Zsolt. 57.
Zsolt. 57.
Zsolt. 57,1
A karmesternek: A „Ne veszíts el” kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul elől a barlangba menekült. [1Sám 22,1; 24,4]
Zsolt. 57,2
Könyörülj, Istenem, könyörülj rajtam, mert nálad keres oltalmat a lelkem! Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem.
Zsolt. 57,3
A felséges Istenhez kiáltok, Istenhez, aki mellém áll.
Zsolt. 57,4
Segítséget küld nekem a mennyből, csúffá teszi üldözőimet. (Szela.) Isten elküldi szeretetét és hűségét.
Zsolt. 57,5
Oroszlánok között fekszem, amelyek felfalják az embereket. Foguk lándzsa és nyíl, nyelvük éles kard.
Zsolt. 57,6
Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön!
Zsolt. 57,7
Hálót vetettek lábaim elé, megalázták lelkemet. Vermet ástak nekem, de maguk estek bele. (Szela.)
Zsolt. 57,8
Kész a szívem, Istenem, kész a szívem arra, hogy énekeljek és zengedezzek! [Zsolt 108,2-6]
Zsolt. 57,9
Ébredj, lelkem, ébredj, lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt!
Zsolt. 57,10
Magasztallak, Uram, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt,
Zsolt. 57,11
mert szereteted az égig ér, hűséged a magas fellegekig. [Zsolt 36,6]
Zsolt. 57,12
Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön!
