A FORRADALOM KÖLTÉSZETE
A FORRADALOM KÖLTÉSZETE
Ne ijedjetek meg e szótól: forradalom.
Nem villám ez, csak napsugár, mely szemetekbe süt.
Minden, mi szép, minden, mi fönséges, e szóban benne van. Isten-irgalom és emberszeretet, férfierény és nőszerelem, néphatalom és világszabadság – minden, minden e szóban: forradalom.
Éj után hajnal jő. Az álmok elfutnak. A sötétség visszatér kriptáiba, a hegyek arannyal festik ormaikat, a nap sugára szétlövell. Minden, mi sötét és a sötétség lakója, visszafut odvába; de fölébred minden, ami szép és az istené. Millió csillag, az ég millió gyémántos királya tűnik el egy sugarától a napnak. Nem látja senki, hogy hová lettek? Nem tudja senki, hogy vannak-e. Életök csak a ragyogásban látszék, s ragyogásuk elmúlik, mihelyt az ég megszűnik fekete lenni. Helyettök ott fenn a pacsirta zengi énekét.
Lássátok, ez a forradalom.
A hajnal nem gyilkol meg senkit, hogy éjt nappallá változtassa. Az éj mindenkit elaltat, hogy uralkodhassék.
A hajnal pirulása nem az a vér, mely a szívből kiömlik, hanem amely a hős arcán pirul, midőn sisakját fölteszi.
Az éj halált oszt mindenkinek. Még az élő is elalszik, s a virág becsukja kelyhét.
A hajnal életet oszt szét, még a sír is kivirágzik, s a tengerfenék növény-erdőt terem, hová szeme elhat s kicsalja a börtönnyíláson át az eltemetett halovány virágot.
Lássátok, ez a forradalom.
Változik minden. Ég és föld más alakot ölt. De életre változik minden. Világ és szabadság terjed szét mindenütt.
Ki boldogtalan volt, a forradalom szívét meggyógyítja, ki félt, bátorrá teszi, a vak szeméről a hályogot letépi, mindent ad mindenkinek s mégsem vesz el senkitől semmit.
Igazságot tesz mindenkinek s mégsem áll bosszút senkin.
Mindenkit megvéd s mégsem üldöz senkit.
Mert fegyvere nem halált, hanem életet oszt.
Lássátok, ez a forradalom.
*
Vannak, kik azt hiszik, hogy a forradalom eszméje egy a zsarnok-gyilkolással.
Ez lehetett akkor, mikor a zsarnokok a népet üldözték, midőn a nép a szabadság után sovárgott, s csak egy Brutusnak kelle születni minden Caesar mellé, hogy a népszabadság biztosítva legyen.
Újabb időkben a zsarnokok találtak módokat, melyekkel a népeket magukba szerelmesekké tegyék, s ha ledűl egy, a nép másikat emel helyébe.
Ilyenkor nem a zsarnokokat, a rabszolgákat kell kiirtani.
Mihelyt nem lesznek rabszolgák, nem lesznek zsarnokok.
S ide nem kell kard, nem kell guillotine, ezt tenni fogja a forradalom szelleme.
A keresztyén vallást nem fegyver terjeszté el a világon, forradalom volt az is, mit az a földön, az égben és a föld alatt előidézett, csatát vívott emberekkel, ördögökkel és hamis istenekkel, csatát magával a halállal és győzött, mert fegyvere a szent igazság volt.
A hamis istenek oltárán kihamvadt a tűz, az ördögöket nem hitte többé senki, s a halál fejéről leesett a korona. A halál megszűnt öldöklő angyal lenni. Új élet angyala lett belőle. Mert úgy akarta az örökhatalmú szellem.
E szent lélek újra eljöend!
Nem hoz magával semmi fegyvert, mint igazsága szavait. Nem öl meg senkit, de mindenkit újra teremt. A félistenekből egész emberek lesznek, s a késő utókor bámulni fogja azon csecsebecséket, babonás népfétiseket, miket egykor a nép térdre omolva imádott.
Ha a nép ember előtt hajtja porba arcát, nem azt kell porba sújtani, kit bálványul körülvesz, hanem őt kell kiemelni a porból s tudtára adni, hogy ki asszonytól született, az nem isten, de nem is igavonó barom.
S ezt fogja tenni a forradalom.
