III.

Full text search

III.
Descourselles kapitány úrnak kitűnő paripája lehetett, ő maga nevezetes távlovagló, és valószínűleg nagyon szerelmes. A három együttvéve azt eredményezte, hogy már délután öt órára a vitéz úr vissza is érkezett Győrből.
A parlamenter zászlóval jött, egy trombitás kíséretében s a volónok, hadi szabály szerint, szemeit bekötve vezették a vezérük lakásáig.
A vérteskapitány nem kevéssé volt meglepetve, mikor a tábornoknét az ellenséges vezérrel együtt kártyázva találta.
Szerencsés véletlen, hogy éppen egy kilencvenes matt volt Vavel gróf kezében, mert ha ugyanaz madame Guillaume kezében lett volna, bizony várnia kellett volna a hírmondónak a maga sürgős izenetével. Így, azonban össze lehetett csapni a kártyát. Vavel volt nyereségben, nem volt baj, ha a felrakott iratokkal letörlődött is az asztalra krétával felírt számadás.
– Guillaume tábornok mindenbe beléegyezett! – mondá a kapitány sietségtől és örömtől elfulladt hangon. – A hölgyeket szabadon bocsátja.
Vavel odasietett megszorítani e jó hír hozójának kezét.
Az pedig még jobban igyekezett madame kézcsókolására.
– Hogy vannak önök?
– Pompásan! A „messieurs les cannibales” igen udvariasak, s „leur catzique” kitűnően pikétezik.
– S hol van mademoiselle? Nem történt valami baja?
– Arról nem szükség kérdezősködni. Ő toalettjét csinálja, uram!
– Madame. Én felelős vagyok a tábornoknak aziránt, hogy a rám bízott hölgyeknek egy hajaszála se görbüljön meg.
– Ne legyen önnek gondja az én leányom hajaszálaira! Intézze el a monsieur le catzique-kal a kapituláció föltételeit: én majd addig elintézem a leányom úti-toalettjét. Remélem, hogy rögtön utazhatunk.
A delnő az oldalszobába távozott, hol a kisasszony pihent, a két vitéz pedig egyedül maradt.
– Íme, itt van önök számára a „Sauf-conduit” – monda a kapitány, átadva az oltalomleveleket Vavelnek.
Az oltalomlevél a legszabályosabban volt kiállítva; az alkirály stampigliájával, a császári nagy pecséttel, s Guillaume tábornok aláírásával hitelesítve; maga a papír is utánozhatatlan az átlátszó víznyomatú sasos címerrel.
Az oltalomlevél szólt Vavel de Versay, expatriált francia nemes s indigenált magyar mágnás számára, kinek kíséretében utaznak Dealba Thémire, másként Landsknechtsschild Katalin bárónő, s nevelt leánya Botta Zsófia, állítólag Capet Marie Charlotte hercegasszony, a hozzájuk tartozó komorna, inas és lovász; kiknek minden francia csapatparancsnokság részéről szabad utazás, oltalom és védelem biztosíttatik.
Vavel Lajos nagyon sokáig tanulmányozta ezt az okiratot.
– Kételkedik ön tán egy francia katonatiszt adott szavában? – kérdé a kapitány.
– Nem – szólt Vavel, kezét nyújtva neki. – Egy szón akadtam csak fel. De hisz az lehet a fogalmazó hibája. – Mit tesz az? Én hálára vagyok önnek kötelezve.
– Óh, kérem önt igen szépen – szólt a kapitány hátra lépve. – Legyen olyan jó, és tartsa fenn ezt a hálálkodási jelenetét akkorra, amikor madame is itt lesz.
– Értem! – szólt Vavel elmosolyodva.
– No ha érti ön, hát akkor még többet is mondok önnek. Éppen ma hirdették ki a fegyverszünetkötést a két hatalom között. Itt van a nyomatott proklamáció.
Vavel összevonta homlokát, s kedvetlenül mondá:
– Még abból nem következik, hogy békét fognak kötni.
– Semmi esetre sem. Hanem az mégis következik, hogy mindkettőnk táborának a megállapított demarkácionális vonalak mögött kell maradnia s egymásnak a területére mint ellenség nem, csak mint vendég látogathatunk át. Az ön csapatjának határvonala a Fertő déli partja lesz. (A kapitány elővette táskájából a térképet, s azt az asztalra kiterítve, megmutogatá rajta a veres vonalakat, melyek a telepezési határokat megjelölték, s azokat veres irallal mindjárt fel is jegyzé Vavel térképére is.) Ön természetesen maga fog eljönni Győrbe, hogy hölgyeit elhozza?
– S azt még ma szándékozom tenni.
– A fegyverszünet négy hétre van megkötve, ezt is megsúghatom önnek; s azt hiszem, hogy ha ezt a négy hetet mindketten mézeshetekké alakítanók, az nem volna kárba veszett idő.
– Kívánjunk egymásnak sok szerencsét hozzá.
Kezet szorítottak.
Ezalatt a hölgyek elkészültek, s kijöttek az oldalszobából. A kisasszony arca elevenebb volt, mint azelőtt.
Vavel nagy pátosszal fogott hozzá, hogy most megköszönje a fiatal tisztnek a nagy szolgálatot; de a tábornokné nem engedte neki, hogy szóhoz jusson.
– Tudom, mit akar ön. Elismervényt akar adni egy adósságról, amit azután nekem kell kifizetnem. Mintha Guillaume tábornok csak a kapitány úr térden állva előadott rimánkodásaira engedte volna meglágyítani a szívét, hogy a feleségét és leányát kiváltsa a fogságból az ajánlott cserével. Ismerem én Guillaume tábornokot. Azt tudom, hogy egy milliárdért ki nem adta volna azt a kincset, ami rá volt bízva, s inkább el hagyta volna magát Győr romjai alá Marie hercegnővel együtt temettetni, mint hogy őt szabadon bocsássa; de azt tudom, hogy mikor azt mondták neki, hogy Clarisse és Margot Vavel gróf kezébe kerültek, odadobta az egész gothai almanachot: „Tessék belőle kiválasztani, hány fejedelemnőt adjak értük cserébe?” Ebben monsieur Descourselles-nek semmi érdeme nincs. Egyedül önnek, Vavel gróf. Ez pokoli ötlet volt öntől, s csak a kentaurok segélyével kivihető! Ön kicsikarta kezünkből a kész diadalt. Nagy szerencse, hogy ön csak egy bandériumot vezet! El fogom mondani Guillaume úrnak, hogy ön milyen rettenetes ember! Hogy mire akart engem rávenni a templomban? Csitt! Clarisse-nek nem szabad azt megtudni, mert elájul. Ő nagyon ideges. És aztán hogy játssza a catzique a pikétet! Ah, önök letörülték az ügyetlen térképeikkel az asztalról a számadásainkat; s most én nem tudom, hogy melyikünk van tartozásban. Kétséges a tour. Majd befejezzük Győrött. Ön meg fog bennünket látogatni a tábornoknál. Adieu!
Margot asszony feledékeny volt. A házigazdától is elfeledett búcsút venni, – meg azoktól a honfitársaitól is, akik a templomban feküdtek sebesülten.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi