A GYORS PARIPA ÉS LUSTA PUSKA
A GYORS PARIPA ÉS LUSTA PUSKA
Hát egyszer volt a többi között egy igen jó lovam, amelyen elfoghattam volna a fecskét, ha akartam volna. Volt a pajtásomnak, a Horhi Miskának meg egy rossz perkussziós puskája, amiről már régen megmondtam neki, hogy könnyebb volna vele agyondobni, mint agyonlőni a nyulat. Mi történik egyszer velünk? Kimegyünk nyulászni; ő puskával, én meg csak a paripámon karikás ostorral. Alig érünk ki az ugarra, egyszerre felugrik előttünk egy óriási nyúl. Miska öcsém nekifordítja a puskát, durr! a nyúl még sebesebben futott. Ekkor aztán én neki a Szellővel; kettő, három! utolértem, egy csapás a karikás ostorral, a nyúl felbukfencezett; én leszálltam a lóról, felvettem a nyulat, hát egyszerre valami sebesen süvölt el a fülem mellett. Mi volt ez? Találják ki mi volt? Hát az a töltés srét, amit Horhi Miska a nyúl után lőtt, még csak akkor ért oda, kicsibe múlt, hogy engemet nem lőtt meg.
