A karmesternek: Dávid tanítókölteménye,
abból az időből, amikor az edómi Dóég Saulhoz ment, és jelentette neki, hogy Dávid Ahimelek házába érkezett. [1Sám 22,9-10]
Mit dicsekszel gonoszságoddal, te nagy hős? Hiszen Isten szeretete mindig megmarad!
Romlásomra törsz, te cselszövő! Nyelved olyan, mint az éles borotva.
A rosszat szereted, nem a jót, a hazugságot, nem az igaz beszédet. (Szela.)
Szeretsz bántó szavakat mondani, álnok a nyelved.
Össze is tör téged az Isten végleg, megragad, kiránt sátradból, kitép gyökerestül az élők földjéből. (Szela.)
Látják ezt az igazak és félnek, rajta meg nevetni fognak.
Ez az az ember - mondják -, akinek nem kellett Isten oltalma, hanem nagy gazdagságában bízott, és a megrontásban volt erős.
De én olyan vagyok, mint a viruló olajfa, Isten házában lehetek, bízom Isten szeretetében most és mindenkor. [Zsolt 92,13-15 ]
Hálát adok neked mindenkor, mert te munkálkodsz. Nevedben reménykedem, mert jó vagy híveidhez.