Az alamizsnakenyérkék

Full text search

Az alamizsnakenyérkék
E nagy vezeklésnek mindennapi tanúja volt egy öreg anyóka, aki reggelenként előjött az erdőkből, ajkig, szemig beburkolva rongyos keszkenőkbe: az hozott a vezeklőnek naponként egy olyan páros kenyérkét, milyennel Illés hollóját szokták képekben ábrázolni.
Annak a páros kenyérkének felét mindig elfogyasztá a vezeklő, felét félretette.
Az anyóka nem kérdezte tőle, hogy mire gyűjtögeti azt a sok apró félcipót, csak odább bicegett kétrét görnyedt, botra támaszkodó bicegő alakjával.
A vezeklő arccal a kőszikla felé fordult, mikor közeledő lépéseket hallott. Nem akart embert látni, s nem akarta, hogy emberek lássák.
Nem találhatta ki, hogy az a mindennapi látogató – az ő hűséges felesége, Mária: aki eltűnése óta ott rejtőzik a Camaldulensis testvérek zárdájában, amit Bükkös-Boldogasszonynak neveznek. – A tatárfutás előtt híres-nevezetes búcsújáró hely volt.
Mikor aztán a negyven nap letelt, Lebée László előjött a remetebarlangból, a megfelezett kis cipókat a csuhája szárnyába kötötte, s gyalog, mezítláb elvándorolt Gyulafehérvárra az apátúrhoz. A főpap ott találta őt összeroskadva a templom ajtajában. Felemelte, megölelte, megcsókolá.
– Kifáradtál? – kérdé tőle.
– De győztem!
– Nehéz tusád volt.
– Elvégződött.
– Szembe mersz-e szállni immár a kísértettel?
– Jöhet akármi alakban, nem rettegem.
– Hát ezek micsodák, amiket a csuhádba kötve hoztál?
– Apró cipócskák fele része, amiket alamizsnául kaptam. Felét félretettem.
– Miért tetted félre?
– Hogyha rátalálok a feleségemre, megvendégelhessem őt vele: „Íme egyed az én bűnbánatom alamizsnakenyerét!”
E szóra az apátúr szemeit elborítá a könny.
A földön térdeplő fejére tette a kezét.
– Íme látom, hogy érdemes lettél az Úr irgalmára. Isten bölcs hatalma íme, kitölté a te fejedre az ő kegyelmét. Ezek a kenyérdarabok az ő ítéletosztó serpenyőjében lenyomják a te bűneidnek mérhetetlen súlyát. Íme, tudd meg: a te hűséges hitvesed, akinek számára falatjaid felét félreraktad: ebben az órában már a megdicsőülés mennyei kenyerével táplálkozik. Isten elszólítá őt abba a nagy vendégségbe, ahol a „nyomorult Lázár” ül az asztal fején, s angyalok szolgálnak a lakomázóknak.
Erre a hírre Lebée László mint a szélütött rogyott le a templom kövezetére, s nehéz zokogása forró könnyeivel áztatta a küszöböt, mely a hívők lépteitől volt kikopva: keserves sírása közben csak az egy „Mária” nevet emlegetve.
– A könny az a fürdő, amiben a lélek hófehérre mosódik – szólt az apátúr. – Meglátom, hogy ilyen hófehér vagy-e már.
Azzal előhozatta az apátúr a hordszékét, mely két öszvér hátára volt kötve, abba ülteté be a kifáradt vezeklőt; ő maga lóháton bandukolt mellette. Egész processió kísérte őket templomi zászlókkal a Bükkös-Boldogasszony zárdájáig.
Itt a kürtszóra megnyiták a kaput, s bebocsáták rajta az apátúrt és a remetecsuhába öltözött lovagot.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi