Szemet szemért
Szemet szemért
Almerik halála örömünnep lehetett az égben, de gyászünnep volt Magyarországra nézve.
Ez által szakadt meg a trónkövetkezés fonala először, ekkor nyílt harctere a trónkövetelésnek, a pártoskodásnak.
Árpád unokái közül még éltek elegen. Ott volt Vazul az egyik ágról, a másikról András, Béla és Levente, Kopasz László fiai, s egy fiú női ágról, Gizelának, István testvérének gyermeke, Péter.
E fiú anyja, egy cselszövő némber, attól tartva, nehogy István választása kis öccsei valamelyikére essék, azokat minden rágalommal igyekezett a már akkor testben-lélekben nagyon elgyengült király előtt eláztatni.
Egy éjjel az alvó király hálótermébe gyilkos lopózott, ki a királyt fegyvere elejtésével fölébreszté.
– Ha Isten velem, ki van ellenem! – kiálta a felébredő szent ember.
Ekkor a gyilkos térdre esve elmondá, hogy őt a király unokaöccsei bérelték fel az ő meggyilkolására.
Ki ne látná itt a legvilágosabb cselszövényt? Hogy lehete a király ágyáig jutnia a bérgyilkosnak, ha az egész tény nem környezői cselszövénye lett volna? S az, kinek bátorsága volt őrökön és zárt szobákon keresztüljutni, miként rettenhetett volna meg annyira egy alvó embertől, hogy őt épen felébressze?
Sajnáljuk ugyan, hogy a legendaírók kedvét e vélemény által elrontjuk, de szavainkat igazolja nemcsak András, Béla és Levente később nyilatkozott nyilvános jelleme, hanem maga azon körülmény is, hogy midőn a gyilkos elfogatott, a fejedelmi hercegek nyugodt öntudattal maradtak az udvarnál.
A gyilkos szabadon bocsáttatott, s az ő vallomására a hercegek elfogattak. A király meggyőződött ártatlanságuk felől, s kiadá a parancsot, hogy bocsássák őket szabadon.
Vazulra nézve e parancs későn érkezett. Gizela megtanulta Olaszországban, mint kell oly emberekkel bánni, kiket nyíltan meg nem ölhetünk. Ármányt szövő udvarmesterével a fejedelemfi szemeit a börtönben megvakíttatá s füleibe ólmot öntetett.
István e hírre keservesen sírva fakadt, s unokaöccseit maga elé hívatva, tanácsolá nekik, hogy fussanak az udvarból, hol cselszövés és orgyilkolás találtak fészkükre.
Nemsokára meghalt az ősz király. Holta után a szent név nimbuszát hagyva emlékén.
Megürült trónjába beülteté Gizela magyaroktól nem szeretett fiát, Pétert.
Vétkek, minők azelőtt a magyar trónon nem ültek soha, kerültek uralkodásra. Tékozlás, bujaság, förtelem, zsarnokoskodás mutatott példát a legmagasabb helyről az alattvalóknak; míg a nyílt lázadás fölemelte irtózatos fejét, s az elkergetett király helyébe annak leküzdője, Aba Sámuel ült.
Zsarnok helyett zsarnok.
Gúny helyett kegyetlenség kezdett uralkodni. Péter csak szemeit szúratta ki a vele ellenkezőknek, Aba karóba húzatta őket.*
Legnagyobb panaszuk volt a magyaroknak Aba ellen, hogy a parasztokkal komázik, azokkal együtt eszik, lovagol; azt hirdeti, hogy minden közös úrral és paraszttal. L. Thuróczit. Tehát ő volt a legelső communista Magyarországon.
Három év múlva egy új lázadás ezt is letaszítá a trónról, a megbukott királynak feje vétetett.*
Segíté a lázadást Henrik császár, seregeivel a magyar fölkelőkhöz csatlakozva. Az eldöntő ütközetben a Rába partján sokat vesztettek a németek, s azt a helyet maguk is sokáig „Ferlorum pájer”-nek nevezték. Verlorene Bayern. L. Thuróczi.
Ennyire hozta a nyílt kihívó iszonyat a hű erkölcsös magyar népet.
Péter újra visszajött – nem okulva a múltakon.
Uralkodása láncai ellen az elégületlen nemzet Kopasz László száműzött fiait hívta segélyül.
Amint András és Béla megjelentek a határon, özönlött hozzájuk seregestül az elégületlen nép.
Péter azt hivé, hogy lánc és hóhérpallos megvédik az új lázadás ellen. Csalhite szeme világába került, a lázadók elfogták, tömlöcre veték és megvakíták, miként őérte megvakíttatott unokabátyja, Vazul, anyja parancsára. Gizela megöletett.
A trónt Levente halálával András, az idősebb testvér foglalta el.
