VI. (Egy képviselőt félreértésből majd felakasztanak)

Full text search

VI. (Egy képviselőt félreértésből majd felakasztanak)
Én tisztelem az asszonyi nemet, – még tán más különösebb érzelemmel is viseltetem iránta.
De a status-kormányzati dolgokban, – ezerszer engedelmet kérek – pártolom a cölibátust.
Ímhol egy igen kellemetlen eset.
Amint a képviselőház elhatározá: hogy Pestet el fogja hagyni, Cegléden, egy menekvő képviselő a vendéglőben egész elbúsúltan sopánkodék az asztal felett a dolgok állásán. Talán olyasmit is mondhatott: hogy igen rosszul állunk.
A másik asztalnál nagy befolyású hölgyek ültek, kiknek egyike a képviselő szavaira indulatosan felszólal, azt gyávának, hazaárulónak mondja és fenyegeti: hogy hasonló szavakért befogatja.
A képviselő, ki eddig csak félt, most azonfejül még meg is ijedt, s esdve kéré a haragos státushölgyet: hogy ne magyarázza szavait hazaárulásnak.
A hölgy még egyszer lepirongatta a félő hazafit, s elbocsátá színe elől.
Ez azonban annyira megilletődött: hogy rögtön a feleségét is elküldé a fenntisztelt státusasszonyság megkérlelésére. Ki is tehát a képviselőnek a magát megjavítás feltétele alatt megbocsátott, s erre szavát adta.
Egy óra múlva azonban rajtaront a kérdéses követre egy kapitány a fenntisztelt hölgy kíséretéből, s tudtára adja: hogy tekintse magát fogolynak és kövesse őt rögtön Szolnokra.
A képviselő váltig hivatkozott a mar megnyert bocsánatra, mindez nem használt semmit, el kellett mennie Szolnokra, ott egy ketrecbe becsukták, s miután az elfogó tiszt egyebet nem mondott róla: mint hogy „ez hazaáruló”, senki sem tudta: hogy mit vétett.
Az ott lézengő népség azonban összefutott a látványra. – Ki ez? Mi ez? – Hazaáruló! – Kém! – Fel kell akasztani! És sonica fel akarták akasztani.
A népség ki akarta őt hozni ketrecéből. Már mutogattak neki a lámpásokat, hogy melyikre fogják akasztani.
Szerencséjére Kossuth a lármára odavetődik, s a képviselőben egyik legbizalmasabb emberére ismerve, azt csaknem azon percben menti meg, midőn már szét akarták tépni.
A félreértés kivilágosult, a néptömeg eloszlott, a képviselő megmenekült.
Hogy miket állhatott ki a boldogtalan ez idő alatt? Mindenki szabadon képzelheti magának.
Ilyen bajok születnek abból, ha dámák avatkoznak az országlászat gondjaiba.
*
A Debrecenig utazás egyébiránt mindenkire nézve volt holmi kalandos ötletekkel összekötve. Ezen kalandok legsűrűbbike volt az: ha valakinek a vasúton szállított holmiai eltévedtek. Az azokrai felügyelet egyedül a mennyei gondviselés rendőrségére volt bízva. Még hónapok múlva is lehete a Közlönyben olvasni eltévedt málhák köröztetéseit. Különösen egy tehetős hazafi volt állhatatos egy eltévedt kofferének felkerestetésében. Az ember nagy befolyású volt, a koffer tele ezüsttel, amiből csodálat nélkül kimagyarázható azon szorgalom, mellyel egyfelől a tulajdonos, másfelől a rendőrhivatal iparkodott az eltévedt tulajdon nyomára jutni. Végre rátaláltak. A rendőrség kapta meg. A hazafi kifogyhatlan volt a rendőrhivatal magasztalásában. Siet az átvett holmikat látlelet alá venni. És ki írhatja le kedves meglepetését: midőn várt ezüstjei helyett a koffert a legszebb, a legfinomabb női fehérneművel találja megtöltve? Nem az ő koffere volt.
Csak legalább azt tudhatta volna meg: hogy szép volt-e a hölgy, aki azokat viselte?

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi