BÍZZUNK MAGUNKBAN!
BÍZZUNK MAGUNKBAN!
De el ne bízzuk magunkat.
Nem ijedtünk meg a veszedelemtől, nem hetvenkedünk a győzelemben, s nem fogunk hátrálni az újabb veszélyek elől. Magyarországnak ez erőkifejtése csak arra ok, hogy erejét még jobban szaporítsa.
Azon idő, mely a veszélyt elhárítá hazánkról, nem az örömre, hanem az előkészülésre van adatva az égtől.
Nem ünnepek napjai ezek, hanem a legsietőbb munka napjai. Hazánkból naponkint nagyobb tért foglalnak el seregeink az ellenségtől, ezekből szaporítani kell seregeink számát.
A külországokkal megnyílt a közlekedés, onnan fegyvereket kell hozatnunk.
A kárpáti hegyszorosok még a mi kezünkben vannak, oda kell vonulni védseregeinknek. Nehány ezer bátor, lelkes férfi, eszes, okos vezérek mellett, őriző vára lehet Felső-Magyarországnak.
Ruházat, élelmezés, a hadfolytatásnak legsürgetőbb feltételei, mind most előkészítendők, midőn időnk és alkalmunk van rá.
Windisch-Graetz azt mondá, midőn Pestet elfoglalta: Finita e la commedia! Ez volt az ő veszedelme.
Vigyázzunk, nehogy mi is hasonlót gondoljunk, mert az lenne a mi veszedelmünk.
E napok nem a győzelem élvezésének napjai, hanem a győzelemre előkészülhetés megfizethetlen arany napjai.
Készüljünk komolyan, nagyszerűen. Amennyi feje van a koronás sárkánynak, annyi keze legyen a nemzetnek, mert mindegyikkel külön meg kell küzdenie az életért, a szabadságért.
