizonyságot tenni a lázadásban részvételről, azután elküldték őket gályarabságra.
Leghíresebb volt a protestáns üldözésben a nagyváradi püspök, Bársony György, aki egy röpiratában azt hirdeté, hogy a király nem tartozik megtartani azokat a szerződéseket, amik a protestánsok templomait és jogait védelmezik. S ő maga vezette a császári katonaságot helységről helységre a protestáns templomokat elkobozni a testvérbátyja, János kíséretében, aki ítélőmester volt, s mindjárt ítéletet is hozott, ahová fegyvererővel behatoltak. Egy helyütt meg is járta: Turulukán; ott a lutheránus tótság, mikor a templomát erővel elfoglalta, dorongot, fejszét ragadott, szétverte a fegyveres kíséretet, János ítélőmestert agyonütötte, magát a püspököt is félholtra ütlegelte: csak a lutheránus pap feleségének köszönhette, hogy félholtan megmenekült a kezeik közül. Hanem azért, amint sebeiből fölépült, csak annál kegyetlenebbül folytatta a protestánsok üldözését.
Ez az erőszakoskodás pedig csak ellenküzdelmet szült; a protestánsok szintén egész csapatokat képezve torolták vissza a hitfeleiken elkövetett sérelmeket, Petrőczy István, Kende Gábor, Szuhay Mátyás, Szepessy Pál fél Magyarországot bekalandozták, a pápistákat zaklatva. Még akkor nem volt a „kuruc” – „labanc” elnevezés: azt mondták ehelyett „német vallás” – „magyar vallás”. Óh, be szomorú idők voltak, mikor az egy haza fiainak, akiket úgyis annyi csapás sújtott, egymást kellett üldözni amiatt, amit hisznek.
Ennek a zavargásnak egészen vallásharci színezete volt. Maga Teleki Mihály is részt vett ebben, Apaffy fejedelem rokona. Őt ugyan Szatmárnál tönkreverték, de társai, Petrőczy, Szuhay, Kende a császári vezért, Spankaut paskolták össze ehelyett, s Eperjest is elfoglalták: a fellázadt tótok pedig Árva várát vették be. Azonban a császári vezér, a kegyetlen Kopp, eltántorította tőlük a hajdúkat, s arra sok viszontagság után vissza kellett vonulniuk Erdélybe.
Most azután még jobban hozzáláthattak a protestáns papok üldözéséhez, a püspökök a jezsuitákkal és dragonyosokkal szerteszét barangolták be az országot, hajtóvadászatot tartva a protestáns lelkészekre. Végre a prímás egy körlevelet bocsátott ki, melyben valamennyi kálvinista és lutheránus papot és tanítót megidéz, hogy jelenjék meg a törvényszék előtt, magát kitisztázni a forradalom szításának vádja alól. Háromszáz lelkész jelentkezett az igazolásra. Ki sem hallgatta őket a törvényszék, mind valamennyit halálra ítélték.
Ámde ott volt már készen a császári kegyelemlevél, mely életüket visszaajándékozá, de azon föltétel alatt, hogy ha aláírnak egy reversalist, melyben kötelezik magukat vagy kivándorolni a hazából, vagy letenni a lelkészi hivatalt.
Kétszázharminchatan aláírták: a nagyobb rész aztán kiköltözött Németországba, Erdélybe, vagy a török hódoltságba.
De hatvannégyen nem írtak alá semmit. Ezek közül negyven kálvinista volt. Ezeket semmi kínzással nem bírták a püspökök megtörni, akkor aztán a gályapadhoz láncoltatták őket Triesztben és Nápolyban, mint a legrosszabb gonosztevőket.
Egy év múlva még életben volt közülük harminc, azokat a protestáns német fejedelmek, s Ruyter hollandi követ közbenjárására szabadították ki végre.
A kegyetlen Kopp, a kassai kapitány, folytatta az embertelen üldözést. Körleveleiben jelvényül vérvörös bitófa és kerék volt ábrázolva. A kassai piacon huszonkét protestáns urat láttak az ő parancsára karóba húzatni, s negyvennek fejét vétetni, négy protestáns nemest elevenen tűzbe vettetett s lófarkon hurcoltatott meg.
Ezt a kegyetlenkedést aztán a magyarok megint azzal torolták meg, hogy Koppnak egy ezredét elfogva, valamennyi tisztjét mind karóba húzták, harmincheten voltak, csak egyet bocsátottak el hírmondónak.
Rettenetes hadjárat volt ez, s mellette a kizsarolt köznép szenvedett legtöbbet: úgyhogy az érezte magát legboldogabbnak, aki a pogány török uralma alatt megpihenhetett a keresztyén atrocitások elől.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi