A KIRÁLY ORRA
A KIRÁLY ORRA
Mátyásnak meglehetős nagy orra volt, ami nagyon jól van, „ha akar, legyen”, azt mondja a kecskeméti ember. Egyszer azonban szinte vesztére szolgált ez a tekintélyes orra.
Valami nagy várost ostromolván, hogy annak gyöngéit kiismerhesse, maga álruhában belopózott oda. Azonban valaki ráismert, s rögtön parancsot adtak a város minden kapuinál levő őröknek, hogy vigyázzanak, és ki ne bocsássák.
Mátyás megtudta ezt, s hirtelen egy szekeres tót öltözetét véve magára, elkezdett egy szekérkereket hajtani maga előtt a kapun kifelé.
A kapuőr látva, hogy mint siet a tót a futó kerék után, nem állhatta meg, hogy rá ne kiáltson nevetve:
– Te szotyák! Akkora orrod van, mint Mátyás királynak! – s azzal egy jót húzott a hátára.
A király tűrte a tréfát, s csak akkor nevetett ő is, mikor már a kapun kívül volt.
Kereshették aztán odabenn Mátyás királyt.
